Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

33.rész

Amina Hamilton szemszöge:
-És?-utánoztam
-Tudod jól, hogy mennyire szeretlek
-Tudnom kellene?
-Ami ne csinálj úgy, mintha nem tudnád mit érzek irántad-kezdett ideges lenni
-Hát nem is tudom, szeretsz de közben barátnőd van és pár órával ezelőtt még vele voltál. Azt meg cseszhetem, hogy amióta velem smároltál nem nyúltál hozzá
-Igen
-Szereted még-jelentettem ki
-Kötődöm hozzá
-Akkor meg nincs miről beszélni-löktem el magam a medence szélétől
-Kérlek adj egy kis időt, és elrendezek mindent-nyúlt a kezem után
-Miért várnék, mikor valakinek nem a második opció vagyok, hanem az egyetlen?

Erre már nem reagált semmit. Elúsztam a lépcsőhöz és kiszálltam.
-Na akkor mostmár jössz kis Hammer?-dobta ide a labdát
-Sai, inkább elvonulok kicsit. Majd legközelebb, de nektek további jó játékot-dobtam vissza és megkerestem a papucsom, viszont a köntösöm sehol nem volt
-Valaki nem látta a köntösöm?-kutakodtam
-Elvitték a tehenek-nevetett Lando
-Nagyon nem vicces Landika, mert fázom
-Landika? Hát ez jó-nevetett Max is
-Kicsit visszafogottabb fürdőruhát kellene felvenni, és akkor nem fáznál-akasztotta le a sajátját az akasztóról és rámterítette
-Ne mond meg hogy mit csináljak, ez meg nem kell-vettem volna le
-Jó éjt-nyomott egy puszit az arcomra
Ugye nem fogsz sírni?-váltott aggódó tekintetre
-Ne csináld ezt velem kérlek-siettem ki, nem adom meg neki azt, hogy sírni lásson miatta. Többet már nem...

A szobám ajtaja előtt egy kellemetlen meglepetés fogadott.
-Mit szeretnél?-kerestem elő a kártyám
-Ahogy látom nem volt nehezedre mégsem felvenni Charles köntösét-dobott le egy másikat
-Szóval te vitted el, gratulálok, érett viselkedés. Ennek most mi értelme volt?-hajoltam le érte
-Azt hiszed nem tudok róla? Hogy miattad nem foglalkozik velem most sem? Na nem baj, majd... - folytatta volna, de
-Charlotte mit csinálsz itt?-nézett kétségbeesett arccal
-Véletlen megtalálta a saját köntösöm. Itt a tiéd, és mostmár hagyjatok békén mindketten-nyomta a kezébe és bezártam magam mögött az ajtót

Olyan szinten ideges vagyok, hogy eszem ágában sem volt sírni.
Elpakoltam a cuccaim és lefürödtem.
Közben hallottam hogy kopogtak állandóan.
-Lewis vagyok hugi-hallottam ki valami ilyesmi félét
-0321 a kód, most fürdök-kiabáltam ki
Hallottam nyílni az ajtót. Magam köré csavartam a törölközőt és kitipegtem.
Hogy mii?
-Mi a faszt keresel itt?-szaladt ki a számon
-Mert majd azt hitted hogy nem fogok beszélni veled?
-Hol van Lewis? Nem is ő szólt be mi?
-Mit mondott neked Charlotte?
-Miért nem tőle kérdezed? A te barátnőd nem az enyém-kerestem elő a pizsomám
-Mert ő nem érdekel-terült el az ágyon
-Engem meg te nem érdekelsz. És felöltöznék esetleg-mutattam fel a ruhadarabokat
-Hát jó, öltözz
-Charles, menj ki
-Most mit izélsz? Láttalak már úgyis nem?-vigyorgott
-Most menj ki-pofoztam meg

Ahelyett hogy azt csinálta volna amit kértem magára húzott.
-Most legszívesebben megismételném a mosdóban történteket-tűrte el az egyik lelógó tincsem a fülem mögé

Már épp olvastam volna be neki mikor kopogtak

-Amina, én vagyok az-szólt kintről Lewis
-Na most véged-nyitottam ajtót
Nem úgy volt hogy alszol?
-Felébredtem, aztán gondoltam hogy lenézek
-Hát mint látod tesókám minden okés-tartottam fel
-Nem engedsz be?
-Már aludni készültem, eléggé elfáradtam-próbáltam enyhén eltessékelni
-Na jó, elég volt-ment el mellettem
Charles, mit csinálsz itt? Nem voltam elég világos mikor azt mondtam, hogy szállj le a hugomról?
-Lewis, a többiek aludnának, ne kiabálj
-Na te ebbe ne szólj bele-csitított el
Ha még egyszer meglátlak akár a közelében is, véged van-lépett hozzá közelebb
-Miattam ne veszekedj Amival, nem ő tehet róla. Én jöttem ide, sajnálom-hagyta el a szobát

