Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

16.rész

Charles Leclerc szemszöge:
Szerda este vagyunk. Most kezdtünk el bepakolni a holnapi útra. Silverstoneban fogunk ezúttal versenyezni, ahova Charlotte is velünk tart. Nem tudom mi lelte így hirtelen. Viszont elég sokat kérdezősködött Amináról. Egyáltalán nem beszéltünk az elmúlt napokban. Én basztam el, tudom, de azért remélem hogy majd beszélgetünk meg minden. Hiányzik az a kis bolond feje, na meg persze a támogatására is szükségem lesz.

-Charl, itt vagy?-rázta meg a vállam
-Persze, csak elbambultam. Mit is kérdeztél?
-Azt kérdeztem hogy szerinted esti vacsikhoz ezek a szettek jók lesznek e-mutatta fel a ruhadarabokat
-Tökéletes, de tök felesleges kiöltözni-nyomtam egy puszit a szájára
-Dehogy felesleges. Igen szép éttermek vannak a hotel közelében, ott meg kell jelenni valahogy-hajtotta be a bőröndbe
-Mindig a fiúkkal szoktunk közösen vacsorázni meg a stábtagokkal a hotelben
-Most mi? Fogunk egyáltalán kettesben lenni?
-Figyelj, én nem romantikázni megyek, hanem versenyezni és a munkámat végezni. De ez mindig is így volt
-Bezzeg Lewis akárkicsodájával állandóan sülve-főlve együtt voltatok
-Először is a húga és van neve is. És ezt el se kezd mert rohadtul nincsen sem igazad, sem kedvem ehhez az egészhez-hagytam el a szobát
Ha ez fog menni ebben a 4 napban akkor megfogok hülyülni teljesen. Nyilván beszélgetünk vele meg minden, nem hiszem el hogy ilyen. Úgy viselkedik mint egy óvodás. Tudja jól hogy csak őt szeretem, nemhiába ő a barátnőm. Elegem van. Valaminek mindig kell lennie, miért is lenne minden szuper és jó.

Amina Hamilton szemszöge:
Hamarosan szállok le Londonban. Benézek anyáékhoz, aztán elvisznek Silverstoneba. Ők utána mennek tovább munka ügyben, aztán majd vasárnap jönnek a versenyre ők is. Szinte mindennap beszélgetünk hívásban, és többnyire Hami is csatlakozott hozzánk.
Nyílván az éveket és azt a szoros családi kapcsolatot egy ideig biztosan nem fogjuk tudni visszahozni és megteremteni, viszont jó úton haladunk efelé. Szerintem életem végéig haragudni fogok rájuk, amiért a legfontosabb embert eltitkolták az életemből.
Eliék most csak vasárnap jönnek majd. A héten sem voltak itthon egyik nap sem. Nem mondom hogy unatkoztam, mert dolgoztam a teremben, tartottam az edzést a vendégeimnek. Végre ismét annyi időt lehetek velük, amennyit előtte. Sőt, még többet is.
Lekivel nem beszéltünk egyáltalán az elmúlt napokban. Nagyon rosszul érzem még mindig magam a történtek miatt. Elmondása szerint nem én másztam rá, de akkor is. Én nem ilyen lány vagyok, legyen akárkiről is szó.
.
.
.
-Biztos hogy ne vigyünk közelebb kincsem?-vette ki a bőröndöm
-Apu, edző vagyok, és nem csak másokat edzek-mutattam fel a bicepszem
-Jólvan jó megértettem-tartotta fel a kezeit
-Majd vasárnap találkozunk akkor-öleltem magamhoz először anyut
-Vigyázz magadra és a srácokra is. Lewist pusziljuk
-Rendben, átadom. Ti is nagyon figyeljetek oda-vettem kézbe a bőröndöm és miután kifordultak az utcából és is elindultam a hotelhez. 5 perc sétába nem halok bele. És igencsak szép idő is van hozzá, annak ellenére hogy este 8 van már.

A hotelhez érkezve pár fiúk rajongója odahívott magához beszélgetni pár szó erejéig. Kicsit furán érzem magam úgyhogy nem maradtam kinnt sokáig. A recepción sehol senki, kivéve a recepcióst. Jaa tényleg, most van a vacsora szerintem.
Elkértem a szobám kulcsát és felvittem a cuccaim. Megmostam az arcom és próbáltam kicsit megnyugodni. Nem tudom hogy most mi van velem. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és leindultam az ebédlőbe.

