Az erőd a fájdalmam

22

-Árven-

Reggel 6 körül keltem. Ma volt az utolsó tanítási nap az Gimiben. Ugyanis holnap már érettségi matekból és töriből. Korán el kellett indulnom ezért csak egy jegeskávét készítettem amit el is vittem magammal. Alexnek hagytam egy rövid üzenetet a pulton.
Az utcára kissé félve léptem ki a Zsomborral történtek óta csak ritkán járok ki pláne egyedül. Útközben felhívtam a főnökömet ,hogy ezen a héten nem megyek be dolgozni az érettségi miatt.

A suliban benéztem a szekrényembe ami mostanra már teljesen üres volt mert még a tavaszi szünet előtt kiürítettem. Az osztály a szokásosnál csendesebb volt, valószínűleg már mindannyian éreztük az itt töltött 4 évvégét. A francia és a spanyol órán a fontosabb tételeket beszéltük át. A matek és a töri óra pedig rendkívül unalmasan telt. Azt leszámítva ,hogy Mimivel tudtam egy kicsit többet beszélgetni.
Matek után még átnéztem a tételeket és megoldottam pár nehezebb példát. Aztán átmentem a könyvtárba, a magyar érettségihez gyűjtöttem anyagot és verset elemeztem.

Lementem a konyhába elmosogatni a kávés poharaimat mielőtt Alex hazaérhetett volna. Tudtam ,hogy nem tetszene neki ,hogyha megint azon kapna, hogy megittam vagy két liter kávét. Éppen akkor végeztem az elpakolással amikor nyílt az ajtó.

- Szia Hercegnő! Milyen napod volt?

- Köszönöm egész jó bár nagyon sokat kellett tanulnom. Neked?- kérdeztem vissza megölelve a barátomat. Alex finoman megemelt.

- Babuci, nagyon könnyű vagy! Eszel te rendesen?-kérdezte felvont szemöldökkel.

- Igen, viszont most muszáj felmennem még tanulni.

- De hát holnap érettségizel. Ma este már nem kellene tanulnod inkább egy kis pihenésre lenne szükséged. Mostanában nagyon elhanyagolod magad. Nem eszel egyfolytában kávézol és körülbelül semmi mást nem csinálsz. Ne hidd azt ,hogy nem szúrt szemet. Lassan már két hete megy ez.

- Jó, de tudod ,hogy jól kell teljesítenem mert különben nem fognak felvenni az egyetemre.

- Tudom Baba, de ez azért már elég nagy túlzás. Ma például mennyi kávét ittál meg?

- 5-öt.-válaszoltam.

- Mármint 5 espresso-t?

- Nem jegeskávét.

- Az nagyon sok! Inkább enned kéne. Legalább mond ,hogy rendesen reggeliztél!?

- Nem reggeliztem nagyon siettem.- vallottam be.

-Erről beszélek! Mióta csinálod ezt!? A szervezeted nem kávéval működik hanem étellel.

- Jajj tudom , de nem volt rá időm meg amúgy sem vagyok valami éhes.

- Jó akkor ma elmegyünk kikapcsolódni. Vacsorázunk, beszélgetünk egy kicsit tényleg kell nekünk egy kis relaxáció, mert különben holnap nem fogsz tudni koncentrálni.

- Rendben.-adtam be végül a derekamat. Őszintén szólva én is tudtam ,hogy szükségem van egy nyugis estére a barátommal.

- 17.30- kor indulunk. Addig sajnos nekem még dolgoznom kell , de beszélgethetünk is ha szeretnél.

- Inkább felmegyek és befejezem a mondat elemzést amit elkezdtem.

-Alex-

Egyáltalán nem örültem annak ,hogy Árven még mindig konkrétan kávékon él és alig eszik. Nagyon rástresszelt az érettségikre. Ezért is szeretném most elvinni egy randira. Úgy gondolom ,hogy mostanában nem beszélgetünk annyit mert ő tanul én meg rengeteget dolgozom.

