ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇28◇

S U T T O N

-Na mi az tönkre tettem valamit?-nevetett fel White.-Te is tönkre tettél valamit....
-Menjen a kibaszott francba!-adtam neki egy akkora pofont,hogy a kezem belefájdult.Felnevetett.Megszorította a karomat és maga után kezdett húzni.-Eresszen el!!
-Ugyan nem!-morogta és egészen az épület oldaláig vitt ahol senki sem volt.
-Maga egy aljas tróger és ezért még megkapja!-kiabáltam rá miközben próbáltam nem sírva fakadni.
-Te vagy a tróger,mert annyit nem tettél meg amennyit kértem tőled!
-Szeretem őt!Miért kell magának bántania?!-sírtam el magam.
-Mert minden az ővé!Elegem van belőle!
-Rohadjon meg!Maga egy senki és örökre az is marad!-löktem meg.Felnevetett és hirtelen pofon vágott.Elestem az ütéstől.
-Egy szemét kis szajha vagy.-röhögött és erősen belém rúgott.Újra és újra megtette.Minden dühét kiadta rajtam.Addig ütött amig ki nem fulladt benne.Úgy éreztem magam mint aki haldoklik.Reménykedtem benne,hogy ez így van.Ő elment én pedig ott feküdtem a hidegben arra várva,hogy megnyílik a föld és elnyel.A méhem erősen görcsölt.A szám felszakadt.Sejtettem,hogy tiszta kék és zöld folt vagyok.Nem bírtam megmozdítani a karomat sem.Tudtam,hogy muszáj felkelnem.Éreztem.Alig bírtam felállni de sikerült valahogy.Űr tátongott a lelkemben.Űr volt mindenütt.Nem tudom,hogy vergődtem a kollégiumig.De egyszer csak ott találtam magam.Lex ajtaján kopogtattam és reménykedtem,hogy kinyitja.Mikor ez megtörtént sírva fakadt és behúzott a szobába.
-Istenem mi történt veled!?-ültetett az ágyra.Nem tudtam megszólalni mert mindenem fájt.-Sutton be kell menned a kórházba.-csak bólintottam egyet.Rám terítette a kabátját és kihívta a mentőket.Hálás voltam neki.
Mikor felébredtem a gépek pityegését hallottam.Sóhajtottam egyet és kinyitottam a szemem.Lex az ágynál ült.Preston többé nem akar engem....
-Hé!Mi a baj?-a lány ide jött és megtörölte a szemem.
-Többé nem szeret engem.Azt mondta,hogy látni sem akar Lex!-sírtam fel.
-Sutton!Sutton...nyugodj meg.Kérlek!
-Hogyan?Minek?Már nincsen semmi értelme az életemnek.Preston számára halott vagyok.
-Preston lement kávézni....itt van.Hajnal óta.Itt volt végig.-azonnal megnyugodtam.
-Hol?-Az ajtó kinyílt és ő lépett be rajta.Lex azonnal felállt és kiment.Preston lassan jött közelebb.Az ágy szélére ült.
-Hogy vagy?-kérdezte.
-Most,hogy látlak jobban.-tettem a kezére a kezemet.Egy picit elhúzta és bólintott.-Preston...kérlek ne haragudj.Kérlek.-sírtam fel.-Nem akartam.Nem akartam!
-Azt sem tudtad ki vagyok...és belementél.
-Szükségem volt a pénzre!A családomom akartam segíteni és jobban akartam élni!Nem akartam mindennap éhezni és attól félni,hogy valamikor az utcára kerülök!White az egyetem előtt támadott le egy ajánlattal.Gyakornoki munka.Azután elmondta ezt is.Azt,hogy van egy szemét bátya aki tönkre akarja tenni az országot.Kérlek bocsájts meg!Sajnálom!!Nem tudtam,hogy ki vagy.Nem tudtam semmit.Naív voltam és belementem.De mikor elkezdtelek megismerni...mindig bennem volt az,hogy most elmondok mindent!De képtelen voltam,mert az azzal járt volna,hogy elveszítselek!Szeretlek.Teljes szívemből Preston!Nagyon nagyon nagyon sajnálom ami történt.Nem akarok nélküled élni.Könyörgöm adj egy esélyt!Csak egy esélyt!-szorítottam a kezét és a másik kezemmel a szememet törölgettem.
