Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

8.rész

Csak futottam és futottam amíg el nem értem az összeroncsolódott autót, amin bizony 44-es szám volt.
George is félreállt és már ott volt. Mutogatott a kezével a mentősöknek hogy jöjjenek.
-Édes istenem Lewis, bátyus ne csináld ezt-kapkodtam a fejem
-Ami gyere, menjünk arrébb mert akármikor robbanhat egyet vagy kigyullad mégjobban-vezetett bentebb a pálya felé. Közben megérkeztek az autómentők.
A könnyekkel teli szemeimtől amúgy sem láttam semmit, de rásegítettem még hogy George mellkasába fordultam inkább.
-Shhhh, nem lesz semmi baja, az autó a legkevesebb-simogatta a hátam folyamatosan
-Az én hibám-sírtam mégjobban
-Dehogyis, ezt ne is folytasd tovább. Ez a kanyar a legnehezebb és kicsúszott. Bárkivel előfordul. Nyugi-ölelt magához mégjobban, miközben egy mentőkocsi is megérkezett.

Kibontakoztam George karjai közül, egyszerűen nem bírom ki hogy ne menjek oda hozzá. Tudnom kell hogy jól van.
Még félig a kocsiban volt, de szerencsére vért nem láttam.
-Tesó, nagyon erős vagy, ugye tudod?-nyögtem ki szaggatottan
Lassan felemelte az egyik kezét amit aztán kinyújtott felém. Kikerültem a mentősöket hogy meg tudjam fogni, de nem engedtek.
-Hölgyem, nem szabad közelebb jönnie
-Alapból sem lehetne itt bennt, vigye már el valaki-köpte oda az egyik
-Rohadtul ne mond meg hogy mit csináljak. A bátyám fekszik ott az összeroncsolódott kocsiban. Feltudod fogni hogy milyen érzés ezt látni?-kiabáltam oda, ami csak kijött belőlem
-Vigyétek el innen, még a végén mi leszünk a hibásak ha neki is baja lesz-szólalt meg egy másik
-Amina, ez Hamonak sem jó hogy ezt hallja, gyere hátrébb, itt vagyok-mondta a fülemhez közel George, és neki nem ellenkeztem. Visszalépkedtünk ahol eredetileg álltunk.

-Jesszusom, mi történt?Mindenki jól van?-hallottam meg egy ismerős hangot mögülünk
-Remélhetőleg csak a kocsinak lett baja. Csak egyszerűen kicsúszott elég szerencsétlenül
-Csak annyit láttam hogy Amina szaladsz be. Te jól vagy?-ért mellénk Charles
-Az én hibám, mert előtte összevesztünk-néztem a kezemet, ami úgy remegett mint még soha
-Amina, ha mégegyszer ezt mered mondani akkor fhuu-emelte feljebb a hangját, de aztán rögtön újra magáhozölelt
-Erős bátyád van és már nagyon sok mindent megélt. Megjavítják az autót és holnap ismét nyomja neki. Viszont ha így lát téged, akkor az őt is gyengíti. Ne hibáztasd magad kérlek-simogatta a hátam Charles

Magam sem hiszem el, de nagyjából sikerült megnyugodnom.
Egy hete sem beszéltem először a srácokkal és máris így figyelnek rám és képesek megnyugtatni. Mintha csak ők is a bátyáim lennének.
Az autót most vitték el, Lewis pedig a hordágyon van. Hátulról takarva elkezdték kifelé tolni.
-Hugi-szólt ide, amire rögtön mentem is
-Nagyon megijesztettél hallod?-fogtam meg a kezét és most végre senki nem akart elküldeni
-Nagyon szeretlek-nyomott egy puszit a kézfejemre
-Bátyus én is szeretlek. Bekísérhetem vagy?-néztem körbe
-A kivizsgálásra nem jöhet be miss Hamilton, de amíg odaérünk nyugodtan. Máris sokkal jobb színben pompázik Lewis-mosolygott rám a bácsi és a kijelentését én is megmosolyogtam

George Russell szemszöge:
Nagyon megijedtem amikor megláttam hogy valaki kicsúszott. És hogy Lewis volt az, még tett rá egy lapáttal. Rögtön ahogy tudtam félreálltam megnézni hogy jól van e, aztán megláttam Aminát is. Értem én hogy megijedt és félti a tesóját, de most a saját testi épségét is kockáztatta. Sima ruhában volt, ami egy csettintés alatt begyulladhat.
Viszont a lényeg, hogy senkinek nem lett semmi baja,az autót meg hamar helyrerakják.

Miután eltakarították a roncsokat meg mindent, még levezettük azt a 10 percet. Lewis így hogy kiesett, a tizedik rajtkockából indul holnap, én pedig a negyedikből. Max, Carlos és Charles vannak előttem. Kemény menet lesz az biztos.

