Az erőd a fájdalmam

48

-Andrew

Három idegtépő óra után léptem ki a műtőből. Lecibáltam, magamról a dupla gumikesztyűket és a műtősruhát. Nagyon elfáradtam, lélekben és testben is. Kikészített az a stressz amit a műtét közben mellettem pihenő defibrillátor okozott, végig nyugtalanított a gondolat hogy lehet bármelyik pillanatban szükségem lesz rá. A beavatkozás jól sikerült, azonban a szúrt seb pusztítása lesokkolt, amikor leszívtam az alhasába ömlött vért. Ritkán látok ilyen szerencsés kimenetelű esetet főleg mostanában.

A zárt műtős folyosón Jamie várt, a férfi oda és vissza sétálgatott gondterhelt tekintettel az arcán. Amint meglátott erősen átölelt. Eszméletlenül jól esett a baráti közelsége.

-Sajnálom. - suttogtam a vállába. Azt bántam ahogy viselkedtem vele azt azonban nem, hogy mertem mélyvízbe ugrani és állni a sarat ebben a nehéz helyzetben.

-Orvosok vagyunk, örökké egy csapatban játszunk.

-Tudom, köszönöm. -mondtam engedve az ölelésem szorításából. Mire a magasabb férfi ellépett tőlem.

-Megyek ránézek Árvenre, felügyelem, mert külön szobába kell kerülnie.

-Segítsek?

-Nem kell, menj nyugodtan, pihenj. A barátod és Alex kint várakozik a folyosón.

Elindultam kifelé a zárt részről, de még előtte bementem a közeli mosdóba rendbe szedni magam.

A két férfi egymástól majdnem három méterre üldögélt egy hosszabb padon a váróban. Mindketten felnéztek rám, de engem elvakítottak a fehér lámpák, mivel túl fáradtak voltak a szemeim. Feliks mellett leültem majd elfeküdtem hosszában, és a fejemet a combjain pihentettem, majd egy pillanatra behunytam a szemeimet.

-Hogy vagy? -kérdezte halkan a hajtincseim közé fűzve az ujjait.

-Árvi rendben lesz, húsz perc múlva mehetünk be hozzá. Az életveszély elmúlt. -közöltem szinte suttogva.

-Rólad kérdeztem Cicus. Azt tudtam, hogy megoldod, profi vagy. - jelentette ki teljes biztonsággal a homlokomat simogatva.

-Fáradt vagyok. Lehet, alszom egy rövidet. - bólintott ezután le is csukódtak a szemeim. A lámpákat ezzel kiszűrtem így nem zavart semmi. Kis ideig még éreztem, ahogy a barátom a göndör fürtjeimmel játszik.

Jót szunyókáltam Feliks ölében, alapból sincs szükségem altatóra, de ez most különösen pihentető alvás volt.Ami valószínűleg a barátom combjainak köszönhető, ugyanis az elernyedt izmok elég puhák ahhoz, hogy párnának használhassam őket.

Alex már bement Árvihoz. Mi Felikssel kézen fogva sétáltunk be a kórterembe, egy percig sem gondoltam bele abba, hogy a húgom barátja nem tud rólunk, sőt még Árven sem.

-Ti együtt vagytok? -érdeklődött Alex a kezeinket nézve amikor mind a hárman az ágy lábánál álldogáltunk.

-Mi közöd hozzá? - reagált Feliks harciasan mire én egy pillanatra elengedtem a kezét.

-Igen, de Árven még nem tud róla és azt szeretném, ha tőlem tudná meg. -mondtam nyugodtan.

-Értem. -fogadta el Alex nem ugrálva a témán. Egyébként sem hiszem, hogy most Árvenen kívül bármi érdekli.

-Sikerült kideríteni valamit? -kérdezte meg simítva a lány arcát.

-A kameráid szemetek, a biztonságiak használhatatlanok. Hogy engedhetsz valakiket Árven közelébe anélkül, hogy meggyőződnél a hátterükről? Ez szarvashiba. -reagálta mellettem álló szőkeség nem túl barátságosan.