ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇36◇

S U T T O N

-Elhiszed ezt?
-Mármint?
-Itt vagyunk egy drága étteremben és a főnök áll mindent.-felkuncogtam.
-Elhiszem.-bólogattam.
-Svédasztal.Gyere!-húzott Brenda maga után.A tányérjára mindenfélét is pakolt.Felnevettem a lány mohóságán és fogtam a tányérját.-Mi vagyunk a kezdők és mégis itt vagyunk.
-Látod.-nevettem fel.
-Öt hónapja ismerlek és azóta a volt palid után sírsz.Hívd fel.-súgta.Megráztam a fejem.
-Ne beszéljünk erről kérlek.
-Igaz!Bulizzunk.-kuncogott.Az egyik pasi minket bámult.Zavart.Leültem a lányokhoz és oltári nagy bsszélgetésbe kezdtünk.Persze a férfiak csatlakoztak.Az is aki folyamatosan bepróbálkozik nálam hiába megmondtam,hogy nem érdekel.
-Nagyon szép vagy ma is Sutton.
-Kösz.-motyogtam és oldalra fordítottam a fejemet.Hamar meguntam és a mosdóba menekültem.Megigazítottam a sminkem majd kiléptem.Biztosan csak álmodom.Ezer százalék,hogy álmodom Prestont aki nem messze áll.Lehetetlen.Elmosolyodott.
-Sutton nincs kedved ezután még csinálni valamit?-húzott magához hirtelen Adam.
-Nem.
-Arra gondoltam randizhatnánk.
-Én azt értem de nem szeretnék veled randizni.
-És máskor?
-Adam nem érted,hogy nem?
-Gond van?-hallottam meg a rekedtes hangot amitől a szívem futamra megy...Preston a karomra simította a kezeit és magához húzott.Azonnal megkönnyebbültem.
-Ne üsd ebbe bele az orrod!-magyarázta a férfi.
-Miért ne ütném?A kedvesemmel beszélsz.-motyogta.Adam nagy szemekkel bámult.
-Már értem.
-Gondolom érted a nem jelentését is.Most elmehetsz.-Prsetonnak dőltem és néztem ahogy elmegy a pasi.-Jól vagy?-súgta a fülembe.Megfordultam.
-Elnök úr micsoda megeleptés.-elmosolyodott és arcon csókolt.
-Nekem nem az.Boldog vagyok,hogy látlak.Hogy vagy?Ettél már?
-Még nem igazán.
-Meghívhatlak vacsorára?-bólintottam.
-Elmegyünk máshova?
-Persze.-mosolygott.-Én nem is kapok puszit tücsök?
-Dehogynem.-nyomtam egy nagy cuppanos csókot az arcára.Elmosolyodott és kézen ragadott.Megcsapott a hideg levegő ahogy kiléptünk az étteremből.
-Hamarosan itt a születésnapod.-motyogta és még mindig a kezem fogta.-Itt egy másik étterem.Itt jó lesz?
-Tökéletes.-mosolyodtam el.Kinyitotta nekem az ajtót.Bementem ő pedig követett.Sushi étterem.Elmosolyodtam.
-Egy asztalt szeretnénk.-fogta meg a kezem Preston miközben a recepciós hölgynek beszélt.
-Hátsó asztal jó?
-Igen.
-Mutatom.-lépett ki a pultból.A hátsó asztal már egy külön teremben volt.Itt a fény halvány volt és romantikus.A hölgy az étlapot az asztalra helyezte.Preston kihúzta nekem a széket mire leültem.-A pincér mindjárt jön.
-Rendben,köszönjük.
-Hogy hogy itt vagy?-kérdeztem.Rám emelte gyönyörű szemeit.
-Több oka van.-bólintottam.
-Hogy vagy?Jól mennek a dolgaid?-érdeklődtem.
-Hát...-sóhajtott.-Lelkileg nem.-néztem a férfit aki megviseltnek tűnt.
-Minden rendben?-fogtam meg a kezét.A szájához emelte és csókot nyomott rá.Újabb és újabb csókot.Néztem a szemébe.Ő is az enyémbe.A pillangóim azonnal felkeltek.
-Most igen.Hogy vagy kedvesem?-elmosolyodtam.
-Megvagyok.
-Milyen egy reklám ügynökségeben dolgozni?
-Honnan tudod,hogy hol dolgozom?
-Oh.-köhögött.Sóhajtott.-Hát....kicsit....szoktam utánad...nyomozni.Csak,hogy biztonságban vagy...-elmosolyodtam.
-Ezt komolyan mondod?
-Halálosan.-hajolt közelebb és adott egy arcra puszit.Elmosolyodtam.A pincér közben ide jött.Mondanom sem kellett.Preston pontosan tudta,hogy mit rendeljen nekem.
Zárásig beszéltünk és zöld teát ittunk.Utána Preston taxit hívott.
-Jó késő van.-motyogtam.
-Feljössz hozzám a hotelba?-súgta.Minden lezajlott az agyamba de nem érdekelt.Csak nagyon felakarok menni hozzá.
-Igen.
-Rendben.-ült közelebb hozzám.
Nagy volt a csend köztünk.Ahogy felértünk a szobába magával szembe fordított.-Sutton.Te vagy az egyik ok.Holnap eljönnél velem egy randevúra?-súgta.
-Mi célból?
-Egyértelmű célból.Érted.Harcolok a halálom napjáig is.-súgta.
-Randizom veled Preston.-elmosolyodott és magához ölelt.Szorosan ölelt magához.Vele maradtam egy kicsit.Beszélgettünk majd lekísért az autóhoz amit kért nekem.
-Holnap érted megyek akkor a címedre.-mosolyodott el.
-Rendben.-kinyitotta az ajtót nekem.
-Sutton...
-Hm?
-Megcsókolhatlak?-nem haboztam.Magamhoz húztam és megcsókoltam.Belemosolygott.Eltoltam és beszálltam.
-Aztán jó legyen elnök úr!-mosolyogtam.
-Te is kedvesem.-kacsintott.Elmosolyodtam és lediktáltam a címet a taxisnak.Az ajtót becsuktam és figyeltem a távolodó férfi alakját.
Energikus lettem.Úgy érzem minden a régi...Aznap mikor elhagytam New yorkot Prestonnal hosszasan búcsúzkodtunk.Szeretkeztünk és nagyon úgy tűnt,hogy nem akar elengedni.Vártam,hogy valamikor vissza szerez.De most itt van!Most tényleg itt van.Itt a szerelmem és megbánta,hogy elnegedett.Másnap reggel megigazítottam a hajamat és felöltöztem.Kék alapon virágos ruhát vettem fel.Preston száma ugyanaz?

