Feltörkvő vágy

13 - Temetés

Külső szemszög

Karácsony elmúlt, a többiek ünnepeltek. Úgy tettek, mintha ott lenne velük még Hope. Ajándékot neki is vettek, amit az ágyán hagytak. Mindenki magába zuhant, de ott voltak egymásnak, tartották a másikban a lelket.

Dereket azóta nem látták mosolyogni. Mielőtt megismerték Hopet, Dereket nem látták mosolyogni, azonban miután Hope bekerült a képbe, Derek megváltozott. Látta a falka mosolyogni, jó kedve volt. De ennek vége. Hope meghalt, Derek sem mosolyog többé. Újra az, mint régen. Senki nem tudja, hogy jelenleg mit érez, nem látszanak rajta érzelmek.

Lester boldog Malia mellett, ott vannak egymásnak, ha a másik össze zuhan. Az egész falka ott van egymásnak. A suliban is elterjedt a hír, hogy Hope nincs többé.

Naponta mennek oda a falkához, hogy annyit mondjanak, részvétem. Sajnálják őket.

Cora nem mozdult ki azóta a lakásból, csak néha, mikor volt valami ünnep. Karácsonykor volt utoljára halott barátnője házában.

Derek úgy gondolja, igazságtalan az élettől, hogy Hope annyi mindennel nézett már szembe, annyi mindenkit mentett meg, mégis ő szenved. Egyáltalán nem fair.

A temetés megvolt. Az egész falka, és a falka szülei is ott voltak. Ott volt Lydia, Malia, Scott, Stiles, Isaac, Liam, Theo, Cora, Peter, Melissa, a seriff, Alan, Lester és Derek.

'A temetés tulajdonképpen nem a halottaknak szól, hanem a szeretteinek. A lezárásért. Hogy el tudják engedni a halottat'

Azonban senki sem gondolta volna, hogy az a temetés nem valódi. Hogy miért is? Csak figyelj!

Hope szemszöge

Mikor kinyitottam a szemem, korom sötét volt, nem láttam semmit. A szemem felvillantottam, így már láttam. A levegőbe szagoltam, de azonnal el is fintorodtam. Egy hullaházban vagyok.

Amint lehámoztam magamról azt a pléd szerű takarót, a kezemmel próbáltam kinyitni az ablakmértű ajtót. Nagy nehezen sikerült, én pedig kimásztam. Gyorsan vissza csuktam, majd a szagom elrektve tűntem el a kórházból, de közben el is csentem egy zacskó vért, amit azonnal meg is ittam. Furcsáltam a helyzetet, de remélem nem az lesz, amire én gondolok.

Alan állatklinikájáig mentem. Hallgatóztam, csak ő volt bent. Beléptem az ajtón.

-Zárva vagyunk! - hallottam Alan hangját bentről

Én azonban csak vállat vontam, majd beljebb mentem, Alan mellé.

-Ide nem jöhet - mondta, de aztán amint megfordult csönde is maradt. Vagy háromszor nézett végig rajtam, hogy valóság e, aztán szorosan magához ölelt - hogy kerülsz ide?

-Hát, kimásztam egy hülye hullákkal teli szobából, majd ide jöttem - vontam vállat - mikor lesz az elvileges temetésem?

-Holnap - nézett összeráncolt szemöldökkel - mire készülsz?

-Muszáj neked intézned. Érd el, hogy te tedd a testem a koporsóba. Tulajdonképpen pedig nem is. Csak a többiek még nem tudhatják, hogy élek. Rendben?

-Legyen - bólintott - de addig hol laksz? Vagy mennyi ideig akarsz bujkálni?

-Beszélek Peterrel, hátha ő tud valamit. De a többieknek nem szólok. Szeretném már őket látni, mivel tudom, hogy ezért eltelt valamennyi idő..

-3 hónap - mondta Alan

-Eltelt akkor 3 hónap, és már hiányoznak, de még én sem tudom, hogy hogyan is élek. Vagyis hát, van egy sejtésem, de nem vagyok benne biztos. Először utána akarok járni - sóhajtottam

-Sok szerencsét - mosolygott rám Alan, majd megölelt - ha kell valami, ide jöhetsz. És elintézem a temetést. Vagyis az ál temetést - kacsintott

-Köszönöm - mosolyogtam rá, majd távoztam

[°°°]

Másnap Alan sikeresen elintézte a temetést. Vagyis, hogy ő tegye a testem a koporsóba. De ugye nem tettük bele, csak telepakoltuk különböző dolgokkal, hogy valamennyire nehéz legyen, hogy azt higgyék benne vagyok a koporsóba.