Igen, szinte mindenki itt van. Rögtön Charlest vettem észre először és ő is engem, viszont most nem a szokásos helyén ült, hanem egy kettes asztalnál gondolom a barátnőjével.
-Sziasztok-vettem le róla a tekintetem és Lewisék felé vettem az irányt
-Na hát végre itt az én kis szépségem-állt fel hogy jó szorosan magához öleljen
-A szépséged nagyon éhes szóval együnk-nevettem és leültem Ruszika és közé
-Halika-vigyorogtam
-Személyesen még nem volt alkalmam gratulálni, de most megteszem-ölelt meg Max
-Én is gratulálok, ilyen eredménnyel zárni az egyetemet nem semmi. Kelly vagyok-ölelt meg ő is
-Köszönöm szépen, Amina Hamilton. Örülök hogy megismerhetlek-mosolyogtam
-Gratula gratula-ölelgetett meg Carlos is
-Na jólvan, mostmár hagyjátok szegénykét enni-tette elém a kaját
-Pont ezt kívánom most-haraptam bele a péksütibe, de egyszerűen nem ment le a torkomon. Muszáj voltam kiköpni egy zsepibe, különben mehettem volna a mosdóba tudjátok mit csinálni

-Mi az? Nem jó vagy mi?-nevetett, de az arckifejezésem láttán abba is maradt
-Jesszusom, tiszta libabőr vagy, miért nem szólsz hogy fázol?-adta rám a pulcsiját George
-Nem fázom-vettem volna le, de nem hagyta
-Nagyon sápadt vagy. Mutasd a homlokod-tartotta oda a kezét
Úristen, rendes tüzelsz. Kérek gyógyszert-állt fel
-Nem kell, nincs semmi bajom. Biztos azért van mert fárad... - fejeztem volna be, de éreztem hogy jönnek vissza a dolgok. Amilyen gyorsan csak tudtam beszaladtam a mosdóba és a WC fölé hajolva ki is jött belőlem a mai napi kajám.
Közben kopogtak az ajtón is, én meg csak lecsúsztam a fal mentén és csak sírtam.
-Ami, kérlek had menjek be-zörgette a kilincset
-Egyedül vagy?
-Igen, kérlek engedj be
Nagynehezen feltápászkodtam és elfordítottam a zárat. Azonban nem egyedül volt George. Lewis, Charles és még mások is itt voltak.
-Hazudtál, azt mondtad hogy egyedül vagy-csuktam volna vissza az ajtót de ott volt a lába. Behúztam és bezárattam vele az ajtót.

-Kicsike, mi van veled? Történt valami?-guggolt le hozzám
-Csak kérlek ne engedj el-bújtam hozzá olyan szorosan, amennyire csak tudtam
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Miután megérkeztünk a csapattal és Charlotteal, megbeszéltük hogy ma este mindenki átjön ebbe a hotelbe hozzánk és együtt vacsizunk. Csütörtökönként általában így szokott lenni.

Már vártam hogy Ami megjöjjön. Charlotte kitalálta hogy holnap a szabadedzések után hívjuk el őket is és együnk valahol közösen. Érdekes, eddig még hallani sem akart Amináról. Fura ez nekem.

Ahogy Amit látva is ez az érzés fogott el. Olyan másnak tűnt mikor megérkezett. Srácok jól megölelgették aztán visszaültek vacsizni, de.
-Mi az? Nem jó vagy mi?-nevetett Lewis
-Jesszusom, tiszta libabőr vagy, miért nem szólsz hogy fázol?-adta neki a pulcsiját George
-Nem fázom-válaszolta egyre magasabb hangnemben
-Nagyon sápadt vagy. Mutasd a homlokod-tartotta oda a kezét
Úristen, rendes tüzelsz. Kérek gyógyszert
-Nem kell, nincs semmi bajom. Biztos azért van mert fárad... -pattant fel és a mosdók felé vette az irányt. George rögtön utánaszaladt, ahogy mi is Hamoval.

-Ami, kérlek had menjek be-zörgette a kilincset George
-Egyedül vagy?-kérdezte bentről
-Igen, kérlek engedj be-nézett hátra ránk és másodpercekkel később nyílt az ajtó. Amint meglátott minket is a könnyes szemek mellett igencsak mérges tekintettel nézett hol Georgera, hol ránk
-Hazudtál, azt mondtad hogy egyedül vagy-csukta volna vissza az ajtót, de otthagyta a lábát. Behúzta és az ajtót bezárta.

-Most ez mi volt?-tártam szét a karjaim
-Senki nem mondta hogy rohanj utána
-Charlotte szerintem inkább fejezzed be-kerültem ki és felmentem a szobába. Nem értem miért volt baj hogy mi is ott voltunk. Miért csak Georgeot engedte be? Azt megértem hogy engem nem szívesen lát vagy nem tudom, de Hamo is ott volt ugyanúgy.
Aggódom érte. Kurvára aggódom. Nekem kéne ott lennem vele, amikor ő volt ott velem. Franciaországban mikor kicsúsztam ő volt az egyedüli aki megtudott nyugtatni és elterelni a gondolataim. Akkor még ő jött utánam, és nem én utána. Aztán elbasztam jó pár dolgot, amire lehet hogy a barátságunk is rámegy. Nem nem és nem. Nem fogom hagyni, nem nem.
.
.
.
Sziasztok!😇Itt is lennék a 16-dik résszel! Remélem, hogy tetszett és várjátok továbbra is a folytatást!🤗
Már több mint ezren olvastátok a részeket, amiért nagyon hálás vagyok!🥹❣️
További szép hetet Mindenkinek!
Szurkoljunk együtt a srácoknak a hétvégén!🔊❤️‍🔥
Puszii😘

Harmatcsepp_16