Az erőd a fájdalmam

2

-Àrven-

Reggel elég koràn keltem. 6-óra utàn màr nemtudtam visszaaludni.

Rémàlmaim voltak, az exemmel. Minden éríntésének a gondolata kísértett.Amikor kikötött az àgyhoz sírtam, még mostanàig fàj amit akkor tett.
Mi lesz ha Alex megtudja ,hogy ezt tette velem Zsombi? Lehet ,hogy ő is megteszi?Mi lesz, ha Alex is így fog büntetni? Nem is merek belegondolni,hogy talàn ő is ilyen.

8-körül felhívtam a főnököm a kàvézóban,hogy nem tudok bemenni. Tényleg nem voltam most olyan àllapotba, az előtörő emlékek kísértettek.
Annyira szorongtam,hogy a szàmat ràgtam egyfolytàban, addig ,hogy màr vérzett is.
Az àgyamon ültem és meredtem ki az ablakon.
Talàn el kéne mennem este a közeli bàrba kicsit lazulni. Lehet elhívom a csajokat is.
Egyszer csak megcsörrent a telefonom valaki hívott.
Alex volt az, kinyomtam. Nem érdekelt ,hogy haragudni fog vagy még rosszabb megbüntet.
Jelenleg semmi sem érdekelt csak a nappaliban ültem és kàvéztam.

Észrevettem, hogy Alex fekete autója leparkol a hàzunk előtt.
Most mit keres itt? Nem akarok vele beszélni. Senkivel sem akarok.
Azért kinyitottam neki az ajtót.
-Szia ,kicsilàny nagyon eltüntél.-mondta mélyhangon.
-Aha sajnàlom-hebegtem.
-Dolgozni sem voltàl? Baj van? Éreztem ,hogy kicsit aggódik.
Nekem ez nem megy, félek tőle. Végül is még csak egy napja ismerem.

-Alex-

Reggel 9-körül felhívtam Árven-t és ő ràmtette a telefont.
Nem hagyott màs vàlsztàst. Elmentem hozzà ,hogy megnézzem mi lehet vele. Elég rossz előérzetem volt.

Amikor Árvenhez értem, megpróbàltam beszélni vele.
Leültem a közeli kanapéra.
-Gyere ide kicsilàny-mondtam neki a mellettem lévő helyre mutatva.
Ő pedig engedelmesen le is ült, de elhúzódott tőlem.
-Mi történt baba mi a baj?-suttogtam a fülébe.
- És meg ne próbàld nekem beadni ,hogy semmi nincsen!-figyelmeztettem.
Nem vàlaszolt csak szótlanul ült mellettem.
Üzenete jött valakitől, mielőtt megnézhette volna kivettem a telefont a kezéből.

Megnéztem az üzenetet:
-Remélem emlékszel amikor kikötöttelek az àgyhoz. Annàl sokkal rosszabb dolgokat is tudok tenni veled!

Ez a szemétlàda ,hogy képzeli, hogy ilyeneket ír egy 18 éves kislànynak, és rohadtul nem érdekel hogy az exe.

-Ez mi kicsilàny?-kérdeztem felvont szemöldökkel, felé fordítva a telefont megmutatva az üzenetet.
Az arca hirtelen elsötétült és felpattant a kanapéról.
-Itt maradsz kicsilàny! Ezt most meg kell beszélnünk!-jelentettem ki szigorúan.
Vissza is ült mellém.
-Én kérdezek és te vàlaszolsz.
Erre csak bólintott.
-Tudod , hogy verbàlis vàlaszokat vàrok.
-Igen Alex, sajnàlom.
-Egy, miért nem szóltàl tegnap, hogy zaklat ez a Zsombor?
-Nem éreztem fontosnak. Alig ismerlek.-vàlaszolta.
-Kettő, mi ez az àgyhoz kötözéses dolog amiről beszél?

Persze sejtettem màr, hogy miről lehet szó de az akartam ,hogy ő mondja el.

-Hàtt azz.... Őőő -kezdett bele, közben harapdàlta az ajkait ami már vérzett is.
-Baba, mit mondtam az szàd harapdàlàsàról?
-....,hogy ne csinàljam mert sebes lesz és nagyon fog fàjni.-vàlaszolta bizonytalanul.
-Pontosan, kérlek hagyd abba. Nem akarom még egyszer meglàtni.
-Az eredeti témàra visszatérve. Mi történt?
-Hàt amikor együtt voltunk Zsomborral akkor ő büntetésként kikötözött egyszer az àgyàhoz és megpróbàlt....-mondta màr szinte sírva.
-Mit próbàlt meg?-kérdeztem.
-Meg akart erőszakolni, de én próbàltam ellenkezni hidd el Alex. Én ezt nem akartam!-mondta màr alig hallhatóan. Mintha azt hitte volna ,hogy nem hiszem el neki ,hogy nem akarta és ellenkezett.
Könnyek szöktek a szemébe. Meglepetésemre hozzàm bújt és
kiskezeivel erősen markolta az ingemet és úgy zokogott. Én meg finoman cirógattam a hajàt.

