Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

48.rész

Amina Hamilton szemszöge:
Mint máskor, most sem maradhatott el az ünneplés egy buli keretein belül. Az elmúlt hónapokban én is tudom, hogy sok volt az alkohol, ami nem rám vall, szóval most sem iszok. Ráadásul kedvem sincs nagyon hozzá, úgyhogy nem is bánom egyáltalán.
A lányok sem vitték túlzásba, csak táncoltunk. Kellyvel, Izaval és még sorolhatnám. A srácok közül jó páran a telefonuk mögül nézték az egészet.
.
.
.
-Hogy hogy itt egyedül?-ült le mellém és a kezembe nyomott egy poharat
-Pont ugyanezt kérdezted, amikor az első bulin voltam veletek. Nem iszok, úgyhogy idd meg te-adtam neki vissza
-És tényleg. Hogy is volt ezután?
Jaa megvan. Jajj de bunkó vagyok, Charles Leclerc
-Amina Hamilton-nyújtottam a kezem nevetve, de inkább megölelt
-Azóta mennyi minden történt basszus-dőlt hátra a kanapén
-Ezzel egyetértek-követtem a példáját
-Világbajnokok lettünk, kell ennél több?-húzta le az egyik pohár tartalmát
-Szerintem neked mára ennyi elég volt-vettem el tőle
-Ebben lehet igazad van, de nem válaszoltál a kérdésemre-fordult felém
-Hogy kell e ennél több?
Igazából nem is tudom. Lediplomáztam, de egyáltalán nem lett könnyebb semmi. Hiányoznak a legjobb barátaim. Eli, Beni és Blandi egyaránt. Tudod, csak egy kibaszott kislány vagyok még mindig, aki már azóta azzal küzd, hogy elfogadja, ami van. Jó pár embert megbántottam, amit nem szánt szándékkal tettem, mégis megtettem. Soroljam még esetleg?-tartottam vissza a könnyeim
-És még én is csak bántottalak többnyire, pedig én sem szánt szándékkal tettem-karolt át
-Leki, kérlek ezt hagyjuk. Hívok egy taxit és elmész haza-kerestem elő a telefonom
-Nem-vette volna ki a kezemből
-De igen, maradj itt-kerestem egy nyugisabb helyet

10 perc,remek... Addig megkerestem Lewisékat és elmondtam mi a szitu. Nyilván senki sem vállalta, hogy hazakíséri.
Kaptam egy SMS-t, majd Lekit nagynehezen sikerült kivigyem és beültessem az autóba.
-Hát kisasszony, ahogy látom volt itt dolga rendesen-nevetett
-A többiekről ne is beszéljünk-szintúgy nevetve legyintettem
-A címet tudod?
-Huhaa. Leki, kell a címed-rázogattam a vállát

Miután nagynehezen elmotyogta, el is indultunk. Bekészítettem jó pár zacskót, nem szeretném, ha a taxiba taccsolna.
.
.
.
-Hol a kulcs?-kutakodtam a zsebeiben
-Valahol ott-mutogatott
-Nagy segítség vagy mondhatom-találtam meg nehezen a keresett tárgyat
-És akkor most mit csinálunk?-puszilt meg az arcomon
-Kimosod a szád, mert bűzlesz a piától-nyitottam ki az ajtót és megkerestem a kapcsolót, stb...
Még soha nem voltam itt, nyilván nem tudom, mi hol van.

Töltöttem neki is és nekem is egy nagy pohár vizet.
-Idd meg-nyomtam a kezébe
-Mit kapok érte?-húzogatta a szemöldökét
-Egy állast mindjárt-ültem le
Ezután mész aludni, gondolom az emeleten van a szoba
-Ott ott, de jössz te is velem nem?
-Kuss és csináld azt, amit mondtam
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Nem igazán emlékszem hogyan, de az ágyamban kötöttem ki.
-Jó éjt
-Hova mész?-kaptam fel a fejem
-Lent leszek a nappaliban. Majd reggel-ment ki

Hát akkor aludjunk egyet. Nem volt már erőm utána menni...
.
.
.
-Tudom, hogy barátságban egyeztünk meg, de tényleg komolyan gondoltam mindent még mindig. Szeretlek és szeretni is foglak. Aludj jól tündérke-takartam be egy pokróccal
-Csák kár hogy ebben a helyzetben az nem számít, hogy én is mit érzek. Soha sem számított igazán. Jó ember, rossz időben-fordult befelé, én meg lassan visszamentem az emeletre
.
.
.
Amina Hamilton szemszöge:
Nem tudtam valami sokat és pihentetőt aludni, de nem is vártam mást. Nem is értem hogyan gondolta, hogy abba az ágyba fogok befeküdni mellé, amiben még másfél hónapja Charlotte feküdt. Na mindegy.
A konyhában mire felfedeztem a dolgokat már tízet ütött az óra. Összerittyentettem egy gyors reggelit, közben Lewissal beszéltem.

