Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

27.rész

Lewis Hamilton szemszöge:
Most szálltam le a Londoni reptéren. Jó lesz végre újra a családdal együtt. Nemigen voltak ilyen pillanatok sajnos. Szombaton délelőtt indulunk majd vissza Monte-Carloba Amival. Van két teljes napunk együtt anyáékkal, jó is lesz.

Tegnap Charlesszal és Maxszal összefutottunk aztán picit iszogattunk meg beszélgettünk. George is már itt van Londonban, majd péntek este átnézünk hozzá, úgy beszéltük meg. Már hiányolja a húgomat, aztán 3 napja látta utoljára. Na mindegy, nekem aztán mindegy...

Amina Hamilton szemszöge:
Tegnap egész nap igazából csak otthon voltunk négyesben és beszélgettünk, játszottunk. Na meg anyával sütöttünk a konyhában, ahová befogtuk a fiúkat is. Volt ám nyavajgás.

Most meg már utolsó esténk itt Londonban egy darabig. Hami egy fél órája jött fel szólni hogy készüljek, mert az egyik jó ismerőséhez megyünk. Gyors kikeráztam magam aztán mentünk is. Hiába kérdezgettem hogy kicsoda, lehet ismerem, nem mondta el. Leparkoltunk egy igen szép és nagy ház előtt.
-Naa gyere már-nyitotta ki a kocsi ajtaját
-Utálom ezt a titkolózást-szálltam ki
-Naa,pont te mondod ezt hugi? Inkább gyere-fogta meg a kezem
Megnyomta a csengőt, az ajtót pedig másodperceken belül egy nagyon is jól ismert személy nyitotta ki
-Hát sziasztok-kukucskált ki
-Szevasz bro-ökölpacsiztak le
-Szia Amika-mosolygott ezerrel
-Ruszika-ugrottam a nyakába
Nem gondoltam volna, hogy ide jövünk
-Tudtam hogy örülni fogsz neki-csukta be az ajtót Hamo
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Vasárnap délelőtt vagyunk. Charlotte pár órája ért haza. Közösen reggeliztünk egyet, aztán lefeküdt pihenni picit. Addig anyával telefonáltam és megbeszéltük a nyaralós dolgokat.
1 hétig a barátokkal leszünk meg Charlotte tesójáékkal, aztán majd utána megyünk a családdal pár napra több helyre.

Amina Hamilton szemszöge:
Hami felvetette az ötletet, hogy menjünk el futni. Kedvem is volt hozzá, meg szívesen körbenéznék ebben a picike városban. Nem nagyon voltam még Monte-Carloban.
Felvettem az egyik edzős szettem, felkötöttem a hajam és indulhattunk is.

Kis ideig az utcák között mentünk, aztán kitértünk egy földes útra.
Mindenhol virágokban pompázó fák, rengeteg másik virág, növény. Imádom a természetet és a természetben is lenni.

Már egy jó 5km-en túlvagyunk, mikor Hami megállt. Hátranézek, ahol Lekit és Charlotteot pillantottam meg. Hogyan kerültek ide? Nem is láttam őket. Ennyire nem figyeltem volna? Amúgy annyira nem is izgatnak, szóval mindegy. Megállítottam a futás mérőmet és egy kicsit kiterültem. Vonzom be a napsugarakat és ezáltal a D-vitamint is.
-Ami, nem jössz ide?
-Tesó én innen most fel nem kelek de halika-intettem egyet és ezzel le is tudtam az egészet
-Ne csak edzeni hozzad, hanem főzzél is neki rendesen-hallottam fél füllel Lekit
-Eszek én bőven, csak nem ide megy-mutattam a hasamra
-Hogyan csinálod?-fordult felém Charlotte
-Az maradjon az én kis titkom. Én megyek tovább, helóka-poroltam le a nacim és indultam tovább

Na már csak ez hiányzott amúgy. Még jó hogy abba voltam, hogy egyik fiúval sem fogok találkozni a szünetben. Ez már az első pár nap elteltével megbukott. Remek...

Charles Leclerc szemszöge:
Megmondom őszintén, hogy pontosan tudtam, hogy Hammerék futni vannak. Láttam nála sztoriban. Reméltem, hogy Amival is tudok pár szót váltani, viszont sajnos nem volt rá nagyon vevő.
Mostmár este 8,de még mindig nem hagy nyugodni a dolog.

-Szia Ami, nem szeretnélek zavarni, csak szerettem volna ma beszélgetni veled. Esetleg találkozunk?~L
-Halika, hol és mikor?~A
-Ahol ma "találkoztunk"? Igazából most is szívesen kimegyek, ha gondolod~L
-Fél óra akkor és ott leszek~A

Most eltudom képzelni a fejét, ahogyan mondogatja hogy mennyire nincsen kedve ehhez.

