Feltörkvő vágy

18 - Mert Te Vagy Nekem

Reggel semmi erőm nem volt felkelni, ahogy Sebastiannak sem, mivel egész éjjel beszélgettünk, de a drága bátyám kirángatott minket az ágyból.

-Tudjátok, mivel ugye tudok varázsolni, és elég jól is megy, így tettem egy kis átalakítást a kocsin - mosolyogtam sejtelmesen, majd kinyitottam a kocsi ajtót

-Mi? - tátotta el a száját a két fiú - ezt mégis hogy?

-Tágító bűbáj - vontam vállat - bármivel meg lehet csinálni. Például egy táskával. Tágító bűbájt teszek rá, és még bútorok beleférnének. De tudok zsugorító bűbájt is használni. Egy táskát annyira összezsugorítani, hogy bele fér a zsebembe

-Nagyon menő - csillogott a szemük - ezt mindenki látja, hogy megnézi a kocsid?

-Csak az, akinek engedem - vontam vállat

Beszálltunk a kocsiba, ők pedig élvezték, hogy ilyen luxusba utazhatnak. Én csak röhögtem rajtuk.

Beszállni a kocsiba ugyan úgy kell, és onnét pár lépés, majd már a nagyobb térben vannak. De kívülről még mindig kicsinek látszik a kocsi, és gyorsan is megy. Egy kicsit fel is tűrbóztam, így gyorsabban is megy.

Leparkoltam a kocsinál, majd mentünk be a suliba..

[°°°]

A napom viszonylag gyorsan eltelt. A falka jól kijött Sebastiannal, főleg Stiles, mivel mind a ketten emberek. Mentünk ki a suliból, engem Scott vitt a hátán, mikor megálltak egy fekete Camaro előtt. Derek kiszállt a kocsiból, majd végig nézett rajtunk. Gyilkos pillantással meredt Scottra, aki azonnal le is tett a hátáról. Mi a faszom baja van? Csak mert más hozzám ér, de semmi olyan nem is volt, már rá kell villantani a gyilkos pillantását?!

-Elég féltékeny alkat - súgta a fülembe nevetve Sebastian

Derek rámorgott, majd elindult felé mérgesen. Hát, hogy neki ez sem tetszik.

Én beálltam Seb elé, majd gyilkos pillantással néztem Derekre.

-Mi van veled? - sétáltam most én közelebb hozzá, ő pedig hátrált - fejezd már be. Szét vagy csúszva. Ha meglátod Sebet, akkor már vigyázzba állsz, hogy megverd. Ez nem így működik - böktem izmos mellkasára. Egy kis érintés volt, mégis sokat jelentett nekem, mivel 2 hétig semmilyen szinten nem éreztem a közelségét

-Sajnálom - sóhajott - sajnálok mindent. Nem félek tőled - nézett a szemembe

-Aznap nem úgy látszott - néztem mérgesen rá, a dühömmel akartam elrejteni a könnyeim, és erre felhívta a figyelmem a sípoló fülem. Mindig, mikor sírni fogok, olyankor szúr és sípol a fülem. Most is

-Félre érted - kezdett el magyarázkodni

-Hagyd Derek, nem érdekel. Felfogtam - vontam vállat, majd megindultam a kocsim felé. Beült Lester, Malia és Sebastian is. A falkának megmutattam a kocsim belülről még délelőtt, de Derek elől ez rejtve van, ő nem látja

Elhajtottam, majd haza vittem Sebastiant, utána mi hárman is mentünk haza..

[°°°]

Este jött egy üzenetem Petertől, amiben arra kér, hogy menjek el hozzá, pontosan Derek lakására. Én elmentem, ahol Derek ült a kanapén.

-Mit keresel itt? - állt fel a kanapéról, amint észre vett

-Peterhez jöttem. Hol van? - kérdeztem

-Mögötted - mondta, mire én megfordultam

Ott állt mögöttem, de az ajtón kívül. Na nem, ezt már nem. Elindultam az ajtó felé futó lépésben, de ő gyorsabb volt, és bezárta a vasajtót.