Egyetlen Titok Miatt~Lewis Hamilton, Charles Leclerc, George Russell

61.rész

"Valaki kopogott az ajtón. Kikeltem az ágyból és bizonytalanul ajtót nyitottam.
-Jajj kincsem, úgy éreztem, hogy valami nincsen rendben. Tudok segíteni?-ölelt magához Pascal"

-Nem tudom Leki mennyit mesélt neked az elmúlt hónapról, de nagyon bánt ez az egész-csuktam be az ajtót
-Hát külső szemmel is látható, hogy nem úgy viszonyultok a másikhoz
-Akaratom ellenére is rossz hatással voltam rá a legutóbbi futamokon, amik meg is látszottak az eredményein-adtam ki magamból
-Ez nem így van kincsem. Hiányoztál neki nagyon az biztos, mert mindig említette, de ez a munkája, ahogyan te is dolgoztál, hiszen ez az élet rendje. Emlékezz vissza arra, amikor kicsúszott és te utána mentél. A tv-ben párszor mutattak titeket. Sajnos akkor nem tudtam ott lenni, de te ott voltál. Így ismeretlenül is elképesztően hálás voltam neked, amiért észhez térítetted a kisfiamat. Miután egyre jobban megismert téged, csak úgy elkezdett szárnyalni. Sokat mesélt rólad, én már akkor éreztem, hogy te igen különleges személy lehetsz számára. Charles is rengetegszer elmondta, de én is úgy érzem, hogyha te nem vagy, nem lenne világbajnok.
-Úgy éreztem, hogy nincs elég önbizalma és nem hiszi el, hogy megtudja csinálni. Pedig piszkosul tehetséges-töröltem meg a szemem
-De te jöttél, és visszaterelted az ő útjára.
Kérhetek tőled valamit?-fogta meg a kezem
-Persze
-A jövőddel kapcsolatban szeretném ha úgy döntenél, ami neked a legjobb. Se Charlesnak, se a bátyádnak ne hagyd, hogy befolyásoljanak. Szeretném, ha az álmaid élnéd
-Rendben. Így lesz-villantottam egy félmosolyt
Na de egy kicsit összeszedem magam, aztán leülök vele beszélni, hiszen van miről
-Okés kincsem. Bármi van, itt vagyok-nyomott egy puszit a homlokomra
.
.
.
Charles Leclerc szemszöge:
Egy jó fél órával később anya jelezte, hogy szabad a terep.
Próbáltam kérdezgetni, de csak annyit mondott, hogy ne erőltessem rá az akaratom Amira. Nem álltam le vele vitatkozni, van ennél most fontosabb is.

Az ajtó előtt lenémítottam a telefonom és benyitottam.
-Annyira sajnálok mindent-bújt hozzám
-Ahjj életem, kérlek ne-nyomtam egy puszit a homlokára és mégközelebb húztam magamhoz
-De én tehetek mindenről. Feszültséget okoztam, és nem tudtál a pályán koncentrálni. Pedig nem akarattal tettem-motyogott a mellkasomba
-Amina-emeltem meg az állát és kezeim közé fogtam az arcát
Ide figyelj. Ez nem így van. Mentálisan elgyengültem, mint ahogyan tavaly is. Bevallom, baromira féltékeny voltam. Minden egyes kibaszott percben hiányzott a mosolyod, a hangod, a bíztató szavaid, az ölelésed, a csókod, mindened. Ettől függetlenül nem ez volt a fő oka ennek az alulteljesítésnek. Egy percig se magad hibáztasd kérlek.
-Tényleg úgy gondolod, hogy bárkire is féltékenynek kellene lenned?Elárulom, hogy a Földön nem létezik olyan ember. Ha valamiben, ebben 100%-ig biztos vagyok.
-Abban is biztos lehetsz, hogy tőlem innentől nem szabadulsz meg-tűrtem el az előre lógó tincsét
-Nem is terveztem-túrt bele a hajamba
-Hogyan lehetsz ennyire vonzó basszameg-csókoltam meg
Leültem az ágy szélére, az ölembe ültettem és így folytattuk egymás ajkainak kínzását. Érzelemdús csók. Benne van minden, ami az elmúlt időszakot jellemezte. A hiány, a vágy, de ettől függetlenül a legfontosabb érzés: a feltétel nélküli szeretet...
.
.
.
-Szóval, amiket múltkor mondtam a buliban, egyáltalán nem gondoltam komolyan. A te munkád is elég vastagon benne van abban, hogy a srácok megnyerték a bl-t. Nyilván a féltékenység beszélt belőlem akkor is.
Tudom, előtte sem találkoztunk a versenyhétvégéken kívül nagyon, de azért össze sem hasonlítható ezzel a júniussal. Teljes mértékben igazad volt, hogy te is és én is a munkánkat végeztük.
Csak tudod, olyan szinten hiányoztál, hogy ehhez vezetett. Egy bunkó, arrogáns fasz voltam az elmúlt pár hétben, amiért legszívesebben kinyírnám magam. Nem akarattal tettem, hiszen mindennél jobban szeretlek-simogattam meg a kézfejét

