Tánctábor [KPOP FF]

~ 8 ~

- Na jó, idefigyelj Ryujin, és mindenki! Azonnal fejezzétek ezt be, napok óta csak erről beszéltek, és rohadtul unalmas és szánalmas is. Mintha 5 évesek lennétek. Ha valaki elkezd szivatni, akkor vagy nem foglalkozol vele, vagy lerendezed, de nem besértődsz rajta, és aztán uszítod az egész csapatot is ellenük. Felfogtátok, hogy velük kell, vagyis muszáj együtt dolgoznunk a következő egy hónapban, majd produkálnunk kell egy jó előadást. Egy normális felnőtt ember félreteszi a gyerekes sértődését, és megcsinálja a feladatát. Arról az elképzelésedről Ryujin ne is beszáljünk, miszerint, ha 1 vagy 2 srác bunkó, akkor fixen mind a 9 az! Ilyen hülyeséget nem tudom, hogy mondhatsz. Véletlen lettek ők egy csapat, akár csak mi. Ennyi erővel, ha most fogom magam, átmegyek a másik csapathoz, például a BlackPink-hez, majd bokán rúgom az egyiket, akkor ők jogosan utálnak meg téged? Hisz te is velem vagy egy csapatban. – fejezem be hosszas mondandóm, miközben Ryujin-ra nézek. A lány elnémulva hallgatott.
- Ez tetszett! – zárja rövidre Lia.
- Igazad van. Chae és Ryujin, ti nem mondtok semmit? – néz kérdőn Somi a két lányra.
A két lány csak feszülten néz össze-vissza, mire Chaeryeong végre megszólal.
- Oké, jogos érvelés. Csak... hogy is mondjam. Nem úgy tűnik nekem, mint akik olyan jófejek és rendesek.
- Ezt hívják úgy, hogy előítéletesség. – felelek.
- Jó, oké, rendben. Mondjuk, hogy elhiszem, hogy normálisok, és hogy jól együtt tudunk velük működni. De ha bármelyik folytatja azt a vitát, vagy valamelyik belénk köt, én nem állok jót magamért! – fejezi be Ryu.
- Nyilván akkor mi sem, de ne legyünk előítéletesek, és a régi sérelmeket tegyük félre a cél érdekében! – zárom le a vitát.
- Most, hogy ezt megbeszéltük, gyerünk vissza gyakorolni! – ugrik fel Yuna.
A többiek is szép lassan feltápászkodnak, majd mindenki megy vissza tanulni a saját részét, én pedig folytatom a térformát.


                                       ***


- Figyeljetek, én arra gondoltam, hogy a dance break résznél lehetne egy kicsit extrémebb dolog is. – mondom, mire a lányok rám kapják tekintetüket.
- Mire gondolsz pontosabban Yeji? – érkezik vissza a kérdés.
- Egy szaltóra. Szerintem az eléggé feldobná a táncot. - vetem fel az ötletet.
- Én szívesen megcsinálom, csak előtte gyakorolnék egy kicsit, ha nem baj. Már kimentem a gyakorlatból. – vállalja be Somi.
- Ha tényleg tudsz, akkor hajrá! – veregetem meg Somi vállát, majd a lány szerez egy kicsit keményebb matracot, majd nekiáll a szaltóknak.

A többiekkel pedig elkezdjük összerakni a táncot, mivel megcsináltam a térformát, ami lehet, hogy még változik, de kezdésnek jó, a lányok pedig a tánc elejét már tudják.

- Lányok, kész vagyok! Kezdhetjük! - jön vissza közénk Somi.
- Máris biztos vagy a dolgodban? – húzom fel szemöldököm, de a lány nagyon helyesel, hogy igen, jól megy már neki.
- Hát okés, akkor elölről, és amikor Somi része jön, akkor mindenki odébb áll. Amíg nem jó az összhang a táncban, nagy rá az esély, hogy túl közel leszünk hozzá, és jobb, ha elővigyázatosak vagyunk, pláne, hogy még csak kb. negyedórát gyakorolta Somi a szaltót.
- De megy, ne aggódj! – felel vissza Somi megsértődős hangnemben, persze tudom, hogy csak szórakozik.
- Rendben, akkor kezdjük! - csapja össze két kezét Lia.