ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇37◇

P R E S T O N

Ahogy vége volt a beszélgetésnek pár fontos emberrel kifelé vettem az irányt.
-Austin nem tudsz valami szép helyett amivel elvarázsolhatom Suttont?-motyogtam a telefonba.
-Körbe nézek és elküldöm neked.
-Nagyszerű.
-Jól alakultok?
-Igen.Csókolóztunk és...megbocsájtott nekem.
-Remek!Öröm a számomra,hogy végre nem a pityogásod hallhatom.Nos keresek helyeket Preston és küldöm.
-Remek.-letettük.Előre igyekeztem mikor hirtelen berobbant az épület.
Olyan erővel lökött a falnak,hogy úgy éreztem eltörnek a bordáim.Valami rám esett és nagyon gyengének éreztem magam.
-Hol az elnök?Elnök úr jólvan?!-kiabálta az egyik emberem.
-Ott van!-a szemem nem tudtam kinyitni de éreztem ahogy valami végig folyik rajtam.
-S-sutton.-ennyit tudtam kinyögni mikor leemeltek rólam valami iszonyat nehéz dolgot.
Kinyitottam a szemeim.Egy ágyban hevertem.A napfény erősen besütött a gyönyörű szobába.Lassan felültem és megpillantottam az erkélyen Suttont.Egy lenge fehér ruha takarta a testét.
-Felkeltél szerelmem?-sietett ide.
-Szia édes.-öleltem magamhoz.-Annyira hiányoztál.
-Hát még te nekem.-nézett rám.Lassan megcsókoltam és közelebb húztam.
A gépek pittyogására ébredtem.Próbáltam levegőt venni de a torkomon levolt nyomva valami.Oldalra néztem.Kórház.Kórházban vagyok?A nyakamon mintha merevítő lenne.Éreztem ahogy a lábam is rögzítve van.Senki sincs itt.Valakinek segítenie kell!Beszélni sem tudok.Az egyik gép jobban pittyegni kezdett.
Egy orvos dugta be a fejét.
-Semmi baj Mr.Blare!Ne eröltesse meg magát.Szeretné,hogy beküldjem az egyik látogatóját?Attól jobban lenne?-a kezemet megpróbáltam megemelni.Azonnal érthette a célzást.Kiment.Pár perc múlva Austin és Sutton lépett be.Sutton úgy sírt mint egy kisgyerek.Ilyenkor meg kell vígasztalnom.Nem sírhat,mert belázasodik.Ide sietett és a szabad kezem megfogta.
-Miért van egy cső ledugva a torkán?-kérdezte Austint.
-Hogy könnyen kapjon levegőt.Eltört pár bordája.-szóval az fáj ilyen piszkosul.Suttom nyomott egy csókot az arcomra.Már is jobban vagyok.
-Kicsim.Szerelmem....annyira sajnálom.-simogatta a kezemet.A kezemmel a torkomra mutattam.Sutton érthette,mert az orvosért rohant.Visszajöttek a doki pedig ide jött.
-Most kifogom húzni a csövet.Fújja ki a levegőt.Három...kettő...egy.-mondta és már fújtam is ő pedig kihúzta azt az isten verte szart!Hangosan köhögni kezdtem és nyeltem egyet.
-V-végre.-motyogtam.
-Bébi.-Sutton vizet tartott a számhoz és itatni kezdett.Ittam pár kortyot majd elemeltem a fejem ő pedig elvette a vízet.
-Hogy van Mr.Blare?
-Jól.-bólintottam és Sutton pirosló arcára néztem.Persze a doki ragaszkodott hozzá,hogy megvizsgáljon.Miután ez megtörtént Sutton ide jött és egy nyálas csókot adott a számra.
-Annyira hiányoztál.-néztem őt.-Életem.
-Nekem is hiányoztál.-adott újabb csókot.Köhögni kezdtem mire segített és megdörzsölte a hátamat.Hálásan néztem rá.-Preston nagyon gyenge vagy....annyira látszik.Hol fáj?