-Te is mehetsz utána, arra van az ajtó
-Ami, csak neked akarok jót-ölelt volna meg, de ellöktem magamtól
-Ne akarj irányítani, mert a saját érzéseimet én sem tudom irányítani. Ezen mit nem lehet megérteni?-sírtam el magam
-De neked nem rá van szükséged, értsd már meg-vette lejjebb a hangerejét

Ruháimat összeszedve bevonultam vissza a fürdőbe és magamrazártam az ajtót.
-Nem fogok innen elmenni-kopogott
-Én se innen, és tudtommal ez az én szobám, szóval rohadtul menj el innen

Választ már nem kaptam, de hallottam becsapódni az ajtót. Kikukkantottam. Végre egyedül maradtam. Feltettem a telóm töltőre és bekuckóztam. Próbáltam elaludni, ami jó pár óra után sikerült is...
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Nem ezt akartam, nagyon nem. Most még Lewistól is kapja az ívet...
Feldúltan felmentem a saját szobánkba.
-Na, sikerült feltalálnod ide is?-tette le a telefonját
-Most komoly képes voltál elvinni a köntösét, csak azért, hogy megnézd mi lesz?
-Miatta nem foglalkozol velem, tudom. Csak nem értem miért.
-Ez egyáltalán nem így van. Arra esetleg nem gondolsz, hogy néha nekem is szükségem lenne arra, hogy valakivel egy mélyet beszélgessek?-próbáltam nyugodt maradni
-Velem bármikor tudnál, itt vagyok mindig
-Igen? Most az 1 hónapos szünetben csak a nyaraláson voltunk együtt, de ott sem kettesben. Te sem foglalkozol velem Charlotte-adtam ki magamból
-Én? Vicc-nevetett
Mindig írtam neked, egy nap többször is.
-De nem érted, hogy nekem nem arra van szükségem? Írogatni bárkivel tud az ember,viszont mélyeket beszélgetni nem. Velem veszekedhetsz ameddig csak akarsz, de Aminát hagyd ki ebből, mert semmi köze hozzá-emeltem már feljebb a hangom

És még folytatódott tovább...

Amina Hamilton szemszöge:
Arra ébredtem, hogy valaki kopog. Megtörölgettem a szemeim és ajtót nyitottam. Kelly mindig mosolygós arcára az aggodalom ült ki. Annyit mondtam neki hogy reggelinél úgy üljön, hogy ne kelljen Lewis mellé ülnöm... Gyerekes vagy nem, legkevésbé van kedvem vele beszélgetni.

Felvettem egy egyszerű biciklinacit és mentem Kelly után. Ahogy látom már a többség jelen volt.
-Jó reggelt-ültem be George és Kelly közé
-Ajajj, itt megint történt valami?-karolt át
-Miért?-néztem magam elé
-Bro csak a szokásos. Közlöm vele az igazságot és megsértődik
-Hammer, szerintem ezt most inkább ne, reggelizzünk nyugodtan-kezdett bele Carlos
-Lányok, nektek mit hozzak?-állt fel Max
-Én nem kérek semmit, bámultam továbbra is az asztalt
-Csajszi, ne csináld ezt. Tiszta sovány vagy ígyis, el fognak tűnni azok a kockák-csikizett meg Kelly, amitől picit muszáj voltam nevetni. Hihetetlenül csikis vagyok
-Amina, egyél-mondta Lewis semleges hangon
-Megtennéd, hogy legalább ilyenkor ne piszkálj?-kérdeztem bizonytalanul és éreztem hogy megtelnek a szemeim könnyel
-Hékás, ne sírj Amika, naa-húzott magához Ruszika
-További jó étvágyat-pattant fel Charles és kiment az ebédlőből
-Valaki elmondaná hogy itt mi folyik?-húzta fel a szemöldökét Lando
-Majd ha ők akarják elmondják tesó, én nem mondok semmit-védett be Sai
-Egyszerű a képlet amúgy, Charles rá van akadva Amira, és én meg elmondtam erről a véleményem-rántotta meg a vállát
-Gratulálok-vettem fel a telefonom és elszálltam az asztaltól
-Nem mész sehova, főleg nem hozzá-állt fel
-21 évesen szerintem azt csinálok amit akarok, és nem ezt fogom itt hallgatni-fordítottam neki hátat és visszamentem az emeletre.
Miért kell ezt csinálnia? Ez csak a mi dolgunk, nem tartozik a többiekre. Hogy lehet ekkora faszkalap Lewis?

És itt még nem is sejtettem, hogy mi vár rám este...
.
.
.
Sziasztok!😇Itt is lennék a folytatással, ami igencsak drámával telire sikeredett🥹
Jövőhéten több mint valószínű este jövök csak a következő résszel, mert földrajz próbaérettségi után még versenyem lesz, de majd igyekszem!🌎💗
A rossz idő ellenére legyen további szép napotok és hétvégétek majd!💖🫶🏻
Puszii😘

Harmatcsepp_16