Feltörkvő vágy

27 - Mi Történik?

Egy hete, hogy újra együtt vagyunk Derekkel. A tél már eléggé beköszöntött, az iskolában is téli szünet van. Több centi méteres havak vannak, és hideg.

Ma megyünk a többiekkel találkozni, az egyik tó mellé. Derekkel összepakoltunk, mert itt aludtam nála, majd mentünk is.

Amint oda értünk, én egy öleléssel köszöntöttem a többieket, de ők eléggé be voltak parázva valamitől. Nem értettem miért, de aztán rájöttem.

-Hol van Lester? - néztem körbe, mire ők a befagyott tóra mutattak, ami több helyen is havas volt.

Azonnal oda futottunk, de a tó jegére nem léptünk fel.

-Lester! - üvöltöttem oda - mit keresel ott?

-Malia megcsalt! - üvöltötte mérgesen

-Nem, nem. Biztos, hogy nem. Szeret téged! - mondtam

-Mit tudsz te a szeretetről? - nevetett gúnyosan. Mintha nem is ő lenne - Anya és apa meghaltak. Nincs családod!

-Igenis van - néztem rá, miközben a legkeményebb énem mutattam - van, a falka. És te. Gyere le a jégről, ez nem te vagy!

Ekkor mintha valami változott volna. Értetlenül pislogott körbe.

-Hol vagyok? - kérdezte értetlenül, de ekkor a jég hirtelen beszakadt alatta

Én, és a többiek azonnal oda futottunk, de egyre távolabb került Lester. A folyó áramlása vitte magával.

-Váljunk szét, keressétek! - utasította a többieket Derek

Én őrült módjára kerestem, miközben a szemem izzott, hátha így megtalálom.

-Srácok - üvöltöttem nekik - Itt van!

Miközben a többiek mellém rohantak, addig én elsöpörtem a havat. Pörgött az agyam, hogy mit tegyek, majd végül ököllel kezdtem el ütni a jeget.

Véresre vertem a kezem, majd a jég végre megadta magát. Derek benyúlt a jéghideg vízbe, majd Lester hónalja alá nyúlt és kirántotta a vízből.

Lester remegett, fázott. Azonnal ráterítettem a kabátomat, majd felsegítettük és eltámogattuk a házig.

Azonnal meleg zuhany alá állítottam Maliaval együtt, miközben a többiek pokrócokat szereztek és meleg kakaót csináltak neki.

Miután megfürdött, meleg ruhát adtunk rá, majd a kandalló elé ültettük a foltelbe, és pokrócokat adtunk rá. A meleg kakaót is a kezébe adtuk, majd mellé ültünk. Malia mellette ült, és fogta a kezét.

-Mi történt? - törtem meg a csendet, miközben Derek vállára döntöttem a fejem, és megfogtam a kezét

-Nem tudom - sóhajtott Lester - Mintha nem is én lettem volna. Nem is voltatok ott. Egy sötét helyen voltam, és hallottam a hangotokat. Nem is én akartam mondani azokat a szavakat. Aztán mikor üvöltöttél, hogy ez nem én vagyok - nézett rám - akkor mintha újra az élők közt lettem volna

-Olyan volt, mintha transzba estél volna, miközben hipnotizálnak? - kérdeztem, mire ő bólintott - ezentúl soha nem hagyjuk egyedül a másikat. Ha ilyen volt, akkor biztos vagyok benne, hogy ez nem csak Lesterrel történt meg, hanem idővel mindenkivel meg fog - mondtam határozott hangon, ők pedig bólintottak

-Lester - szólította meg Derek a testvéremet, mire ő kérdőn nézett rá - emlékszel arra, hogy mit mondtál Hopenak?

-Nem - rázta a fejét a tesóm

-Derek - néztem rá - hagyd. Csak felejtsük el

-De én nem tudom. Szinte hallottam, hogy össze törik a szíved, de ott álltál, mintha mi sem történt volna. Még csak nem is érdemelted meg, hogy azt mondja - rázta a fejét Derek

-Nem csak ő fog ostobaságokat mondani - hajtottam vissza a fejem a vállára, majd a hüvelykujjammal apró köröket írtam le a kézfejére - mindenki végig fog ezen menni. Fogunk olyan dolgokat mondani, amivel megbántjuk a másikat. Erre fel kell készülnünk, és nem magunkra venni. Mert ha tényleg úgy lenne, akkor most nem ülnénk itt mindannyian, mint egy család

-Igazad van - mosolygott rám Liam

-Srácok - szólalt meg Scott - Nem tudom ti hogy vagytok vele, de mint alfa, szeretném úgymond kinevezni Hopet a falka vezetőjének

Mindenki egyet értett, aminek nagyon örültem, de nem értettem miért.

-Miért? - kérdeztem meg - Miért akarod, hogy úgymond vezető legyek?

-Nem egyértelmű? - mosolyogtak rám - Te vagy Hope. Ahogy a neved is mondja, remény. Itt vagy mindig a többieknek, és bármi van, nem adod fel. Vezető egyéniség vagy. Te vezetsz minket a harcba, a sikerhez. Mi, ha bármikor úgy döntünk, hogy megfutamodunk, te akkor is maradsz, nem tágítasz, és véghez viszed azt, amit akarsz. Én arra szavazok, hogy legyél te a vezetőnk. Mutasd az utat

Mindenki helyeselően tapsolt, én pedig boldog voltam. Örömmel fogadtam el a felkérést.

-Holanp megyünk korcsolyázni? - kérdeztem, mire többen is hülyén néztek rám, hogy tényleg vissza akarok e menni a tóhoz - jaj, nem oda. Egy korcsolya pályára

-És milyen korcsolya pályára? - kérdezte Stiles - Az itteni le van foglalva

-Tudom - vontam vállat - de van egy, ami a családunké volt

-Na ne, hogy az még mindig meg van - a ámult el Derek

-Pedig de - bólogattam

-Arra gondolsz, aminek van egy felső része, egy kajálda? - kérdezte Seb, mire én bólintottam - mint vezető, holnap akkor főznöd kell nekünk. Úgy is istenien csinálod

-Legyen - mosolyogtam - szokásos? - néztem Sebre és Lesterre, ők pedig bólintottak - Ti pedig majd meglátjátok - néztünk a többiekre

-Higgyétek el, ez a csaj valami istenien főz és süt. Többször is, mikor ott voltunk, amikor nyitás volt, akkor többen is jöttek külföldről, csak azért, hogy megkóstolják a főztjét - mondta Lester

-Többen? - kérdezett vissza nevetve Seb - miről beszélsz? Több ezren jöttek. Csomóan!

-Nekem miért nem villantod meg a szakács éned? - nézett rám Derek

-Nem kérted - vontam vállat

-Akkor mi most megyünk, úgy is későre jár, és a jövendőbeli feleségen főz nekem - köszönt el Derek

-Nem tudtam, hogy ennyire komoly ez köztetek - nézett minket Theo

-Én sem - néztem Theora

-Most már tudod - vont vállat Derek, majd elköszöntünk és mentünk Derekhez. Cora, Peter és Talia ma sem lesznek otthon

Talia egy ideje elment, mert dolga van, Corának pedig valami fiú van a dologban, de ki fogom deríteni.

[°°°]

A konyhában főztem, tésztát. Derek mögém lépett, majd hátulról átölelt és egy puszit nyomott a nyakamra.

-Isteni illata van - súgta a fülembe

-Tudom - vontam vállat

-Ehj, de szerény valaki - nevetett Derek

-Volt kitől tanulnom - kacsintottam rá