ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇5◇

S U T T O N

-Szóval szükségünk van valamire a kampány miatt.Valamire ami...nagyot szól.Ötletek?-nézett körbe a szenátor.Én is bejöhettem erre a megbeszélésre.
-Talán adakozzunk.-motyogta az egyik pasi.-Arra buknak a népek.-legyintett.Azonnal felháborodtam.Buknak a népek?
-Elnézést.Mr.Blare!-tettem fel a kezem.Mindenki rám nézett.
-Mondd csak Sutton.
-Szerintem ez felháborító.Már elnézést.De erre buknak?Maga a szegényekről beszél?-néztem a férfire.-Mert ez bosszantó.Ők emberek Mr.Blare.-néztem a férfira.-Olyan emberek akik nap mint nap harcolnak a megélhetésükért.Maguk ezt nem látják,mert itt ülnek a szép épületbe aztán beszállnak a drága autóikba és haza mennek a luxus házukba.De ott kint New yorkban....ott az élet nem tökéletes.Most rúgjon ki bátran Mr.Blare...de...-indultam el a székek mögött és magam elé meredtem.-De ha tényleg érdekli az emberek sorsa...akkor inkább menjen ki és nézze meg ami kint folyik.Azzal többet elér.-ránéztem.Mosolygott.Minek mosolyog?
-Tudod Sutt belőled egyszer egy remek politikus lesz.
-Oh inkább a halál.-ezen felnevetett.-Pardon.
-Elmehetnek.Sutton gyere ide kérlek.-ijedten vizslattam őt.A többiek kimentek.Az ajtó becsukódott.Az asztalhoz mentem és leültem Mr.Balre elé.
-Ezt nem kell megbeszélni.Csak ki kell mennie.-bólogatni kezdett.
-Nem kellenek testőrök?
-Minek?Valaki megakarja magát ölni?
-Sosem tudni.-dőlt hátra a székbe.
-Csak a rossz embereknek akarnak ártani.Maga melyikhez tartozik??-Basszus!Az a nagy szám.-Elnézést.Ez...nem....én nem úgy értettem.-súgtam.Rám emelte fáradt tekintetét.
-Döntsd el te magad.Nem érdekel mások véleménye rólam.-állt fel.-Vedd a kabátodat és menjünk.
-Hova?
-Mutasd meg New york másik oldalát Sutton.
-Én?
-Igen te.-bólogatott.Bólogatni kezdtem és felvettem a dzsekimet.
-Menjünk.-bólogattam.Együtt lementünk aztán pedig a karjától fogva magam után húztam a metróhoz.Meglepődött.Ahogy felszálltunk páran ide néztek.-Ne foglalkozzon majd a sakállokkal.Lesznek.-bólogatni kezdett és rajtam tartotta a szemét.
-Mesélj valamit.
-Nem tudom mit mondhatnék.-vigyorodtam el.-Egy éve lakok New yorkban.Az egyetem miatt jöttem ide.Amúgy Londonban szeretnék majd lakni.Szóval Londonba fogok majd menni.Az USA nem annyira nagy szám.-rántottam vállat.Elmosolyodott.-Ami furcsa,hogy magának az akcentusa nem olyan amerikai.
-Maradjon köztünk Sutton.De tíz évet éltem Londonban.
-Mi?
-Igen.-súgta.Közelebb hajolt.-Az apám onnan származik.
-Ohh...-kuncogtam.-Már értem.-A metró kicsit nagyobbat fékezett így a szenátor megtartott.Sokan leszálltak.Pont annyian,hogy szinte kettesben maradtunk.
-Ha akar leülhetünk.
-Mikor szállunk?
-Hamarosan Bronxba érünk.
-De most ne idd le magad.Este jelenésem lesz és nem lesz ki simogassa a hasadat.-vigyorodott el.Oh a has simogatás.Emlékszem rá...a pia után tisztán emlékeztem ahogy ott sírtam és ő pedig megvígasztalt.Milyem ciki...
-Majd simogatom magamnak.-kacsintottam.Kikerültem őt és az ajtóhoz álltam.
-Hova hoztál?
-Meglátja.-leszálltunk.A karjától fogva húztam magan után.Bevallom féltem egy kicsit.Mi van,ha valaki megtámad minket?Direkt nem hoztam nagyon szörnyű környékre.Történetesen egy kóházhoz hoztam.
-Ez egy kórház.
