Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

58.rész

A falnak támaszkodva vártam, hogy elkészüljenek a srácok. Hamival megbeszéltük, hogy elmegyünk valahova vacsizni, így a buli előtt.
Kicsit kellemetlenül érzem magam, mert tőlem körülbelül 5 méterre Leki családja várnak..., gondolom őt. Nyilván ők is mostmár tudják, hogy mi a helyzet. Oda kéne mennem hozzájuk bemutatkozni? Milyen lenne már?
"Jó napot, sziasztok, én lennék Charles új barátnője, Amina Hamilton" - meg is utáltatnám magam egyből. Majd Lekivel megbeszélem, ő hogyan gondolja.

-Na itt vagyok szépségem-ölelt magához
-Megvárom Lekit, aztán mehetünk-néztem az órámra

Charles Leclerc szemszöge:
Összepakoltam a cuccaim és a többiektől elköszönve megkerestem először anyáékat.
-Na végre kisfiam-ölelt magához
Szeretnénk, ha a vacsorára hoznád a titkos szerelmed is-nézett át a hátam felett
-Ne haragudjatok, hogy nem mondtam el, de még friss a dolog. Mindenképpen beszélek róla vele. Hétkor érkezem/érkezünk-nyomtam két puszit az arcára, majd odamentem Amihoz

-Azt akarják, hogy te is gyere velem az esti vacsira. Meg szeretnének ismerni-öleltem magamhoz
-Akkor nem utálnak?-motyogta a mellkasomba
-Miért utálnának? Téged nem is lehet amúgy sem. Szóval, mit mondasz?-toltam el magamtól, hogy láthassam az arcát
-Hát igazából Lewissal terveztünk közösen kajázni valahol-kezdett bele, de Hamo közbevágott
-De azt majd megejtjük máskor. Nincs mitől félned szépségem, csak add önmagad
-Jó, de azért előtte eltudok készülni? Nem ebben a ruhában fogok bemutatkozni a barátom családjának-nézett magán végig
-2 óra elég lesz? Háromnegyed hétre érted megyek majd. Egyébként így is tökéletes lennél-néztem rajta én is végig
-Elfogult vagy-nyomott egy puszit a számra
-Csak szerelmes vagyok. Ja és van szemem is-csókoltam meg hosszan

Amina Hamilton szemszöge:
Még jó hogy nyárról maradt itt Haminál pár elegánsabb ruhám. A bulira hozott darabom azért nem éppen egy családi vacsorához illő,maradjunk ennyiben.
Alapból viszonylag időben eltudok készülni, de most rettentően ideges vagyok és izgulok, emiatt csigalassúsággal készülődtem, amiért szintúgy még idegesebb lettem.

Nagynehezen, de kiléptem a szobámból, késznek nyilvánítva magam.
-Hami, csak őszintén. Így jó leszek?-forogtam körbe
-Szépségem csodálatos vagy, de tudod jól, hogy nem emiatt fognak kedvelni, hanem aki vagy-ölelt magához
-Mi lesz, ha nem fognak kedvelni? Végülis megérteném őket, hiszen biztosan szerették Charlotteot és nekem is bőven benne van abban a kezem, hogy Lekivel szétmentek. Fhuu-dobtam le magam a kanapéra
-Amina, ez már a múlté. Ez az ő dolguk volt, ők döntöttek így, nem te. Szerintem az anyukájának is csak az számít, hogy a fia boldog legyen. És ezt megkapja tőled. Tényleg szeretném, ha önmagad adnád. Ne gondold túl, minden rendben lesz. Szedd össze magad, perceken belül itt a herceged-csikizte meg az oldalam, amitől muszáj volt mosolyognom, hiszen elképesztően csikis vagyok

Igaza is lett. Pár perc múlva csengettek. Megigazítottam a hajam és ajtót nyitottam.
-Valaki nagyon kicsípte magát-jött beljebb és megcsókolt
-Nagyon izgul, szóval odafele menet nyugtasd meg kérlek. Ja, és vigyázz rá-intett Lewis, majd felment az emeletre
-Feleslegesen izgulsz, imádni fognak. Na gyere-fogta meg a kezem és el is indultunk a csodás fekete Ferrarival

10 perc laza kocsikázás után leparkoltunk egy igencsak szép és nagy családi ház elé. Már akart volna kiszállni, de visszahúztam.
-Leki, még ne-húztam magamhoz
-Cica, semmi...
-Shhh. Megkérhetlek valamire?
Szeretném jól csinálni tényleg, viszont ha nem kedvelnek, kérlek őszintén mond meg nekem. Nem várom el senkitől, hogy jópofizzon velem-fújtam ki az eddig bent tartott levegőt
-Élet, ígérem. De menjünk, már nagyon várnak minket-nyomott egy puszit a számra és kiszállt.
Kézenfogva beálltunk az ajtó elé.
A csengetésre másodperceken belül jött a válasz, Leki anyukájától. Hatalmas mosoly volt az arcán, ami egy kicsit megnyugtatott.

