Az erőd a fájdalmam

33

-Árven-

Lassan egy hét telt el Erik és Leo esküvője óta. Alexal elkezdtük bedobozolni a dolgainkat.Kiválasztottuk már a lakást is.London külvárosában kisebb ,mit az itteni ház de reméljük pont ugyan ilyen otthonossá tudjuk majd tenni.A barátom már korán reggel elkezdte dobozolni a lenti szobákban lévő dolgait köztük a "játszószobánkat" is.Besétáltam a fekete bútorokkal teli szobába, a szekrények nyitva álltak.A bilincsek és a többi dolgok el voltak pakolva.Csak egy pálca volt már felakasztva és egy pár számomra ismeretlen eszköz.Leakasztottam a pálcát az akasztójáról ,hogy megnézhessem.Alex már beszélt róla egy-két alkalommal,de sohasem fejtette ki bővebben.Egy közepesen vastagnak mondható fekete fapálca volt, nem is annyira rémisztő.

-Mit csinálsz itt Picim?-hallottam meg a barátom hangját magam mögül.Hamarosan a vállamon éreztem a kezeit lassan végigsimított a kulcscsontomon majd belepuszilt a nyakamba.

-Ez nem kicsi Babák kezébe való!-jegyezte meg kivéve a kezemből az eszközt.

-Miért nem? Csupán kíváncsi voltam.-válaszoltam értetlenül.

-Értem,de ezt nem kell nézegetned.

-Használtad már valaha?

-Persze, rengetegszer. Egy jó barátomtól kaptam és szeretem is használni fegyelmezésre effektív.

-Gondolom....-elharaptam a mondatot.

-Mondjad Hercegnőm amit gondolsz nyugodtan.-bátorított

-A többi eszköz mi ott fent?-érdeklődtem terelve az előbbi témát.

-Azok korbácsok.-válaszolt egyszerűen. A válasz meglepett, a korbácsokat mindig ókori kínzóeszközökként képzeltem el nem pedig így.Felnyúltam az összefűzött vékony bőrszíjakhoz és eljátszottam velük.

-Esetleg kipróbálnád?-kérdezte levéve a másik korbácsot az akasztójáról.

-Ezek büntetésre vannak nem?-furcsálltam zavarodottan.

-Nem,nem. lehet vele azt is de általában nem. Érdemes kipróbálnod kifejezetten kellemes is tud lenni sokak szerint.-bólintottam beleegyezve érdekelt,hogy hogyan lehet valami ilyen kellemes.Alex a pólóm aljához nyúlt és könnyedén levette rólam.Az ágyra segített és egy puha párnát tett az arcom alá.A kezeivel masszírozni kezdte a lapockáimat.A vállcsúcsomon éreztem ahogy a hideg bőrcsíkok a bőrömhöz érnek majd lassan végighaladnak a hátamon egészen a derekamig.Jó érzés volt hirtelen eltűnt a hátamról majd finoman lecsapott.Nem fájt inkább ellazított.

-Tetszett, most viszont pakolnunk kellene. Anyu is vár még engem otthon. Te addig fejezd be itt a dolgokat.-köszöntem meg felvéve a pólómat miután befejeztük a játékot.

-Rendben majd érted megyek ha elkészültem.- magához húzott és adott egy homlokpuszit. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat,felvettem a cipőmet és elindultam haza.

-Andrea-

-Szia Anyu! Megjöttem!-köszönt Árven boldogan belépve a bejárati ajtón.

-Szia Szivem! Jó látni téged!-Kimentem az előszobába és megöleltem. Nagyon örültem ,hogy végre látom hosszú hónapok után.

-Mit készítesz Anyu?-kérdezte a pultra kikészített répákra, lisztre és egyéb hozzávalókra utalva.

-Gondoltam készítek nektek egy mascarpones répatortát.Már régen voltam itthon és közben a kislányom felnőtt. Ezt meg kell ünnepelnünk.Hamar elszállt az idő el sem hiszem,hogy holnap költöztök is Alexel,de nagyon örülök nektek.