-Jól vagyok.Semmi baj kicsim.
-Az orvosok azt mondják,hogy bevéreztél....és,hogy életveszélyben vagy.-kezdett sírni.
-Sutton szerelmem!Ne gondolj arra.Semmi baj.Itt vagy.Erőt adsz.-bólogatni kezdett.Hamarosan az orvos visszatért.Gyógyszereket kaptam meg ilyesmi.Később már csak csillagokat láttam a fáradtságtól.Sutton a székben ült és a kezemet fogta.Már álmos volt de nem szólt csak nézett engem.Hamar elkapott az álom ahol nem fájtak a sérüléseim.
Reggel ismét gyógyszerekre ébredtem és arra,hogy Sutton teát iszik a székben.
-Kicsim nem aludtál?-kérdeztem miközben a nővér kicserélte az infuziót.
-Jobban éreztem magam,hogy figyeltelek.-lépett az ágyhoz.
-Aludnod kell szívem.
-Nem hagylak itt.-rázta a fejét.
-Nem is kell.-lépett be Austin.A nővér kiment és Austin közelebb jött.-Átvisznek egy magán kórházba.Az biztonságosabb.Védetebb a számodra.Kaptok egy szobát és Sutton alhat veled semmi gond nem lesz.
-Kösz Austin!-mosolyodtam el.Sutton kába volt és látszólag nem értette.Mivel az ágyam szélénél állt lehúztam,hogy leüljön.Megsimogattam a hátát és néztem ahogy a homlokomnak dönti a homlokát.
-Elintézem a papírokat addig.
-Rendben.-motyogtam és Suttont bámultam.-Semmi baj nem lesz kicsim.-bólogatni kezdett.
-Csak veled akarok lenni minden másodpercben.
-Velem leszel.Jól vagyok te magad is látod szerelmem.-adtam csókot neki.Óvatosan átölelt.
Egy órával később már mentővel vittek máshova.Sutton nem jöhetett velem a mentőben ami miatt elsírta magát.Austinra bíztam a nőt akit szeretek,mert tudtam,hogy ő biztonságban elhozza a másik kórházba.Hamar felvittek a szobába.Persze ez sokkal felszereltebb és van egy kihúzhatós fotel.Zavar,hogy nem alhat olyan formában mellettem de legalább itt aludhat valamit.Nem sokkal később ők is megjöttek.Az itteni orvos biztosított róla,hogy sokkal jobbak az élet jeleim pedig kurva nagyot estem a falnak.
-Megálltunk még,hogy Sutton össze pakoljon.-magyarázta Austin.-Itt a te bőröndöd is.
-Remek.-bólogattam.Suttont néztem aki a fáradtságtól már alig beszélt.
-Megyek és elintézek még pár dolgot.
-Köszi.-ahogy kiment a kis tücsökre néztem.-Sutton édes most azonnal feküdj le aludni.Jó?-bólogatni kezdett.Elmosolyodtam mikor ide sétált.Adott egy csókot és a fotelhoz ment amit kihúzott.A pokrócot magára terítette és engem kémlelt.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek Sutt.Szép álmokat kincsem.
-Szép álmokat.-motyogta.Figyeltem ahogy elalszik.Hamar elaludt.Szerettem volna oda menni és megérinteni de az ágyhoz vagyok kötve egy darabig.Mivel a fény erősen besütött a távirányítóval amit adtak lehúztam a redönyt.Egy gombnyomással.Ilyen otthonra is kell.
Én is az alvás mellett döntöttem volna de behozták az ebédet.Egy kis lámpát oltottam és ettem.Csak miután a nővér elvitte az ételt tudtam elaludni.Sosem pihentem ennyit.Talán most megtanulok pihenni.Suttonnal tudtam a legjobban pihenni.Most újra menni fog.
Minden sokkal jobb lesz.

Kellemes ünnepeket minden kedves olvasómnak!💗💗🎄🎄