-Sutton...ez...ez nekem még nehéz.Kérlek értsd meg!Majd beszélünk erről...-rázta a fejét majd rám pillantott.-Ki tette ezt veled?
-White.-bólintott.
-Sejtettem.
-Gondolom borzalmasan nézek ki.De mindegy.Nem érdekel semmi sem.Csak te.Bocsájts meg nekem.-szipogtam.
-Ez nem ilyen egyszerű.A gyakornoki munkád végén kérlek menj el.-súgta.Bólintottam egyet.-Látom jobban vagy.Most megyek.Sok dolgom van.Ma derül ki,hogy ki lesz az elnök.Miss.Bell.-állt fel.
-Maga fog nyerni Mr.Blare.Érzem a csontjaimban.-néztem őt a könnyes szemeimmel.Bólintott és kilépett.Azonnal sírni kezdtem.
Órák múltán annyira megnyugodtam,hogy megkérdezzem ki nyerte a választást.Preston nyerte.Preston hivatalosan is amerika elnöke.Jobban sírni kezdtem ezután.Annyira sírtam,hogy belázasodtam és csillagokat láttam.
Sejthetted,hogy ez lesz.Kinek kéne egy szegény lány?Egy hazug csoró...Nem akartam hazudni neki.Lényegtelen.Ő egy elnök te pedig egy utolsó porszem vagy az országában.Ezért is küld el.Kitolomcoltat....Preston nem tenne ilyet.De egy összetört szívű férfi igen.
-Sutton jobban vagy?-kérdezte Lex.Az ajtót becsukta és ide jött.
-Sosem leszek jobban Lex.
-Édes...dehogynem.
-Szakított velem.Nem akar többé...hogyan legyek jobban?
-Sutton ez is csak egy pasi a sok közül!Jobban leszel.Majd jön egy férfi aki szeretni fog.-megráztam a fejemet.
-Preston nem egy a sok közül.Nem az ő hibája,hogy ez történt...az enyém.Megértem,hogy kivan.Az életemet odaadnám érte.
-Sutton...
Csak megráztam a fejem.Persze mikor kiengedtek Lex segített.A kollégiumi szobámba belépve nem lepődtem meg,hogy a cuccaim már ott voltak.Lex figyelmeztetett,hogy Preston ezt elintézte.Hát persze.Egyedül akartam lenni.Mindenkitől elzárkóztam.Egy héten keresztül ki se mentem a szobámból.Lex gondoskodott arról,hogy egyek valamit de nem kívántam az ételeket.A depresszió benyelt.Nem éreztem magam élőnek.Rohamosan kifogytam a súlyomból.Rohamosan beteg és gyenge lettem.Mikor a második hete voltam a szobámba egy ismeretlen szám volt az egyetlen aki keresett.Felvettem és beleszóltam.
-Ki az?
-Miss.Bell én Mr.Blare titkára vagyok.Csak fel szeretném szólítani,hogy be kell jönnie.
-Elnézést...de beteg vagyok.Elfelejtettem szólni.Mondja meg Mr.Blarenek.
-Miss.Bell holnap jöjjön be.Ennek komoly következményei lehetnek.
-Rendben.-tettem le.Oldalra fordultam és jobban betakaróztam.Olyan hideg van ebbe a szobába,hogy akár az utcán is aludhatnék.Elromlott az egyik cső szóval nem nyomja a meleget.Nem mintha olyan meleg lenne itt.Sosem volt meleg a szobámba.Ez is egy praktika a sporolásra.A végtagjaim hidegek voltak és éreztem ahogy elzsibbadnak.
-Szerintem ez csak egy rossz álom.Felfogok kelni.Elfog múlni.-motyogtam.
De sajnos nem múlt el.A rossz álomból rémálom lett....

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett.A kövi rész is hamarosan fent lesz.Jó éjszakát mindenkinek!💗💗💗