9. fejezet

1K 26 1
                                    

9. fejezet (Lisa szemszöge)

BASSZUS.

Ez volt az első gondolatom mikor felkeltem. Azt hiszem el kell költöznöm, mert az biztos, hogy a tegnapi után nem állítok be a suliba. Csakhogy mivel van egy szerető öcsém nem nagyon tudtam ezt kivitelezni. Mikor felültem villám gyorsasággal fájdult meg a fejem. Azt hiszem kell egy kávé.

Kikászálódtam az ágyból, és elbattyogtam a fürdőmig. Gyorsan lefürödtem majd fogat mostam és próbáltam emberi külsőt varázsolni kisebb nagyobb sikerrel. Visszamentem a szobámba és kiválasztottam a mai ruhámat ami ez volt:

 Visszamentem a szobámba és kiválasztottam a mai ruhámat ami ez volt:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

És persze a kedvenc magassarkúmat:

És persze a kedvenc magassarkúmat:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

(csak hogy el tudjátok képzelni)

Mire leértem az öcsém már nem volt otthon. Lefőztem a napi koffein adagom és halál nyugodtan szürcsölgettem el miközben már javában késésben voltam.
Mikor végeztem felkaptam a kocsi kulcsot és már indultam is.

                                 ~~~

Az embereknek nincs élete de komolyan. Amint beteszem a lábam úgy néznek mint akik nem láttak még embert. Így is bűntudatom van a tegnapi miatt. Nem elég, hogy majdnem csókolóztam Hayley bátyjával, de még egy suliba is kerültem a múltam egy darabjával. Nem tudom, hogy most el kéne-e mondanom Hayley-nek azt ami történt. Félek, hogy megutálna és nem akarom őket elveszíteni, mert tényleg nagyon jó barátok.

Már épp készültem órára indulni amikor egy kezet éreztem a vállamon.

- Hello szépségem! -köszönt Alex.

- Ha mégegyszer így mersz hívni esküszöm, hogy feldarabollak és eláslak.

- Úgy látom ma is durci vagy.

- Nem, csak egyszerűen nem bírlak. -közöltem vele egy angyali mosollyal kísérve.

- Figyu..- váltott komolyabb hangnemre.
Nem akartalak ott hagyni tényleg, de nem az én döntésemen múlott, hogy megyünk vagy maradunk. És hidd el, hogy nagyon sajnálom és nem volt nap mikor nem gondoltam volna rád.- erre kitört belőlem a nevetés.

badboy a szomszédomWhere stories live. Discover now