Az az utolsó senkihàzi paraszt jàrt a fejemben. Még is hogy kèpzeli?
Ha valaki akkor én dominànsként, biztosan tudom, hogy nem lehet szexel meg àgyhoz kötözéssel büntetni. A szex szeretet, nem erőszak és nem is büntetés, legfőképpen nem fegyver. Az alàvetettnek ez lelkileg nagyon megterhelő és komoly traumàkat is okozhat.

Àrven közben kicsit megnyugodott és felnézett ràm.
-Te is így akarsz megbüntetni?-kérdezte aggódva.
Ő tényleg azt hitte...,hogy ilyet teszek majd vele? Hàt akkor màr tudom miért félt tőlem.
-Kicsilàny ezt honnan veszed?
-Én sohasem büntetnélek meg így. Egyszerűen nem lenne helyes-mondtam nyugodtan.
-Egy dominàns mint én soha sem büntethet haragból és nem tehet kàrt az alàvetettben. Nem a büntetés a fontos, kicsilàny.
-Eszembe sem jutna ilyet tenni veled.
-Akkor miért büntetsz?-kérdezte.
-Azért ha valami veszélyes dolgot csinàlsz vagy megszeged a szabàlyokat. A bünti arra szolgàl, hogy tanúlj a hibàidból. A szabàlyok pedig azért vannak ,hogy megvédjenek és ne legyél tiszteletlen.

-Szerintem ennyi elég is volt màra kicsilàny!-mondtam elmosolyodva.
-Menj fel fürödni késő van màr.
-Most elmész?-kérdezte.
-Elmenjek?-kérdeztem vissza.
-Ne menj, kérlek maradj!
-Anyukàm úgy sem jön ma haza ,mert előadàst tart. Nem akarok egyedül lenni Alex.-mondta aranyosan.

Hihetetlen milyen cuki tud lenni ez a làny. Kell nekem, meg kell védenem. Az enyém.

-Rendben itt lent vàrlak, de mars fürödni.-mondtam.

-Àrven-

Az Alexal való beszélgetés utàn kicsit megnyugodtam. Úgy éreztem, hogy őt tényleg érdekli ,hogy mi van velem.
Feljöttem a lépcsőn és elindultam fürödni.

20 perc alatt meg is voltam a fürdéssel. Gondolkoztam hogy mit vegyek fel. Majd végül egy combközépig érő pulcsi és egy rövid melegítő alsó mellett döntöttem.
Amikor lementem a nappaliba Alex még mindig a kanapén ült. Én is leültem, de nem volt kényelmes. Ezt valoszínüleg ő is észrevette.
-Kicsilàny nyugodtan feküdj le. Az ölembe is teheted a fejed ha szeretnéd.-mondta.
Így is tettem.
-Kérdezhetek valamit?
-Bàrmit kicsilàny.-mosolyodott el.
-Hàny éves vagy?
-22, baba.
-Négy évvel idősebb vagy nàlam..-gondolkodtam hangosan.
-Honnan tudtad, hogy nem mentem ma dolgozni?
-Mint màr mondtam, felhívott a főnököd. Egy régi jó baràtom, ezért is jàrok a kàvézójàba. Így tudtam tegnap elintézni neked, hogy szabadnapot kapjàl.
-Mit dolgozol?-kérdeztem bizonytalanul nem akartam tolakodó lenni.
-Van kettő légitàrsasàgom és most fogom megvenni a harmadikat.-büszkélkedett Alex.

-Kicsilàny te még suliba jàrsz igaz?-kérdezte.
-Igen, most vagyok végzős ,így elég sokat tanulok. Hétvégente és néha hétközben ,pedig a kàvézóban dolgozom. A tàncolàst abba is kellettt hagynom nem fért volna màr bele.
-Gondolom akarsz egyetemre menni?
-Igen, managementet szeretnék tanulni, de valószínüleg inkàbb külföldi egyetemekre fogok jelentkezni.

-Alex-

-Màr lassan 11 óra. Aludnod kéne, mert holnap ha jól tudom sulid lesz.

Màr làtszott Árvenen ,hogy nagyon fàradt. Pàr perc múlva el is aludt.
Egy ideig gondolkoztam, hogy fel vigyem-e a szobàlyàba.
Végül fel is vittem, beraktam az àgyàba és betakartam.
-Jó éjszakàt Àrven, aludj jól!-mondtam és megpusziltam a homlokàt.

Lementem a nappaliba volt még egy kis munkàm úgyhogy azt még megcsinàltam.

Egyszer csak síràst hallottam, ezért gyorsan felmentem Árven szobàlyàba.
Ott ült az àgyon felhúzott térdekkel és sírt.
-Mi történt? Rosszat àlmodtàl?
-Igen -vàlaszolta szipogva.
-Zsombor hozzàm nyúlt..-mondta alig hallhatóan.
-Minden rendben van Baba. Nem kell félned. Csak egy rossz àlom volt.
Leültem az àgya szélére és a hàtàt simogattam.
-Aludj szépen vissza kicsilàny, nincsen semmi baj. Nem tud màr bàntani.-suttogtam.
-Àrven elég gyorsan elaludt én meg hazamentem, de még előtte hagytam neki egy üzenetet a konyha pulton.