Felhívtam az egyik kedvenc éttermemet ami közvetlenül a Duna parton van.
Elintéztem a légitársaságos ügyeimet és felmentem öltözni.
Árvi a szekrényében nézegette a ruhákat amikor benyitottam. Kitett három különböző stílusú darabot.
-Alex jó ,hogy jössz! Szerinted melyik legyen?
- A kék zöld virágos, de nekem az összesben tetszenél. Hozzál majd legalább egy farmerkabátot, hogy ne fázz meg.-tettem hozzá átkarolva a derekát.

Fél óra alatt elkészültünk és beültünk az autóba. A parkolás után elindultunk a parton sétálva.

-Most pontosan hova is megyünk?-kíváncsiskodott a barátnőm.

- Meglepi, de megígérhetem, hogy tetszeni fog. Egy pár percet kell még sétáltunk aztán megérkezünk. Leültünk egy asztalhoz. Az étterem közvetlenül a Duna partján helyezkedett el színes lámpákkal és kényelmes székekkel. A hűvös friss levegő érezhető volt a kinti asztaloknál.

-Ez a hely tényleg nagyon szép!

-Örülök ,hogy tetszik Baba. Mindjárt hozok nekünk étlapokat.- felálltam az asztalunktól és a pultnál kértem két étlapot és egy takarót, mivel gondoltam, hogy Árvi talán fázni fog.

Az ételeinket gyorsan kiválasztottuk majd megrendeltük.

-Fázol Babi?

-Igen egy kicsit nem számítottam rá ,hogy ilyen hideg lesz.-közelebb húztam magamhoz ráterítve a takarót és átöleltem, finoman megfogva a kezét. Nagyon hideg volt ebből tudtam ,hogy nagyon fázhat.

-Hercegnőm, nagyon hideg a kezed! Tényleg többet kellene enned!

- Jó tudom csak nem volt elég időm!

- Szerintem inkább hagyjuk ezt a témát. Elmondtam ,hogy mit gondolok erről. Egyébként is megérkeztek a quesadilláink.

- Rendben. Együnk, farkas éhes vagyok!- Amikor Árvi befejezte az evést megköszörülte a torkát és rám nézett, magára vonva a figyelmem.

- Mit szeretnél Baba?-kérdeztem a barátnőmre pillantva egy bátorító mosollyal.

- Azt szerettem volna kérdezni ,hogy pénteken szívesen eljönnél e a ballagásomra? Persze, megértem ha nincs rá időd és dolgoznod kell.

- Szívesen megyek Babi. Köszönöm ,hogy elhívtál.-közelebb húztam magamhoz és megcsókoltam.- Baba meg akartam kérdezni, hogy mit gondolsz a kapcsolatunkat és ,hogy jól érzed-e magadat velem?

-Igen nagyon ,de mostanában nem nagyon beszélgettünk. Jó lenne ha például megint lenne egy olyan esténk mint múltkor. Tudod ,hogy több dolgot csináljunk együtt.

-Szerintem is ez egy jó ötlet. Arra gondoltam, hogy minden héten legalább egyszer elmehetnénk valami közös programra.- Árven bólintott ,gondoltam, hogy tetszeni fog neki ez az ötlet.

Elkezdett sötétedni, még kértünk két limonádét és elindultunk hazafelét. Tisztában voltam azzal, hogy ma a barátnőmnek időben le kell feküdnie azért mert holnapra mindenképpen ki kell pihennie magát.

-Babuci, holnap reggel elviszlek a suliba, hogy ne egyedül kelljen menned.

-Alex, tényleg nem kell elvinned egy fél óra alatt be tudok sétálni!

-Tudom Picim ,de én ragaszkodom hozzá.-Befeküdtünk az ágyba és magunkra húztam a takarót. Árvi finoman a mellkasomra hajtotta a fejét és lassan elaludtunk.