Elnököm?

Addig amíg vártam sminket tettem fel és gondolataimban már is megterveztem a közös életünket.

Szerelmem?

Azonnal nagy vigyorom lett.

Van öt perced?

Tíz is van kicsim.Öt perc és ott vagyok a lakásodnál.

Nagy boldogan pattantam fel és miután megigazítottam a ruhám belebújtam a cipőmbe és a kabátomba.Lesiettem és ott vártam.Talán túl elhamarkodom vele?Hiszen öt hónapot külön voltunk....Nem is számolva arról,hogy a kórházban tettátogatása után nem voltatok együtt...az hét hónap giliszta.Te ebből maradj ki.... Szóval nekem az több évnek tűnt.Nem akarok még egy napot Preston nélkül tölteni.Megértem,hogy idő kellett neki.Én is így reagáltam volna.A lényeg,hogy most újra kell kezdjük.Szeretjük egymást és semmi más nem számít.Ahogy megjelent bepattantam és már is egy nagy csókban részesítettem.
-Szia!-mosolygott.
-Szia.-vigyorogtam.-Veled álmodtam.
-Mit?-ölelt magához.
-Velem voltál.
-Veled vagyok.-simogatta meg mosolyogva az arcom.
-Megbocsájtottál?
-Meg szerelmem.Megbocsájtottam.Te nekem?
-Nem tettél semmit.
-De.Elengedtelek.Ez volt a legrosszabb amit tehettem.De megbántam.
-Ne beszéljünk erről.-sutyorogtam és lehúztam,hogy birtokba vegyem az ajkait.Preston azonnal a számba dugta a nyelvét és olyan közel húzott amennyire csak tudott.Belemosolyogtam az érzéki csókunkba és ránéztem.
-Édesanyám azt mondta,ha hagylak elmenni boldogtalan leszek.Igaza volt.Hallgatnom kellett volna rá aznap mikor megvolt a diploma osztód.
-De most itt vagy.Minden helyre jön.-nyomtam csókot a kezére.
-Az biztos kicsim.Mindent helyre hozok szerelmem.
-Én is Preston.-mosolyogtam.
-Hol tegyelek ki kincsem?
-Tudod hol dolgozom.
-Akkor ott.-mosolygott.
-Te hova mész?-érdeklődtem.
-Lesz egy jelenésem azután pedig vissza a hotelba.Készülök az esti randinkra.
-Mmm ez nagyon jól hangzik.
-Ugye szerelmem?
-Igen.-adtam csókot az arcára.Nagy csókokkal búcsúztam el tőle.A saját kis részemre mentem az irodában és a munkámra koncentráltam.Illetve próbáltam.

Lex Preston itt van miattam!!

Írtam le a barinőmnek.

Ezaz!Ezaz!!Mondtam,hogy utánad fog menni!Sok sikert csajszi. ;)

Igen.Igazad volt.Köszi. :3

Próbáltam a reklám szövegeken ötletelni de folyton csak a férfi járt a fejembe.Istenem de hiányzik.Délutánra elkészültem a munkámmal és hívni kezdtem Prestont.Nem vette fel.Vajon mért nem veszi fel?Többszőr is hívtam de nem reagált.Nem hívott vissza és smst sem küldött.Aggódni kezdtem és rémeket látni.Este nyolckor még a lakásomban hívogattam de semmi.Ezt nem hiszem el.A telefont a kanapéra dobtam és oda görnyedtem mellé.Csörögni kezdett így habozás nélkül felvettem az ismeretlen számot.
-Igen?
-Sutton?-azonnal felismertem Austin hangját.
-Austin!Szia ezer éve,nem tudsz valamit Prestonról?Randizni mentünk volna de semmi jelet nem ad magáról és aggódom érte.
-Pont ezért hívlak!Preston súlyosan megsérült itt vagyok vele a kórházban.Elküldöm a címet.-bontottuk a vonalat és azonnal a címre igyekeztem.Ha valami baja esik.....

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett ha igen mindenképpen jelezd.Sok puszi nektek!
💕💚💕💚💕💚💕