Tánctábor [KPOP FF]

~ 11 ~

Mivel eléggé hátul voltam, így nem igazán hallottam a tanár hangját, de annyit még ki tudtam venni szavaiból, hogy itt most letelepedünk. Gyorsan megkerestem a lányokat, és én is leültem közéjük.

- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én hulla vagyok. - terülök ki a pokrócon, amit valamelyik lány hozott magával. Praktikus.
- Ne is mondd, teljesen leszívta az erőmet ez a sok séta. - fekszik le mellém Ryujin.
- Nagyon eltűntél, hova mentél Yeji, mikor jöttünk? - néz rám Chaeryeong.
- Hátul voltam, és beszélgettem egy kicsit a bátyámmal, és persze a szokásos módon majdnem el is estem. – kezdem el mesélni.
- Ki gondolta volna? - nevet fel Chae.

Nagyon sokat beszélgettünk Chaeryeong-gal, és nagyon jól elvoltunk. Észre se vettünk, hogy körülöttünk már mindenki elkezdett pakolni.

- Gyertek, indulunk vissza. - szól ránk Somi.
- Rendben, pakolunk. - kezdjük el összekapkodni a cuccokat.


                                        ***


- Szóval a terv a következő. Innen nem a hotelbe megyünk vissza még, hanem a tengerpart felé, ahol egy gyönyörű kis sziklás részt fogtok látni. Aztán irány haza, lassan 2 óra, ebédelni is kell valamikor. Na meg ma este tartjuk a nyitóbulit, szóval tartalékoljatok egy kis energiát estére is. – mondja el monológját a tanár, majd meg is indul a csapat.

Sétánál a lányokkal jöttünk együtt, de ők nagyon elvoltak 3-an, hülyéskedtek, meg minden, én meg ehhez túl fáradt voltam, bunkónak meg nem akartam tűnni, szóval kicsit direkt lemaradtam tőlük.
Mikor előre pillantottam, láttam, hogy Woojin tart felém.
- Yeji, minden oké? Miért maradtál le? – teszi fel kérdéseit, mikor elér hozzám.
- Minden oké, csak fáradt vagyok. – felelek.
- Vigyelek a hátamon? – kérdi nevetve a fiú.
- Szuper ötlet. – válaszolok viccesen.
- Egyébként van csipszem, kérsz? – tart elém egy csipszes zacskót.
- Neem, köszi. Éhes vagyok, és ha ebből most eszek, nem fogok tudni ebédelni. – utasítom el kedvesen, majd tovább beszélgetünk.

Hamarosan el is értünk ahhoz a tengerparti részhez, ahova a tanár akart jönni. Valóban szép látvány volt, de ezért jönni plusz 2 kilométert... hát nem tudom, megérte-e, de legalább Woojin-nal nagyon jót dumáltam. Mesélt magáról, meg hogy milyen volt az egyetemen az első éve. Hyunjin és Woojin innen ismerik egymást, hogy évfolyamtársak, bár annyira nem közeli barátok, inkább csak haverok vagy ismerősök.


                                       ***


A hotelbe visszaérkezés után egyből lehetett menni ebédelni, ami nagyon kellett már, hisz reggelit ettünk csak aznap. Ebédkor viszont sosem volt ilyen kötött a dolog, mármint ki lehetett menni a teraszra enni, vagy akár fel a szobába, vagy ki az udvarra. Sominak vittünk fel egy adag rizst csirkével, majd Lia és én lementünk a partra, elfoglaltunk két napágyat, és így ebédeltünk.