Lawrence. A testvérpár, akiknek a szülei meghaltak. Mindketten eléggé megváltoztak, csak az egyikük pozitív, míg másikuk negatív irányba..
Derek Hale, a férfi, aki már elfelejtette milyen az, amikor valakit igazán szeret. Aki sok mindent, és sok min...
1 hét telt el, mióta Dereknél voltam. Azóta nem is beszéltünk. Peterrel naponta beszélek, és segít kordában tartani a vámpír énem. Már több állat vérét megittam, de nem a legfinomabb, azonban be kell érnem ezzel, mert nem akarom ártatlan emberek vérét inni. Néha tudok szerezni a kórházból, meg Alantól is kapok vért, amik sokkal finomabbak.
Már megy uralni, és a boszorkányosdi is jobban megy. Tettem egy védővarázslatot a házunk köré, ezzel védve magunkat különböző természetfeletti betőrőtől.
A bankba is voltam, mivel már 18 éves vagyok, így átvettem azt a mennyiségű pénzösszeget, amit anyáék hagytak rám.
A falkának mondtam, hogy ne segítsenek kontrollálni a vámpír énem, mert ha nem megy, akkor nem akarom őket megtámadni. Meg is értették, de a többiben segítenek, mint például a varázslatban.
Ma megyek újra suliba, eddig nem voltam. Amint beléptem a suliba, csomó döbbent szempárral találtam magam szembe. Hát igen, nem éppen egy mindennapi dolog, hogy megvolt a temetésem, és meg is haltam, erre itt sétálok a suli folyosóján.
Bementem a terembe, majd leültem a hátsó padsorba. Ez elmúlt egy hétben a jókedvem teljesen elhagyott. Magamba zárkóztam, újra vissza tértem a 'nem érdekel semmi' világomba. Ezt a többiek nem nézik jó szemmel, de nem tudnak ellene mit tenni. Egyedül Peter tudja, hogy miért is van szar kedvem. Csak őt avattam be a dolgokba.
A fejem a kezemre hajtottam a hátsó padban, majd néztem ki a fejemből, meredtem a semmibe.
A tanár beléptett az ajtón, nyomában az igazgatóval.
-Jó reggelt - köszönt a tanár, és az igazgató is
-Ma egy új diák érkezett hozzátok, kérlek fogadjátok sok szeretettel, és segítsetek neki beilleszkedni - mosolygott a tanár, majd végszóra belépett az új diák is. Amint észre vettem, a fejem felkaptam, majd gyilkos tekintettel meredtem rá. Ő az, aki mindig szekálta Lestert a volt sulinkban. Már nem is tudom melyikben iskolába járt velünk, de az ott töltött kevés idő alatt ő is felkerült a leggyűlöltebb személyek listájára.
-Sziasztok. Sebastian Anderson vagyok - mutatkozik be
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Lesterrel egymásra nézünk. Tudta, hogy mit gondolok. Egy ideig nagyon is bírtam Sebastiant, a végén majdnem barátok lettünk, csak aztán a haverjai belekötöttek Lesterbe, és ő nem állította le őket, hanem ott állt, és hagyta, hogy a lelket is kitapossák a szavakkal Lesterből a hülye haverjai.
Én visszahajtottam a fejem a padra, majd majdnem óra végig fel sem keltem a padról. Amint kicsengettek, a füzetem beraktam a táskámba, bár mondjuk nem is értem miért vettem elő, hiszen egész órán nem írtam semmit. A táskát a hátamra kaptam, majd az oldalamon a falkával kiléptem a terem ajtaján. Ahogy haladtunk a folyosón, észre vettem Sebastiant, és ő is engem.
