Nincs azzal baj, ha jól érzed magad.
Ruby szavai visszhangoztak a fejemben, a reggeli kávém felett. A köntös, amibe a mondanivalóját bújtatta több értelemmel is bírt, én mégis pontosan tudtam, hogy mire gondolt. Életem nagy részére biztosan jellemző az, hogy jól érzem magamat és kihasználom az élet által kínált lehetőségeket, viszont az ünnepek idején ez elveszni látszik. Előtör belőlem valaki, akire még én magam sem ismerek rá néha. Ez a valaki tele van fájdalommal és bánattal, gyásszal és fohásszal. Amióta egyedül élek ez az űr még inkább kitágult, még akkor is, amikor azt hittem, hogy már túl léptem az egészen.
Viszont tegnap, amikor kint hógolyóztam a többiekkel olyan érzés töltött el, mintha újra gyermek lennék. A régóta emésztő gyász és fájdalom bár csak egy pillanatra, de eltűnt és látszódott a fény, annak a bizonyos alagútnak a végén.
Reménykedni kezdtem.
Talán mégis van esélyem arra, hogy végleg tovább tudjak lépni.
De ahhoz változnom kell.
A változás pedig soha nem könnyű. Hogyan legyek részese valaminek, amit soha nem tartottam annyira fontosnak, hogy egyáltalán számításba vegyem azt? A tegnapi nap egy előrelépés volt a jó irányba, bármennyire is nehezen jöttem rá erre. Egész éjjel ezen járt az agyam.
- Jó reggelt. – ült le a velem szemben lévő fotelba Ruby mosolyogva, szintén egy bögrével a kezében: - Miért üldögélsz itt magadban? – vont kérdőre.
- Élvezem a csendet. – nevettem halkan, kortyolva egyet a kávémból.
Mosolyogva bólintott, majd így szólt: - Tudod milyen nap van ma?
- Szerda? – vontam össze a szemöldökömet. Fogalmam sem volt róla, hogy miért is fontos ez.
- Ez eddig eszembe se jutott. – forgatta a szemét: - Azt tudom, hogy szerda van. – tette hozzá gúnyolódva.
- Akkor viszont nem értem a kérdésedet. – értetlenkedtem tovább, még jobban bele süllyedve a kanapéba.
- Ma megyünk fát venni. – érkezett az izgatott válasz.
Szóval erről szól ez az egész: - Jó nektek. – feleltem szinte azonnal.
- Te is jössz. – jelentette ki.
- Kizárt.
- Most miért? – akadt fenn az ellenkezésemen: - Tegnap is tiltakoztál, mégis kijöttél velünk játszani.
- Az csak egyszeri alkalom volt és már meg is indokoltam neked. – szóltam.
- Egész életemben ismertelek. – csak ennyit mondott.
- Mi van ma veled? – kérdeztem: - Csak tényeket közölsz. Ennek az egésznek semmi köze nincs a témához.
Látszólag nem értett velem egyet, mert érvelni kezdett: - Maddie, ezzel az egésszel arra akartam célozni, hogy előttem nem tudsz titkolózni. Mindent tudok rólad és egy ráncodból meg tudom mondani, hogy éppen mire gondolsz...
- Ez azért elég ijesztő. – mormoltam.
Nem foglalkozott velem, csak tovább folytatta: - Látom minden egyes pillantásodat. Nem csak azért jöttél ki, mert igazságos játékot akartál és ezt te is tudod.
- Arra nem gondoltál még, hogy túl sokat látsz bele a dolgokba? Talán csak oda képzelted.
- Persze. – horkant fel.
- Jó reggelt. – szakította félbe egy újabb hang a beszélgetést: - Mi a téma? – kérdezte Liv ránk mosolyogva, ahogy leült mellém a kanapéra.
أنت تقرأ
Karácsony veled
عاطفيةMadison Monroe nem szereti a karácsonyt, és erre neki tökéletes indoka van. Legjobb barátja mégis rákényszeríti arra, hogy vele és a családjával töltsön két hetet egy kis városban, ahol mindenkinek szívügye a díszes ház, a forró kakaó a kézben és a...
