Tánctábor [KPOP FF]

~ 10 ~

Reggel 8 felé már mindenki elkezdett pakolni. Őszintén, nem vagyok oda annyira a túrákért, de most az egyszer talán jó lesz. Ezt remélem, élvezni fogom.

- Megleszel, Somi? - ültem le ágya szélére, ügyelve, hogy a lábához ne érjek.
- Persze, itt lesz velem Lia, úgyhogy unatkozni nem fogok. - kezd el nevetni.
- Az tuti, mellettem csupa móka az élet. - hallom meg barátnőm hangját a fürdőből.
- Ebben egyet értek veled. - nevetek fel.

Még beszélgettünk egy keveset, aztán már itt volt az ideje, hogy induljunk.

- Elmentünk, sziasztok! - köszönünk el a két lánytól.
- Jó szórakozást! - kiabál utánunk Somi.
- Meglesz. – int Chae, majd becsukja az ajtót.

Mr.Kim egy gyors névsor ellenőrzést tartott, hogy megbizonyosodjon róla, hogy mindenki megvan, nehogy itt felejtsünk valakit. Közben odamentem Hyunhoz beszélgetni kicsit, hisz legjobb barátnőm most nincs itt, marad Somival a hotelben.

- Hogy van Somi? – kérdezi Woojin. Aranyos srácnak tűnik.
- Jobban van, bár most Mr.Kim-mel abban maradtak, hogy marad ma a szobában, így most nincs itt, pihen. - nézek rá mosolyogva, tényleg értékelem, mikor valaki figyelmes.
- Akkor jó, remélem, minél hamarabb rendbe fog jönni. – válaszol kedvesen.
- Ebben biztos vagyok. – mosolygok vissza.
- Rendben, akkor indulás! - hallottam meg a tanár úr hangját.

Gyorsam odamentem a lányokhoz, és már indulhattunk is.


                                         ***


Már vagy 20 perce gyalogoltunk, és nekem nagyon elegem volt az egészből, amikor hirtelen Hyun hangját hallottam meg mögülem.

- Na, hogy bírod? - kezd el nevetni, hisz tudja, hogy nem vagyok nagy szerelmese az ilyen semmilyen túráknak. Ha már útra kelünk, legalább nézzünk meg valami érdekes helyet, vagy ilyesmi.
- Fantasztikusan, szerintem már vissza kéne fordulni. - kezdek el én is nevetni.
- Örülök, hogy már kezd összeszokni a két csapat, még akkor is, ha csak 1-2 ember. – mondja bátyám, majd viccesen átdobja kezét vállaimon, s így sétálunk tovább.
- Igen, ennek én is nagyon örülök. Nem szeretném, hogy ebből hosszútávon baj legy... - kapom el bátyám karját, ugyanis majdnem eltaknyoltam egy kiálló kőbe.
- Óvatosabban, még a végén anya kinyír, ha megtudja, hogy nem vigyáztam rád eléggé. - fog meg, nehogy ismét elessek.
- Na szép, nem is engem féltesz, csak anya haragjától félsz. – vágom oldalba viccesen.

Amíg Hyun-nal beszélgettünk, sokkal gyorsabban telt az idő, és hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy nagyon szép réten vagyunk.