Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

60.rész

Sziasztook🥰Annyit mondanék elöljáróban, hogy a mai nap során 2 résszel is jövök nektek😌💗
Mostmár hivatalosan is 2️⃣0️⃣ éves lettem[😳], ezért a mai napon csak olyan dolgokat szeretnék csinálni, amiket szeretettel végzek és a legboldogabbá tesznek🥺💟És ez a sztori is ide tartozik🫶🏻
Naa de nem untatlak Titeket, jó olvasást🥰Délután folyamán még találkozunk😚

Amina Hamilton szemszöge:
Hamar eltelt ez a 3 nap, úgyhogy ígéretemhez híven, utazok ismét.
3 órás késéssel indult a gépem, szóval ugrott a terv. Londonban anyáék vártak volna a reptéren, aztán onnan mentünk volna tovább Silverstoneba.
Nem szeretnek sötétben vezetni, ezért mondtam nekik, hogy menjenek el nélkülem.
Körülbelül 1 órán keresztül kerestem és hívogattam az übereket, aki elvállalná azt a 2 órás utat. Végül egy 30-as éveiben járó úr megszánt és elhozott. Ő is fáradt volt, én is. Ettől függetlenül elbeszélgettünk. Hajnali kettő körül parkoltunk le a hotelhez. Fizettem és mentem volna be, de a biztiboy barátunk nem lett arról tájékoztatva, hogy ki is vagyok és hogy engem beengedhet. Ilyenkor a srácok miatt korlátozva van ez a lista.
Próbáltam hívni Lewist, anyát, apát, Ruszikát, Kellyt, Maxot, Carlost és még sorolhatnám. Senki nem vette fel.
Nem, Lekit nem véletlen hagytam ki a felsorolásból. Nem beszéltünk a buli óta. Tudom, hogy részeg volt, de kibaszottul fájt minden egyes szava.
Lewist is megkértem, hogy hagyjon ezzel a témával kapcsolatban. Ezt nekünk, kettőnknek kell elrendezni.

Na de visszakanyarodva a jelenlegi legnagyobb problémámra. Most akkor hol fogok aludni???
A legközelebbi szállás fél óra sétára van. Megigazítottam a táskám és reménykedve útnak indultam...
.
.
.
-Jó reggelt, sziasztok-toltam be a bőröndöm az ebédlőbe
-Szépségem, hol voltál?-pattant fel rögtön
-A biztiboy nem volt informálva arról, hogy engem beengedhet, szóval el kellett mennem máshova. Ott meg hely nem volt, de legalább a recepción ott maradhattam. Ezért hívtam szinte mindenkit kettő után-ültem rá a bőröndöm tetejére
-Ohh bazdmeg, az én hibám. Ahjj Amika, reggelizz aztán pihenj le. Anyáék még alszanak, de hamarosan jönnek majd-ölelt magához
-Barátosném próbáltam fent maradni, de nem tudtam
-Semmi baj Kelly-villantottam egy félmosolyt és nagynehezen feltápászkódtam

Charles Leclerc szemszöge:
-Jó reggelt-mentem be az ebédlőbe, amire páran rám kapták a tekintetüket. Többet között Ami is, akiért egész éjjel aggódtam.
Élet, hol aludtál? Hamo annyit mondott, hogy majd valamikor hajnalban érkezel-simogattam meg a vállát
-Még egyszer nem fogom elmondani. Nem engedtek be, szóval nem itt-nézett rám egy pillanatra, majd újra a padlót
-Miért nem hívtál fel? Direkt nem némítottam le azt a kurva telefont
-Felesleges lett volna. Hányas szobában vagyunk?
-A hatodikon a 111-ben. Felviszem a cuccod, egyél jó?-nyomtam egy puszit az arcára, amire semmilyen reakció nem érkezett
-Nem vagyok éhes. Viszont neked kell az erő. Majd jövök, érezzétek jól magatokat a pályán-csuklott el a hangja, majd körbenézett és kiment
-Hamo-fordultam felé tanácstalanul
-Srácok, hagyjátok megnyugodni. Tudjátok hogy milyen, erre még szegénykém normálisan sem tudott aludni. Fel a fejjel-veregette meg a vállunkat George

Amina Hamilton szemszöge:
3 órát sikerült aludnom, de még mindig több, mint a semmi. Előkutattam a mára szánt outfitem és egy gyors zuhanyzás után fel is öltöztem. Hajamat hagytam kiengedve, smink gyanánt a szokásosat dobtam fel. Tus, spirál és egy rúzs-szájfény kombó.