-Ne ijedj meg-ölelt át hátulról
-Hányszor elmondtam már, hogy ne ijesztgess basszus-fordultam vele szembe
-Ne haragudj, és ezt nem csak a mostanira. Az egész este miatt meg minden
-Reggelizz, aztán megyünk Hamiékhoz. Ott van Ruszika és Sai is-húztam ki neki a széket és terelgettem a kezemmel

-Tudom, hogy csak barátok, de adhatok egy puszit, amiért vigyáztál rám és még reggelit is kaptam?-tette be a tányért a mosogatóba
-Ha ide jössz, akkor igen-mosolyogtam el magam
-Jó-állt elém és mélyen egymás szemeibe néztünk, majd egyre jobban közeledett. Végül a számra nyomott egy apró puszit.
.
.
.
Hamiékhoz érve kávéztunk egyet, aztán mivel senki nem volt hajlandó főzni rajtam kívül, ezért egy gyors bolognait dobtam össze.
-Még mindig verhetetlen-karolt át
-Örülök hogy ízlett tesó, de azért ha te látsz vendégül, illene neked főzni-nevettem
-Amúgy még mindig bomba a bolognaid-kacsintott Leki
-Bezzeg neki főztél egy hang nélkül mi?-pöckölte meg az oldalam
-Hát igazából neked csinálta, csak átmentem és olyan kedves volt, hogy megkínált-nevetett
-Na jólvan ám, mostmár elég. Mosogatás-vettem fel a tányérom és a konyha felé vettem az irányt

Mint mindig, most is hamar eljött a búcsú ideje. Akárhányszor csinálja az ember, nem lehet hozzászokni

-Na hát Ruszika, nagyon nagyon vigyázz magadra és kellemes karácsonyi ünnepeket, meg majd boldog újévet-bújtam hozzá jó szorosan
-Hamarosan úgyis találkozunk tündérke-nyomott egy puszit a homlokomra
Vigyázz magadra, de szerintem a bátyjádra jobban kell-nevetett
-Naa jólvan Russell, mostmár húzz innen-nevetett Hami is
.
.
.
És hát elérkezett a számomra mindig legnehezebb búcsú.
-Na gyere ide törpilla-tárta ki a karjait
-Nagyon fogsz hiányozni-kezdtem el sírni
-Naaa, ide figyelj. Bro imádlak meg minden, de kicsit magunkra hagysz?-fordult Lewis felé
-Már itt sem vagyok-sietett be a konyhába
-Na szóval. Tényleg mindent komolyan gondoltam és szeretném, ha nem tennél le kettőnkről te sem. Még rohadtul nem itt fejeződött be a történetünk.
Sok minden történt velünk az elmúlt kicsit több mint fél évben, amiben voltak olyan dolgok, amiket máshogy csinálnék, de sajnos ezt nem tehetem már meg. Minden egyes percért hálás vagyok, amit veled tölthettem. Boldog karácsonyt és újévet így előre is. Remélem, azért márciusnál előbb találkozunk majd-szorított magához még szorosabban
-Köszönöm, nem is tudom mit tudnék még mondani-törölgettem a szemem
-Nem kell mást. Szeretlek-nyomott egy apró puszit a számra
-Hiányozni fogsz, akármennyire sem szeretném
-Vigyázz magadra és sok sikert a melóban. Szia-engedett el
-Szia Leki-intettem
-Ezt még mindig imádom-lépett ki az ajtón
-Még sokat fogod hallani-nevettem, majd végül elment ő is...

Bementem a konyhába zsepiért.
-Szépségem-ölelt magához
-Én ezt nem fogom bírni-kezdtem el mégjobban sírni
-Ahjj hugica, ne sírj kérlek. Ezt mindkettőtök tudja, hogy ez a búcsú nem örök-simogatta a hátam
-De semmi sem lesz másabb, mint most. És ahjj, olyan rossz-bújtam hozzá mégjobban
-Szereted igaz?-tűrte ki az arcomból a hajam
.
.
.
Sziasztok!😇 El sem hiszem, hogy lassan egy éve lesz, hogy megosztottam veletek a bevezetőt😱😳🤗
Na de most nem untatlak titeket ezzel, majd a hivatalos dátumnál🥹
Mindenki, aki megy a Hungaroringre, nagyon jó szórakozást, szurkolást és kellemes időtöltést kívánok🥰🏁
Remélem, hogy jövőre nekem is sikerül végre kijutnom🥹
Hajrá Ferrari, hajrá Mercedes❣️💟
További szép nyarat Nektek!⛱️
Puszii😘

Harmatcsepp_16