-Na végre, már kihűl a kedvenced kisfiam-ölelte magához 2 puszi kíséretében, majd elém lépett
Kincsem, hazudnék ha azt mondanám, hogy nem sejtettem semmit, de megértem, amiért nem tudta rajtatok kívül senki. Pascale vagyok, üdv a családban
-Amina Hamilton és köszönöm-villantottam egy mosolyt
-Drágám, megtennéd hogy beljebb mész? Mindjárt megyünk mi is-simogatta meg Leki karját
-Persze, vettem az adást. Már itt sem vagyok-tartotta fel a kezeit, amin jót nevettünk

-Tudom, hogy nagyon félsz és izgulsz, de nem kell. Nekünk csak az számít, hogy Charl boldog legyen. Sokat mesélt már rólad, mint egyik legjobb lány barátjáról. Szóval már most imádlak-ölelt meg
-Megpróbálok nem rágörcsölni erre az egészre, csak elég nehéz, de szerintem érti miért
-Persze kincsem, de nem kell. Na de gyere, még egy pár embernek be kell mutatkozni. Ja és tegezz nyugodtan, nem vagyok olyan öreg-karolt át és bementünk a nappaliba
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Eddig minden úgy alakult, ahogyan gondoltam. Jó hangulatban telt a késő délutánunk. Nem tudom, hogy anya mit mondott Aminak, de a félelem nyomát csak épphogy észre lehetett rajta venni, szerintem.
Most éppen kint beszélgetnek Martaval, Carlaval és Charlottetal, többiekkel meg a nappaliban beszélgetünk.
-Tesó, remélem mostmár tényleg teljesen boldog leszel-fordult felém Lorenzo
-Én is remélem. Sok mindent elcsesztem én is, de ezt nagyon nem szeretném
-Imádnivaló kislány. Céltudatos, tudja hogy mit akar. Nagyon aranyos és nyitott mindenre. Tudtam én, hogy nem csak egy lánybarát-birizgálta a hajam
-Jó anya, tudom te mindent tudsz-nevettem
-Hát de nem? Na mindegy. Eljöttök sétálni? Olyan szép idő van még mindig
-Mehetünk persze-kelt fel Arthur
-Kicsit beszélgetni szeretnék Amival, megnyugtatom a lelkét, hogy minden rendben van. Aztán majd mi is megyünk utánatok-néztem ki az ablakon
-Persze, mindenki imádja már most, szóval nincs mitől tartania. Már ő is a családunk része. Bármikor szívesen látjuk-ölelgetett anya
.
.
.
Amival felmentünk a régi szobámba.
-Nyugi élet, mindenkinek nagyon szimpatikus vagy-öleltem magamhoz
-Tényleg?-csillantak fel a szemei
-Persze, de ez nyilvánvaló volt.
Ez meg a kis Charles Leclerc szobája-néztem körbe
-Aztaa, mennyi könyv-nézett végig a polcon
Nem is említetted, hogy szeretsz olvasni
-Pedig de. Hétköznap esténként mindig olvastam valamit, ami nem tankönyv. Mostanság nem olvasok gyakran, főleg amikor velem vagy-húztam magamhoz a derekánál fogva és apró puszikkal leptem el a nyakát, kulcscsontját és vállát
-Leki, ne kezd-fordult meg kezeim között
-Mit?-folytattam, mit sem törődve kérésével
-Anyudék lent vannak és minket várnak-nevetett
-Elmentek sétálni baba, szóval ez most nem jött be-vettem fel, majd neki nyomtam az ajtónak és így folytattam tovább, amit elkezdtem
-Azt csinálsz velem, amit csak akarsz-hajolt közel a fülemhez és megpuszilta a nyakam
-Minden egyes porcikád bizseregni és remegni fog Amina Hamilton-tettem le az ágyra
.
.
.
Sziiaasztok😇Ugye nem gondoltátok, hogy
megszabadultok tőlem?😝
El is hoztam nektek 2️⃣0️⃣2️⃣3️⃣ utolsó részét, ami remélem, hogy tetszik nektek🥰
Hihetetlenül gyorsan eltelt ez az év, ami számomra így visszagondolva, nem is baj.
Boldog Új Évet Kívánok Minden Kedves Olvasómnak🎉🥂❣️
Remélem, hogy 2️⃣0️⃣2️⃣4️⃣-ben is velem tartotok!🥺
Puszii😘

Harmatcsepp_16