Harry Potter kiszemeltje? ff.

7. Fejezet

A beteg szárnyban vagyok még mindig. Mióta Harry is el ment egyszer megvizsgáltak és adtak egy előre látható idő tartamot ami alatt ha jól leszek ki engednek. Ez 2 nap volt. Ha két napig jól leszek mehetek. Közben elmesélte Madam Pomfey nekem a bállal kapcsolatos dolgokat majd rá kérdeztem a Trimágus Tusára. Mikor nekem el mondta kik vesznek részt rajta majdnem el sírtam magam. Harry hogy tehette ez? Direkt? Nem az ő hibája? Vagy ez hogy lehet? Viszont mikor megtudtam hogy az első feladat már meg is történt még jobban meglepődtem. Nem sokkal ez után a beszélgetés után szinte sírva könyörögtem hogy hagy menjek órára mire Pomfey csak rám nézet megrázta a fejét és halkan elszólta magát.

-Kis szerelmes. Meg ígérem jönni fog hozzád. Eddig minden nap itt ült órákat és beszélt hozzád. Ne aggódj szeret téged. -mondta mire ki tágult a szemem.

-Nem, én nem... -kezdtem de közbe vágott.

-Rendben. Menj. Úgy is ma még lesz egy bál tánc próba. De holnap gyere vissza hogy megvizsgáljalak. -mondta mire még az előző pár mondata se érdekelt.

Fel pattantam elköszöntem és rohantam is a utolsó 5 percre a bájitaltan órára. Mikor a terem elé érte vettem egy nagy levegőt majd be nyitottam és néhányan rám néztek köztük Ron és Mione is. Be sétáltam majd a fejét a padon pihentető Harry mellé ültem majd megszólaltam.

-Elnézést Professzor. Még csak most engedtek ki. -mondtam mire Harry a fejét fel kapta majd nagy vigyorral nézett rám.

-Jó. Úgy is mindjárt vége az órának. Következő órára pótolj mindent. -mondta mire csak bólogattam és a csengő meg is szólalt.

-Hogy lehet? -kérdezte Harry.

-Ez a varázserőm -mondtam kuncogva.

-Mikor kezdhetjük a repülést? -kérdezte izgatottan. 

-Miután megmondod hogy mért nem szóltál hogy te is részt veszel a Trimágus Tusában! -mondtam.

-Ja hát nem akartam hogy haragudj vagy azt hidd hogy direkt. Meg ilyenek. -mondta miközben elindultunk a ebédlőbe.

-További sok sikert. -mondtam mire csak bólintott. 

-Hé... El jössz velem a bálba? -kérdezte mire elgondolkoztam.

-Potter. Tudod a választ. -mondtam neki mire csak boci szemekkel nézett rám. 

-Hmmm... Akkor igen? -kérdezte engem ugratva.

-Nem Potter. Nem. -forgattam a szemem. 

-Nem tudod mit vesztesz. -vágta rá.

-Persze, persze. -mondtam majd Mione és Ron sétált mellénk.

-Sziasztok. Ti ketten így együtt? -kérdezte Ron.

-Harry ugye nem raktál rá semmi ilyesmi varázslatot? -tette fel a kérdést Hermione. 

-Nem dehogy! -vágta rá. 

-Szerencséd. -fűztem hozzá én is valamit a beszélgetéshez. 

Mikor be érkeztünk az ebédlőbe le ültem a helyemre majd az egyik oldalamra Fred a másikra pedig George csapódott.

-Te hogy hogy itt? -kérdezték egyszerre.

-Ki engedtek. -mondtam.

-Nagyon sajnáljuk. -folytatták nekem még mindig egyszerre.

-Hát mit? Semmit nem tettetek ellenem. -vágtam rá.

-Hát én ezt azért nem mondanám. -kuncogta Fred.

-Jó hát azon kívül. -kuncogtam én is majd egy kis rúgás éreztem a jobb lábamon ezért felnéztem.

Oliver Wood nézett rám nagy mosollyal. A kis szemét. Olyasmi "Mit akarsz?" fejjel néztem rá. Ő pedig egy fajta "Beszélnünk kéne" fejet vágott mire csak bólintottam és be kaptam a tányéromról az utolsó falatot majd fel álltam. El indultam ő meg jött utánam. Messzebb az ebédlőtől meg álltam és kérdőn néztem rá. 

-Figyelj sajnálom. Ha én nem csinálom a makacsságom nem történt volna ez. -mondta.

-Hagyd csak. Engem jobban érdekelne az hogy mért mondtad el Potternek hogy régen tetszett nekem? -néztem rá választ várva.

-Nem mondta el. 

-Nem? -kérdeztem újra.

-Nem. -válaszolta. -Nem mondtam el... Csak utaltam rá. -mondta.

-Mivel? 

Vissza emlékezés (Oliver Wood)

-Mond már Oliver! Kíváncsi vagyok. Kérlek. -hajtogatta Harry.

-Jajj nem tehetem. 

-Deee. Megteheted. Jó ügy érdekében. -folytatta.

-Jó hát szerinted mért mondta neked azt hogy "minden lánynak tetszel vagy tetszettél"? Ezen gondolkozz erre jöjj rá aztán már tudod is a választ Harry...

Vissza emlékezés vége

-Hát így. -mondta el Oliver. 

-Te olyan kis szemét vagy Wood. - mondtam kuncogva.

-Jajj ne mond hogy nem tetszik... -mondta mire csak nevettem.

-Tudod mit? Most menjünk vissza. Kell ez után egy forró csoki. -mondtam.

-Ki kerülted a válasz adást. -mondta de én már nem hallottam mert ahogy be léptem az ebédlőbe a baglyok csapkodása hallatszott.

A helyemre szaladtam majd le ültem. Harry velem szemben ült és bámulta az újságját. Nem kapott levelet. Viszont most meglepődtem hisz Afro-t se láttam sehol. Kissé elszomorodtam. De nagy szerencsémre Afro mégis megjelent. 

-Kisasszony. -üdvözölt engem.

-Szia. Kaptam levelet? Ugye a szüleimtől? -kérdezősködtem.

-Igen kapott a kisasszony levelet. Nem is egyet. -mondta majd ide adta nekem a leveleim. 

Az egyiket le raktam hisz nem volt a külsőjén semmi írás. A másodikkal ugyan ezt tettem. Majd azt amelyiken egy szív volt fel nyitottam hisz tudtam hogy ezt kaptam a szüleimtől. Viszont a nagy boldogságom eddig tartott. Ez állt a levélben:

"Kedves Kislányunk!

Nagyon, nagyon sajnáljuk de a télen nem fogsz tudni szünet alatt haza jönni hisz üzleti útra megyünk. A Melfoyéknál leszel szóval semmi nagy változás. Remélem megérted. De Afro veled marad és pénzt is küldtünk vele. Meg mivel idén lesz a bál az én (anya) legjobb barátnőm azaz Lily báli ruháját is elküldtem. 

Puszilunk: Anyu és Apu"

Le se lehetett volna írni szavakkal mennyire csalódott voltam. Harry ezt észre is vette és érdeklődve nézett rám. Oda adtam neki a levelet majd el olvasta. Egy "Sajnálom hogy ez van" fejjel nézet rám mire csak bólintottam és ki nyitottam egy másikat a további leveleim közül.