A hotel előtt ismét hatalmas tömeg várt már minket. Szokásosan akiknek tudtam osztogattam aláírást.
Aminát meg jól betámadták a riporterek.
-De értsék meg hogy nem szeretnék erről beszélni kérem-próbált meg szegénykém kiszabadulni
-Elnézést, de a hölgynek programja van-karoltam át és besiettünk
-Na mi a helyzet? Csak nem túl sok az ember?-piszkálódott Charles
-Hahaha
-Jó lesz hogyha hozzászoksz. Tőlünk már nem fogsz szabadulni-pacsiztam le vele
-Na jólvan ám, elmehettek a tudjátok hova. Ádiosz-indult el az emeletre
-Vacsoránál találkozunk még, ádiosz-utánoztam, amire egy mérges nézés volt a válasz
-Kurva jófej ez a csaj. Olyan mint a bátyja, csak lányban
-De amúgy tökre. Kis makacs. Na én is felmegyek picit pihenni. Majd vacsoránál-intettem

Amina Hamilton szemszöge:
Nagyjából sikerült megnyugodnom. Lewis is jól van, szóval minden okés. A riporterek meg rendes letámadtak hogy én tényleg a tesója vagyok e, meghogy mit csináltam bennt a pályán. Szerencsére George megmentett. Nem tudom ők hogy bírják ezt.
Adtam már egy pár interjút Párizsban, de na.

Amint felértem a szobába kerestem egy törölközőt és lezuhanyoztam. Közben meg mindenfélén gondolkodtam.
Eliékkel beszéltem miután bekísérhettem Lewist, ők is nagyon megijedtek. Ők nem jöttek még vissza a hotelbe.

Bőröndömben kutatva felvettem egy egyszerű fekete melegítőnacit egy szintúgy egyszerű fehér pillangós felsővel. Hajamat félig felkötöttem, a többit pedig kiengedve hagytam.
Sminkemet lemostam már, szóval biztosan nem fogok újra felrakni. Vacsora után már úgyis aludni megyek.
Lőttem egy tükörselfiet és lementem az ebédlőbe. A többiek már ott ültek egy nagy asztalnál.
-Sziasztok-ültem le Leki és Carlos közé
-Nem is ülsz a bátyád mellé?-tárta ki a karjait
-Attól függetlenül még haragszom hogy kiabáltál velem, szerintem jogtalanul
-Jajj hugi, nagyon sajnálom ezt az egészet. Nem kellett volna ennyire felkapjam a vizet-sétált mögém és átölelt
-Időbe rájöttél. Szerencséd hogy nem lett semmi bajod-fontam össze magam előtt a karjaim
-Milyen kis határozott húgod van Hamo-lökte oldalba Charles
-Piszkosul makacs is. Na gyere csillagbogár az eredeti helyedre-húzta ki a székem, amiből pár másodperc múlva végül felkeltem és beültem mellé
-Na szép, most itt hagytál?
-Majd reggelinél ülök melléd na-küldtem felé egy mosolyt
-Ja hogy ez így megy? Előre le lell foglalni a helyet?-nevetett George
-Na mostmár együnk szerintem-vettem fel a tányérom és körbenéztem a svédasztalon. Amit megkívántam, azzal telepakoltam és neki is kezdtem
-Amúgy Elena és Blandon nem jön?-kérdezte Lewis
-A városban vacsiznak valahol-mondtam két falat között
-Ők azok akikkel múltkor is voltál a buliban?-kérdezte Carlos
-Az túlzás hogy voltam, mert amint leértünk lepattintottak, de amúgy igen ők azok-nevettem
-Nagyon jófejek ők is. De hát had romantikázzanak, nemde?
-Még jó hogy nem egy emeleten vagyok velük
-Jajj már, mi van abba ha áthallatszódik egy két nyögés?
-Fogd be a szád és inkább egyél. Épp elég néha otthon elhallgatni őket
-Jólvan na, csak a véred szívom-csipkedte meg az arcom
-Aha aha, jólvan-forgattam meg a szemem

Egész vacsora alatt tök jókat beszélgettünk egyébként. Mindenki tök jófej és érdeklődtek felőlem is. Mivel foglalkozom, ilyenek.
Már mindenki befejezte az evést, de maradtunk még beszélgetni.
-Nem tudom hogy vagytok vele, de nem megyünk fel inkább a tetőre? Van egy hatalmas kanapés rész
-Én benne vagyok
-Én is
-Én viszont szerintem elmegyek aludni. Hosszú volt ez a mai nap-álltam fel
-Ne már hugi-állt fel ő is és magához ölelt jó szorosan
-Jó éjt-nyomtam egy puszit az arcára
Nektek további jó szórakozást, de azért időben feküdjetek le, kell az erő a holnapi futamra-néztem körbe
-Jó éjt
-Sziaszia
-Szép álmokat-köszönt el utoljára Leki

Még egyszer utoljára visszanéztem, aztán elkértem a szoba kulcsát. Rögtön bedőltem az ágyba. Tényleg hosszú volt ez a nap. Utazás, a baleset. Telefonom pittyeget, hogy üzenetem érkezett.
-Jó éjt😘😴~George
-Nem alszok még😁~A
-Akkor miért mentél fel? Van valami baj?😟🙁~G
-Dehogyis, nincsen semmi😇~A
-Akkor jó. És most mit csinálsz egyedül fennt?🤨~G
-Unatkozom😂😂😂~A
-Ahjj te lány. Hányas szobában vagy?~G
-321-esben,miért?🤔~A
.
.
.
Sziasztok!😇Most októberig nem lesz Forma1🥺😔 Remélem, hogy azért a részekkel ha egy kicsit is, de jó kedvet tudok varázsolni
Nektek!🥰
Holnap már péntek!!!🥳
További szép napot és hetet Mindenkinek!💗
Puszii😘

Harmatcsepp_16