Pályára érve megkerestem anyáékat. Váltottunk pár szót, aztán még volt egy óra az első szabadedzés kezdetéig, szóval szokásosan körbeköszöntem a boxokban. A Ferrarihoz érve fel is ment a pulzusom 170-re körülbelül.
-Szép napot mindenkinek és jó munkát az egész hétvégére-léptem beljebb
-Köszönjük Amina, azon leszünk. Neked is csodás hétvégét.
-Nocsak kit látnak szemeim? Sikerült valamennyire kipihenned magad?Lewis mesélte, hogy mi történt-ölelt meg
-Az erős túlzás, de majd este jobban esik. Tegyétek izgivé a mai időmérőt, aztán akkor majd felébredek
-Holnap sprintfutam, szóval mindenképpen az lesz-mosolygott
-Charles merre van?-néztem körbe
-Az anyukáját várja valahol. Adjak át neki valamit?
-Ohh. Kérlek azt, hogy vigyázzon magára nagyon és emlékezzen arra, amit múlthéten mondtam neki-birizgáltam az éppen tőle kapott karkötőm
-Minden rendben lesz okés?-simogatta meg a vállam
-Okés. Köszi Sai-öleltem meg, majd visszamentem a Mercedeshez.
.
.
.
-Törpilla, át tudsz jönni kicsit? Anya már látni akar🙄~C
-Csak ő? Pár perc és megyek~A

-Na szépségem, mehetünk ebédelni?-karolt át
-Mindjárt jövök, csak Leki anyukájának köszönök-zártam le a telefonom képernyőjét
-Alig várom már, hogy jobban megismerjem Charlest-ujjongott anya
-Szintúgy-csatlakozott apa is
-3 perc és jövök-vettem fel a táskám és átmentem a Ferrari boxba

-Sziasztok-intettem
-Hát szia kincsem, végre újra látlak. Minden rendben?-ölelt magához
-Én is örülök, hogy itt vagy. Fogjuk rá igen. Ti jól vagytok? Csak te jöttél?
-Persze, minden szuper. A többiek majd csak holnap tudnak jönni.
Jössz velünk ebédelni?-mosolygott ezerrel
-A szüleim és Lewis már várnak. Családias ebédet terveztek
-Jajj értem kincsem. Akkor majd ha hamarabb nem is, de vacsoránál találkozunk. Puszillak-ölelt meg
-Így van. Sziasztok-néztem egy pillanatra Lekire, aztán elindultam vissza, de...
-Szeretlek-állt elém
-Húzd be a polet, jó?-bújtam hozzá
-Este tudunk majd beszélni ugye?
-Muszáj-néztem rá
-Egyél rendesel kérlek. Az időmérő előtt bejössz még?
-Nem tudom, hogy mikor érünk vissza-húztam meg a vállam
-Okés, ahogy érzed. Szia-nyomott egy puszit az arcomra
-Szia-léptem el mellőle zakatoló szívvel
.
.
.
A leggyorsabb ma végül Max volt, mellőle pedig Leki rajtolhat majd vasárnap. A holnapi sprintnek délelőtt lesz az időmérője.
Mire mindenki összepakolt már vacsora idő volt a hotelben. Átöltöztem egy kényelmesebb szettbe, aztán mentem én is le az ebédlőbe. A szokásos helyemre ültem, Hami és Leki közé.

Charles Leclerc szemszöge:
Hát nagyon kellett a pályán koncentrálnom, hogy így tudjak teljesíteni. Arra várok egész nap, hogy mikor tudunk végre leülni Amival megbeszélni a dolgokat. A vacsora alatt próbáltam neki kedveskedni különböző módon, de nemigen volt rá vevő.
Már egy ideje csak beszélgetünk.
-Na és Ami, mi a következő cél a csapatnál?-fordult felé Oscar
-Nem döntöttem még arról, hogy maradok e vagy sem-válaszolta egy kis hatásszünet után
-Hogyhogy? Hisz láthatóan nagyon jó munkát végeztél és jól is érzed magad náluk
-De, viszont nem csak erről szól az egész. Sok mindent figyelembe kell vennem. Kérlek hanyagoljuk ezt a témát-vett elő egy zsepit, de a kezében hagyta. Megsimogattam azt a kézfejét, de egyből elhúzta onnan
-Ne haragudjatok, sziasztok-köszönt el remegő hangon és kisietett az ebédlőből. Már indultam volna utána, de anya megállított.
-Majd én drágám. További szép estét mindenkinek-nyomott egy puszit az arcomra és Ami után ment
.
.
.
Amina Hamilton szemszöge:
Még fel sem értem a szobához, de már folytak a könnyeim. Bent is tűrtőztetnem kellett magam, hogy ne sírjak. Nem a srácokat hibáztatom a kérdéseik miatt, de a legjobb témába találtak bele.
Valaki kopogott az ajtón. Kikeltem az ágyból és bizonytalanul ajtót nyitottam.
-Jajj kincsem, úgy éreztem, hogy valami nincsen rendben. Tudok segíteni?-ölelt magához Pascal
.
.
.
Remélem, hogy
várjátok a folytatást🥺
Valamikor a délután folyamán
érkezik😉💗 Addig is legyen csodás napotok❣️☀️
Puszii😘

Harmatcsepp_16