13. fejezet

895 31 2
                                    

Sziasztok! Nem szoktunk az elején írni hozzátok, de szeretnénk bocsánatot kérni, amiért így eltűntünk. Reméljük, hogy ezzel a résszel kárpótolunk titeket.

Lisa

Logannal megbeszéltük, hogy 15 perc múlva találkozunk a parton. Gyorsan elkezdtem készülődni, hogy időben odaérhessek. Körülbelül tíz percem van, hogy elkészüljek mivel a part 5 percre van, ezért hamarabb el kell induljak. Kiválasztottam egy egyszerű világoskék farmert, majd egy fehér, csipkés felsőt. Raktam magamra egy kis szempillaspirált és szájfényt. Utolsó lépésként kivasaltam a hajam, majd hagytam, hogy a vállamra omoljon. Mikor elkészültem ránéztem az órára, ami fél hetet mutatott, vagyis most kellene találkoznunk Logannal. Késésben vagyok, de nem fogok futni vagy sietni. Ő szeretett volna találkozni, akkor nekem belefér pár perc késés.

Felvettem a cipőm és elindultam. Mikor odaértem, láttam, hogy Logan már az egyik padon ül. Sokat gondolkoztam kettőnkön, de úgy döntöttem, hogy semmit nem szeretnék tőle, mert ő Alex bátyja, és bár Alexszel nem vagyunk már olyan jóban, mégiscsak annak idején legjobb barátok voltunk. Ráadásul még tetszett is nekem. Még mindig tetszik. Mi, dehogy is. Már rég nem tetszik, de talán ha Logan azt hinné akkor könnyebben vissza tudnám utasítani.

- Szia! - köszönt nekem Logan. Ekkor eszméltem rá, hogy miközben gondolkodtam már elértem a padig ahol eddig ült, de most már előttem áll.

- Szia - köszöntem neki vissza. Egy egyszerű farmer volt rajta, fekete pólóval. A kezét berakta a zsebébe, majd kivette. Mintha zavarban lenne, de miért van zavarban?

- Minden oké? - kérdeztem rá.

- Persze, minden szupi. - Szupi? Ki mond ilyet, hogy szupi?

- Rendben.. ha te mondod. Miről szerettél volna beszélni?

- Mi? - mint hogyha nem is lenne itt fejben. Először kihív ide este, mikor nézhetném a kedvenc sorozatomat, és most még nem is figyel. Tudod kivel szórakozz.

- Na, jó. Akkor szerintem én megyek.

- Ne!! Várj.

- Nem, kihívsz, hogy beszélnünk kell, utána meg játszod a hülyét, hogy nem tudod mit kell mondani. Nekem ehhez nincs kedvem. - mondtam, majd sarkon fordultam azzal a céllal, hogy hazamegyek.

- Nee, Lisa várj kérlek! Ne haragudj, teljesen igazad van. Én csak kicsit kellemetlenül érzem magam amiatt, amit mondani szeretnék.

- Ha nem vagy képes elmondani amit szeretnél akkor hagyjuk.

- NE FOLYTASSUK A VISZONYUNKAT! - kiáltotta el magát. Tátott szájjal néztem rá, majd elröhögtem magam.

- Mi olyan vicces? - nézett rám morcosan. Könnyeimet törölgetve néztem rá.

- Milyen viszonyról beszélsz? Édesem, egyszer csókolóztunk. Az nem viszony. - Na igen az egyik bulin túl sokat ittam és kikezdtem vele, de mentségére szóljon, hogy sokat ittam ő pedig túl jól nézett ki.
-De örülök, hogy ezt mondtad, mivel én is ezt szerettem volna mondani, hogy nem kéne semmibe belekezdenünk, mivel..

- Alex tetszik. - nem kérdezte, kijelentette. Azt terveztem, hogy ezt hazudom neki, ha nem akarna békén hagyni, de egy szóval se mondtam ezt, nem tudom honnan vette. - Láttam rajtad, hogyan nézel az öccsémre.

Hogyan nézek az öccsére? Miért? Hogyan nézek rá? Mint aki szerelmes.

- Drágám szerintem neked elmentek otthonról. - mondom nevetve, azonban belül kétségem támad. Vajon még mindig tetszik Alex? NEM. Az nem történhet meg mégegyszer!

- Jaj Lisa ne nézz már hülyének. - mondja gúnyosan mosolyogva.

