Feltörkvő vágy

22 - Sarah És Derek

Szeptember..

Újra iskola. Jönnek az elsősök, azaz a 9-esek. Normálisnak néznek ki, de vannak köztük olyan fiúk és lányok is, akik nagynak képzelik magukat. Na, meg persze szépnek. Lehet azok, de az igazi szépségüket elnyomja az a 6 kg vakolat az arcukon.

A nyár hamar eltelt. Legtöbb időt Sebastiannal és Lesterrel töltöttem. Derekkel nem is beszéltem, nem találkoztam vele.

Hogy miért? Nos, szakítottunk. Akkor azt hittem, egy világ omlik össze bennem, de nem mutattam.

Az egész falka tud róla, hogy már nem vagyunk együtt. Talia próbálta is rábeszélni Dereket, hogy ne csinálja ezt, de kivételesen én vágtam a szavába, hogy hadja. Ha Derek ezt akarja, akkor rendben.

Azóta nem beszéltem vele, de rettentően hiányzik. Felszedett nyár végén magának valami 22 éves fruskát. Egyszer találkoztam vele, mert volt egy falka gyűlés, ami a mi házunkban volt. Derek is jött, és hozta magával a fruskáját is. Nem avatta be a természetfeletti dolgokba, de így jobb. Mikor nálunk voltak, akkor az a kurva elkezdte szídni a testvérem kapcsolatát Maliaval, majd engem, hogy egy ilyen rusnyasággal hogy lehetett együtt Derek.

Elegem lett belőle, így a platinaszőke festett haját megragadtam, majd húztam magam után. A magassarkú cipőjében majdnem orra esett, amin csak röhögtem. Egész az utcáig mentem, majd ott a sarokra. Oda állítottam, majd mondtam neki, hogy ott tegye magát, ne pedig nálunk. Hátat fordítottam neki, majd vissza mentem a házba. Derek persze ideges volt, hogy mégis hogy tehettem ezt, de nekem csak annyi volt a válaszom, hogy akkor menjen utána, ott várja az utca sarkon.

Őszintén? Annyira nem érdekel. Az elején össze voltam törve, de tudom, hogy nem szerelmes a csajba. Nem is lehetne, hiszen ha be vagyok neki vésődve, akkor már nem lehet szerelmes.

[°°°]

Jelenleg Sebastiannal ülök kint egy pokrócon egy sziklán, ahonnét az egész várost be lehet látni.

-Végzősök vagyunk - ráztam a fejem hitetlenkedve

-Annyira durva. Még emlékszem arra is, hogy általános elsőben ki mellett ültem - nevetett Seb

-Utolsó évünk, ki kell maxolni. Bármilyen veszély is jön, vagy akármilyen természetfeletti lénnyel kell szembe szállnunk, akkor is jól fogom magam érezni idén. Elég volt a gyengeségből, a siránkozásból. Ez a mi évünk lesz - mondtam elszántan

-Ez a beszéd csajszi - karolt át - de ha már a siránkozásnál tartunk, mi van Derekkel?

-Semmi - vontam vállat - megvan azzal a szukával gondolom

-Nem hiányzik? - nézett a szemembe, de én elfordítottam a fejem és figyeltem a város fényeit

-Nem-e hiányzik? Egyértelmű, hogy de - sóhajtottam - de a fájdalommal együtt kell élni. Ez van. Nem tudok mit tenni. De úgy is tudom, hogy nem szereti azt a csajt - horkantottam fel nem éppen nőiesen

-Honnét veszed?

-Bevésődtem neki, úgy ahogy ő is nekem. Az a csaj csak egy játék neki, akin kiéli a vágyait. Én éppen ezért nem tudok tovább lépni, mivel már senkire se tudok úgy nézni, mint ahogy rá. Nem mintha akarnék, de akkor is. Olyan ez, mint egy lánc. Mint egy lakat. Kulcsra zárva, a kulcs pedig már nem létezik. Nem lehet azt a lakatot kinyitni, ahogy megszűntetni sem azt, ahogy érzünk egymás iránt.

-Milyen érzés?

-Mikor vele vagyok, nagyon jó. De mikor nem, vagy mikor össze vesztünk, akkor feszítő érzés. Távol voltunk egymástól, ez a lánc egyre jobban kisebb lett, hogy egymáshoz szorítson minket. Ez hülyén hangzott így, de elmondani nem tudom. Ezt nem lehet szavakba önteni - ejtettem egy apró mosolyt