Feltörkvő vágy

8 - Szülinap

Reggel arra keltem, hogy valaki néz. A szemem még mindig csukva volt, de éreztem, hogy néz.

-Nem szeretem, ha néznek - morogtam

-Ideje felkelni - nevetett

-Mennyi az idő? - kérdeztem

-10 óra - válaszolt

-Te teljesen megőrültél? - kérdeztem, miközben még mindig csukva volt a szemem - ha nincsen suli, akkor 1-ig alszom, te pedig most felkeltesz 10-kor - morogtam - még legalább akkor adj 10 percet

-Addig csinálok reggelit - kelt volna ki az ágyból, de a kezénél fogva vissza húztam

-Maradj itt - suttogtam megint fél álomban - a reggeli várhat. Ne hagyj egyedül..

-Itt vagyok, nem megyek sehova - simított végig az arcomon

-Megígéred? - kérdeztem tőle suttogva

-Megígérem - suttogta

-Köszönöm - mosolyogtam, majd nem sokkal később be is aludtam

[°°°]

Mikor kinyitottam a szemem, egy másik helyen találtam. Körbe néztem. Azonban a helyen találtam magam, ahol volt a baleset. Ami, mint kiderült, nem véletlen történt.

-Áhh, Hope - jelent meg mellettem Mark, a North falka vezére

-Mark? - kérdeztem vissza - mit akarsz? És egyáltalán hogy kerülsz ide? És én hogy kerültem ide?

-Tudod, nem volt szándékomban megölni Emilyt, csak Edwardot. És tudod, hogy Emilyt miért nem akartam? - nézett rám

-Mert szeretted - suttogtam, mert rájöttem - De akkor...

-De akkor miért halt meg Emily? Tudod, akkor még nem én voltam a falka vezér, egy másik vérfarkas. És megölte Emilyt, utána én pedig őt

-De mit akarsz tőlem? Miért vagy itt? - kérdeztem

-Hatalmas erőd van, és úgy gondolom, hogy vissza tudod hozni Emilyt az élők közé

-Tudod, bármennyire is hiányzik nekem anya, a múltat nem akarom bolygatni. Ő már meghalt, és ezen nem fogunk változtatni. Ha vissza is jönne a halálból, már nem lenne a régi. És én azt nem akarom. Nagyon szeretem anyámat, de ezt nem fogom megtenni - néztem rá kihívóan

Ő csak dühösen nézett rám, majd hirtelen víz alá nyomott. Már nem bírtam.. A halál szélén álltam, amikor...

Hirtelen felébredtem. Az arcom könnyek áztatták. A kezem azonnal a torkomhoz tettem, a levegőt kapkodtam.

-Hé, hé - szólt Derek - nézz rám - én ránéztem. És ekkor jöttem rá, hogy pánik rohamom van - vegyél egy nagy levegőt, menni fog

Azonban nem ment, nem tudtam. Az agyam mintha egy fehér felhő fedte volna le, nem tudtam gondolkodni. Ekkor Derek mélyen a szemembe nézett, majd hirtelen ajkai az enyémmel érintkeztek.

Én teljesen lefagytam, aztán ő eltávolodott tőlem. És abba maradt a pánik rohamom. Egy nagyon sóhajtottom Derekkel egyszerre, majd magához ölelt.

-Nincs semmi baj, minden rendben - ölelt szorosan

-Köszönöm - suttogtam

[°°°]

Reggeli közben elmeséltem az álmom Dereknek. Cora pedig elment 3-4 napra, azt mondta, dolga van.

-De ha tényleg vissza tudnád hozni anyukádat valami csoda folytán, akkor is azt mondanád, hogy nem? - kérdezte Derek