-Uhum.-bólogattam.-Na jöjjön.-indultam meg.Utánam jött.A kórház bentről rosszabbul nézett ki mint kintről.A szenátorra néztem.Valami megindult az arcán.Néztem ahogy körbe néz.Néztem ahogy idegenekkel beszél a kórházban.Aztán orvosokkal és ápolókkal is beszélgetett.Úgy viselkedett mint mindenki más.Nem tűnt többnek.Nem tűnt szemét politikusnak.Csupán Preston Blaret láttam a férfit aki szegény gyerekekkel társalog és próbál vicceket mesélni nekik,hogy jobban legyenek.Ez csak az álca.Ez egy kibaszott vicc.
A telefonom csörögni kezdett.Mr.White...felvettem miközben arrébb sétáltam.
-Miss.Bell hogy megy a dolog?
-Stagnál.Mr.White....a bátya nem tűnik olyannak...amilyennek leírta.Nagyon kedves velem...és másokkal.-a férfi nevetni kezdett.
-Mert ezt mutatja.Mindig is ezt csinálta.Gyerekkorunk óta.Közben mindent elért.Miss.Bell ha nem tudja elcsábítani akkor kurvára ki van rúgva!A pénzt pedig felejtse el.
-Én próbálkozom!
-Nem eléggé.Szerezd meg,légy a bizalmasa.-tette le a telefont.Sóhajtottam.Megigazítottam a hajam és oda mentem a férfihez aki egy gyerekkel játszott.
-Uuuu nekem is ilyen hajam lesz egyszer!-mutatott rám a kislány mire elmosolyodtam.Preston rám pillantott.-Olyan szép vagy!
-Ugye,hogy milyen szép?Néha kicsit furákat beszél.-simogatta meg a kislány haját.Szépnek tart.
-Az nen baj!-nevetett a kicsi.-Megfoghatom a hajad?
-Igen.-mosolyogtam és oda hajoltam hozzá.Elfelejtettem,hogy Preston guggol,mert én a kislányhoz hajoltam és a férfi arca túl közel került az enyémhez.A kislány végig simított a hajamon.-A tiéd puhább.-simogattam meg a haját.-Az enyém is ilyen sötét volt mint a tied.
-Huuu....de furi.
-Ugye?-mosolyogtam.A szenátor telefonja csörögni kezdett.Felállt és felvette azt.
-Igen.Persze.Jó.Mi?Oh...oké.Akkor indulunk.Szia.-tette le.-Sutton sajnos mennünk kell.
-Oh.-álltam fel.-Redben.
-Kint megvárlak.-elköszönt és kiment.Mi ütött belé?A kislányra néztem.Az orvos épp akkor jött vissza érte.
-Mi a baja?-utaltam a gyerekre.
-Leukémia.-Egy nagy levegőt vettem és a kislányra néztem.
-Ki fog hullani a haja?
-Már elkezdett.-bólogatni kezdtem.
-Meglátogathatom néha?
-Meg.-mosolygott rám kedvesen.Bólogatni kezdtem.Végig néztem ahogy elviszik.Integettem neki majd elhagytam a kórházat.Mielőtt elsírtam volna magam erősen megdörzsöltem a szemem.
-Itt vagyok Miss.Bell!-kiabált ide a szenátor.Egy autó mellett állt.Kinyitotta nekem az ajtót.
-Ez mi?
-Autó?
-Azt látom de minek?
-Ebédelek New york polgármesterével.
-Akkor én megyek.
-Haza viszlek.
-Nem kell.-ráztam a fejem.-Dolgom van.
-Biztos?
-Igen!-bólogattam és elindultam a metróhoz.
-Sutton!-nem törődtem vele.Csak lementem az aluljáróba.Az üvegbe néztem a hosszú rózsaszín hajamat.
Percek alatt döntöttem el,hogy mit fogok cselekedni.
A fodrász székbe már úgy ültem be.Éreztem,hogy ezt kell tennem.Mert ezzel segítek.Ez egy nemes dolog.Egy olyan dolog amit ez a nagyképű szemét politikus sem fog megérteni sosem.De leszarom.Őt is.Meg azt a faszkalapot is aki felbérelt.Semmi értelme.Ő is olyan mint a bátya....lehúzom a pénzét és elmegyek.Igen ez lesz.Ez a legjobb tervem amit megtehetek.Nincs itt keresni valóm...sosem volt.

Szép napot mindenkinek!Remélem ez a rész is tetszett.Ha igen jelezd nekem.
Kíváncsi vagyok ki mit gondoltok a két szereplőnkről.
💓💓💓💓💓