-Hát tényleg eléggé rosszul estek ezek az ignorálásaid, főleg a múltkori bulis, de nem fogom felhozni többet. Nekem is ugyanúgy hiányoztál, viszont volt egy célom, és ha van célom, azért mindent megteszek. Elértem ezt a célt. Felmerült bennem is a kérdés, hogy jó, de hova tovább?
Tudom, hogy téged is leginkább ez foglalkoztat. Igazából július végéig lett volna időm gondolkodni rajta, de minek, mikor már most meghoztam a döntést? Nem maradok a csapatnál.
Imádok emberekkel foglalkozni, viszont nem ilyen formában. A foci soha nem állt hozzám közel, amin nem változtatott ez a szezon sem.

-Na várj. Tehát akkor nem hosszabbítottál velük? Jól hallottam?-csillantak fel a szemeim

-Nem, de arról még nem döntöttem, hogy hova tovább. Miután visszaértem hétfőn Párizsba, megyek ki Eliékhez. Szülinapom óta nem láttam őket. Úgy gondoltam, hogy inkább most megyek, mint a Hungaroring után.

-Elhiszem, hogy hiányoznak. Hát tündér, abban az 1 hónapban minél több időt szeretnék veled tölteni. Persze ha csak te is szeretnéd-öleltem magamhoz

-Miért ne akarnám bolond?-borzolta össze a hajam

-Jó na. Kérdezhetek valamit?

-Kérdezz

-Vannak már lehetséges opciók, hogy hol élnél szívesen?-halkultam el a kérdés végére

-Biztos, hogy tudni akarod?

-Figyelj Ami, őszintének kell lennünk egymással. Szóval igen

-Igazad van. Hát, minden város mellett szólnak pozitív érvek és negatív dolgok is. Kezdjük Párizzsal. Az egyetem 3 éve alatt nagyon a szívemhez nőtt. Itt ismertem meg Eliéket és a vendégköröm nagy részét.
Utóbbiakat sajnos a csapat miatt mégjobban hanyagoltam. Páran el is költöztek, szóval emiatt nem érné meg ott maradnom. Csodás város, de a varázsa kezd számomra elveszni.
Londonban nőttem fel, viszont nem szeretnék oda visszamenni már. Ennek okait nem részletezném.
Monte-Carloról kell bármit is mondanom?
Lewissal és veled is többet tudnék együtt lenni. A kultúrája, a környezete is rendkívül különleges. Nekem a sok luxus már kicsit visszataszító, viszont abszolút nem zavaró. De most őszintén, a szezon alatt ti sem vagytok nagyon otthon. Nyilván mennék én is a futamokra veletek. Ennek viszont a gyakoriságát a munkám határozná meg elsősorban, amit még pontosan nem tudok, hogy mi lesz.
És végül Los Angeles. Véleményem szerint kevés olyan ember van, aki ne vágyódva életében legalább egyszer Amerikába. Ezen a tényen még az is dob, hogy Eli és Blandi kint élnek.
Az újévet ott töltöttem. Hát életem egyik legjobb élménye volt. Nem voltam kint sokat, ettől függetlenül úgy éreztem magamat ott, mintha egy másik ember lennék. Egy sokkal felszabadultabb és határozottabb lány-mesélte csillogó szemekkel

-Tehát valószínűleg Los Angeles lesz a befutó-vizslattam a padlót

-Manó, egy szóval sem mondtam. Jövőhéten ott leszek, utána pedig nálatok. Megfontolt döntést szeretnék hozni, amihez a te támogatásodra és türelmedre is szükségem lesz. Kérlek Lewisnak ne mondj még semmit erről. Majd vele is megbeszélem a hétvége folyamán-simogatta az arcom

-Számíthatsz rám. Nyilván azt szeretném, ha hozzám költöznél, de nem fogom ráderőltetni az akaratom és befolyásolni sem foglak. Ez a te döntésed lesz, amiben támogatni foglak. Köszönöm, hogy őszinte voltál velem törpilla-pusziltam meg az arcomon pihenő kézfejét

-Szeretlek-csókolt meg

-Szeretlek-váltam el ajkaitól egy pillanatra, majd átvettem az irányítást
.
.
.
Sziasztok😇Ez a rész végig beszélgetésekről szól, amit őszintén szólva, nagyon jó volt kiadni magamból és leírni🥺🥰 Remélem, hogy nektek is tetszik!!! A hétvégén Ausztrál-nagydíj, hajnalok hajnalán🫨🥴 Hajrá Ferrari, hajrá Mercedes❣️💟🩶 A folytatással kapcsolatosan nem ígérek semmit, amikor jön az ötlet és van kedvem leírni, meg is fogom tenni!🥰💗
További szép estét és feltöltődést ezekben a szép napsütéses napokban🌞❣️
Szerintetek Ami melyik város mellett teszi le a voksát?🤔 (még maga sem tudja🤪🤨)
Puszii😘

Harmatcsepp_16