Mindenki ott volt a temetésen, aki számított nekem. Lydia, Malia, Scott, Stiles, Liam, Isaac, Theo, Lester, Cora, Peter, Melissa, Noah (seriff), Alan és Derek.

A bátyám kiállt a pódiumra, vagy mi is a neve, hogy beszédet mondjon.

-Emlékszem, egyszer megkérdeztem a húgom, hogy mit akar, hogyan emlékezzenek rá. Azt válaszolta, hogy azt szeretné, ha jól éreztük volna magunkat vele. És valódi érzéseink voltak, mint például a barátság. Azt mondta, csomóan azzal hencegnek, hogy van egy csomó barátuk. De nem az kell, hogy legyen egy csomó, hanem, hogy érezzük őket. Mindig is tiszteltem a húgom. Mindenkinek mindig ott volt. Mindig számíthattam rá. Mellettem volt, mikor mély ponton voltam, mikor anyáék meghaltak. Akkor én is meghaltam volna, ha Hope nincs. A kocsival a folyóban landoltunk, és én elájultam, ahogy a szüleim is. Hope az életét kockáztatva mentett meg. Ahogy az elmúlt években mindig. Nem csak engem, hanem másokat is. Egyszer, egy kislány kirohant az útra, ő utána futott, majd a karjai közé zárva ugrott ki vele a járdára. Megmentette a lány életét, mivel akkor jött egy kamion, aki már nem tudott megállni. Megtanította nekem, hogy nem szegény, ha egy fiú érzelmetek mutat, nem ciki sírni. És én ez alapján élek,mert ő ezt is megtanította. A neve Hope, ami azt jelenti remény. És ez teljesen igaz rá. Reményt ad nekem, mindenkinek. Hope mindig is a húgom marad, és mindig is szeretni fogom. De tudom, hogy azt akarná, hogy boldog legyek, és ne magam hibáztassam a történetek. Úgy fogom élni az életem, hogy ne bánjak meg egyetlen napot sem. Eddig nem mertem volán mögé ülni, de ezek után meg fogom tenni. Hiszen Hope megmutatta a világnak, hogy a baleset ellenére is képes vezetni, és pedig neki akarom megmutatni, hogy képes vagyok rá. Csakis miatta. És remélem büszke lesz majd rám, mert én nagyon is az vagyok rá. Szeretlek hugi - mosolyodott el fájdalmasan, majd letörölte a könnyeit

Én is elmosolyodtam, majd letöröltem a kibuggyanó könnyem. A koporsót a föld mélyére eresztették, a tömeg pedig elindult haza. Derek és Cora viszont a kocsijukhoz. Ők elmennek a városból. Ezt ma reggel mondta nekem Alan, amikor találkoztam vele. A falka is oda ment Derek kocsijához, hogy elköszönjenek tőlük.

-Visszajöttök még valaha? - kérdezte Malia

-Én mindenféleképpen - bólintott Cora

-És te Derek? - kérdezte Peter

-Még én magam se tudom - vont vállat, de én még távolról is láttam, hogy a szemében fájdalom csillan

-Ha visszajössz valamikor, tudd, hogy mi itt várunk rád - tette Alan a kezét Derek vállára - és Hope is vissza vár. Lehet nincs már velünk, de tudd, hogy szeretett

-Tudom, és köszönöm - ejtett egy félmosolyt Derek - hiányozni fogtok

-Te tuti Derek Hale vagy? - kérdezte Peter nevetve, mire Derek csak felmutatta a középső ujját

-De akkor miért mész el? - tette fel a kérdést Scott

-Nem tudnék itt maradni - rázta a fejét a férfi - túl sok emlék köt ide. És már nincs értelme itt maradni Hope nélkül..

-Te tényleg belezúgtál - tátotta el a száját Cora

-Szerintem ez eddig is nyilvánvaló volt - mosolygott Alan

-Vigyázzatok az úton - mondta Lydia, majd integettek, Derek és Cora pedig elhajtott a kocsival

[°°°]

1 hét telt el a temetésem óta. Mondjuk ez így elég hülyén hangzik, de így van. Most éppen Derek lakása felé tartok. Muszáj beszélnem Peterrel..