Fekaptam a legközelebb lévő pulcsim és megpróbáltam halkan kimenni a szobából.
-Hova mész édi?
-Arthur írt, hogy kéne neki egy kis segítség. 1 óra aztán jövök szerintem. Aludj csak tovább,szeretlek-csuktam be az ajtót és elindultam.
Az utcákon csak néhol egy-egy ember lézengett. Az idő még most is nagyon kellemesen meleg.
Laza sétával 25 perc alatt meg is érkeztem. Valaki térdeit felhúzva telefonozott. Na őt keresem én.

-Ne ijedj meg-szóltam előre
-Basszus-ugrott meg egy kicsit
Mondtam már hogy ne ijesztgess-zárta le a telefonja képernyőjét
-Nem állt szándékomban, de ezt már tudod-ültem le mellé
Mesélj, hogy vagy
-Tök jól érzem magam, élvezem az életet-nézett körbe
-Látom fázol, nyugodtan vedd fel-vettem le magamról a pulcsit
-Ja nem kell, csak picit kirázott a hideg. Nem szeretek annyira este kinnt lenni a sötétben
-Attól még tudom hogy fázol, szóval ne legyél makacs-terítettem rá
-Jólvan na-bújtatta bele a kezeit
Amúgy miért is hívtál ide?
-Múltkor faképnél hagytál, pedig még lett volna mondanivalóm
-Még jó hogy mondtam hogy a gépre siettünk
-Ahjj Ami, tudom hogy kurvára elcsesztem. Nem tudtam összezavarodva kezelni a dolgokat-birizgáltam a kezeim
-Igen, ezzel egyet értek. Nem szeretem ha hülyére vesznek, mert nem gondolnám hogy egy hülye picsa lennék.
-Nem is mondtam hogy ez vagy, és nem is ezt szerettem volna éreztetni veled. Egyszerűen teljesen összezavarodtam, illetve pont ettől féltem, hogy elfoglak veszíteni. Pedig szerintem tök jó barátságot alakítottunk ki, néhol egy kis extrával-tettem hozzá
-Épp ezaz. Csak ismételni tudom magam. Neked ott van Charlotte, akit ezek szerint még mindig szeretsz és boldog vagy vele. Nekem ezzel semmi bajom nem lenne, és senki másnak sem, ha nem csináltad volna azokat, amiket. Most nem mondom el mindet, hiszen úgyis tudod. Én meg bolond voltam és bele is mentem, mert hitegettél. Innentől kezdve látni lehetett, hogy ez így nem lesz jó. Túlságosan is jóban voltunk,ami egyeseket zavart, joggal.
-Tudom Ami, hogy én voltam a hibás és csináltam minden faszságot. Nagyon megijedtem, hogy elveszítelek.
Hihetetlenül szükségem van rád, a támogatásodra. Elég sokat gondolkodtam és szellőztettem a fejem, szóval tudom hogy mit szeretnék-maradtam határozott
-És mi lenne az?-figyelt érdeklődve
-Szeretném, ha ugyanúgy barátok maradnánk. Nem fogok semmi olyat csinálni, hiszen Charlotteot szeretem, ő a barátnőm-vázoltam fel a helyzetet
-Jó
-Barátok?
-Barátok-helyeselt
-Gyere ide Amika-karoltam át
-Ettől függetlenül nem fogok jópofizni a drágalátos barátnődnek. Ugyanúgy ki nem állhatom-tartotta vissza a nevetést
-Azt valahogy sejtettem hogy Kellyvel kiegészülve nem ti lesztek a legjobb barátnő trió-nevettem el magam és már ő sem tudta magában tartani
.
.
.
Ezután még egy kicsit beszélgettünk, elköszöntünk a másiktól. Majd 3 hét múlva találkozunk Belgiumban, a nagydíjon.
Most talán úgy érzem, hogy tiszta a fejem és tudom, hogy mit akarok tényleg. Remélem így is marad. Iszonyat nagy hibákat követtem el, amivel közben másokat bántottam és aláztam meg.
Ilyen többet nem lehet... Nem nem és nem
Nyaralunk egy csodálatosat és újult erővel megyünk előre.
(Ahaa, a kis naív Charles Leclerc)
.
.
.
Sziasztok!😇Úgy gondoltam, hogy ma így kora reggel teszem ki a folytatást, mert délelőtt versenyen leszek, utána meg tablófotózás. Otthon pedig
pihennem kellene, mert
eléggé lebetegedtem sajnos🤢🤧
Szurkoljatok légyszi, hogy ennek ellenére minden jól menjen!🤞🏻🥹💗
A rossz idő ellenére legyen szép napotok!🥰
Puszii😘

Harmatcsepp_16