- Nem nézlek hülyének csak tényeket közlök.

- Nézd én tényleg bírlak és igen tényleg rádhajtnék de ti ketten Alexxel nem lehettek csak barátok. Az valahogy nektek sose ment. - mosolyoldott el keserűen. Ezen elgondolkoztam. Talán igaza van. Régen is tetszett nekem de sose említettem mert ez nem volt kölcsönös.

- Mégis mikor lettél te ilyen bölcs? - mosolyogtam rá keserűen.

- Tudod nem most voltam először második választás. - rántotta meg a vállát.

- Logan...

- Ne, csak ezt ne légy szíves! Ne sajnálkozz! Mindegy, csak ennyit akartam. - ezzel el is indult volna, de én elkaptam a kezét.

- Hé, azért barátok maradunk? - mosolyogtam rá.

- Persze, de kérlek ne törd össze őt.

- Nem én hagytam őt egyedül.

- Tudom és ha ő bántani mer tuti hogy seggbe rúgom! - erre felnevettem.

- Remélem erre nem kerül sor. - ezek után kinyújtottam a kezem egy ölelésért amibe természetesen bele ment.

Miután haza értem végre indultam volna a szobámba de megakadályozta egy igazán helyes illető.

- Te meg hol jártál? - kérdezi Alex.

- Nem hiszem, hogy van hozzá közöd. - mondom ironikusan.

- Szerintem meg igen mert a barátod vagyok!

- Jézusom ne legyél már ennyire álszent! Miért nem vallod be, hogy csak féltékeny vagy. - forgatom a szemem.

- Hát jó legyen! Rohadtul féltékeny vagyok minden srácra aki hozzádér vagy netán megcsókol. És legszívesebben mindegyiket addig ütném amíg lélegzik.- ekkorra már a lehelletét éreztem az arcomon. Fűszeres illata az orromba kúszott a fejemet pedig ellepte a rózsaszín köd. Lábaim megremegtek és most nagyon meg akartam csókolni. Annyira utálom, hogy már a közelségével el tudja venni az eszem.

- Nem lehet Alex! - mondtam elhaló hangon.

- Miért?- hangja szinte már kínzó volt.

- Azért mert barátok vagyunk!- mondtam már szinte hisztérikusan.

- Jaj ne gyere nekem ezzel a szarsággal! Te csak félsz attól, hogy belém esel!- mondta gúnyos hangon.

- Jaj istenem miért kell, hogy minden körülötted forogjon! - már nagyon kezd elegem lenni abból, hogy ilyen nagyképű.

- Mert nem látod be, hogy van valami köztünk.

- Jó tudod mit megmutatom, hogy mi van köztünk!- ezzel pedig az ajkaira tapadtam és abban a pillanatban mintha a testemet ezer szikra járta volna be. Ajkaink tökéletesen illetek egymáshoz és egyszerűen nem tudtam betelni vele de mielőtt el durvulhatott volna el is váltam tőle. - Látod! Kicsit se félek attól, hogy beléd esek mert erre nem kerülhet sor soha! Lehet, hogy vonzódunk egymáshoz de semmi több.

- Lisa....- kezdett volna bele de közbe vágtam.

- Tűnj el.

- Ne csináld már ezt. - már kezdett ő is dühös lenni.

- Azt mondtam, hogy tűnj el! Nézd vagy csak a barátom leszel vagy kilépsz az életemből! A te döntésed. De akkor holnaptól úgy is viselkedj! Most pedig menj.- ezzel pedig kitessékeltem az ajtón.

Miután el ment indultam volna a szobámba de ekkor megláttam Ashtont.
Szerintem ő levágta a helyzetet, mivel csak kitárta felém a karját én pedig egyből átöleltem. Lehet, hogy nem látszik de nagyon szeretjük egymást. Most pedig ez nagyon jól jött.

Egész éjjel csak forgolódtam és egyszerűen nem tudtam kiverni Alexet a fejemből. Egész életemben mellettem volt és igen régen tetszett is, de egyszerűen nem tudok benne megbízni és nem azért mert otthagyott hanem azért mert nem is keresett. Egyszerűen csak eltűnt. Legalább hívhatott volna, de nem tette és ezért félek ha megint túl közel kerülök hozzá akkor én sérülök újra. Képtelen vagyok újra végigcsinálni azt amit anno.

                                  ~~~

badboy a szomszédomWo Geschichten leben. Entdecke jetzt