ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇17◇

S U T T O N

-Igen persze.-nevetett fel Preston.Beléptem az irodájába és megpillantottam az ügyvédjét.Azt hittem mással társalog.Rám jött a féltékenység.
-Jó napot.-mosolyodtam el.
-Magának is.-biccentett a férfi.Ez mindig ilyen mogorva volt?
-Szia Sutt.Hát te?
-Megírtam a dolgozatot.Így eljöhettem...és gondoltam,hogy a szenátornak volna kedve eljönni velem....kávézni.-elmosolyodott.
-Preston sok dolgunk van ma.-szólt közbe az ügyvéd.
-Egy kis szünet nem árt.-mosolyodott el.Az ügyvéd rám pillantott és bólintott.
-Kint várom.-mosolyogtam és kimentem.Minden vágyam az volt,hogy vele lehessek kettesben.Mint ahogy tegnap este.Vagy azelőtt...meg azelőtt.Az ügyvéd lépett ki és bezárta az ajtót.Épp köszönni akartam de megszólalt.
-Ne vedd el Preston eszét ennél jobban kis csillag...-morogta és közben lesietett.Preston kilépett az irodából és engem kémlelt.
-Mehetünk édes?
-Persze.-mosolyodtam el.Megfogtuk egymás kezét és már mentünk is.Az autóban szorosan hozzá bújtam Prestonhoz.Fogalmam sincs az ügyvédje miért ilyen bunkó paraszt...
-Hajókázni szeretnék.
-Most?
-Uhum.-néztem őt.
-Elviszlek.-adott csókot.-Hercegnőm.-elmosolyodtam és megsimogattam az arcát.
-Hiányoztál.
-Nekem is te kicsi politikus.-mosolyodott el.A saját terveim alapján vittem.A terveim között csak annyi szerepelt,hogy minden időt vele tölteni.Fogalmam sincsen meddig maradhatok mellette...Mi van,ha azt akarja,hogy maradj?Azután,hogy pénzért elvállaltam,hogy magamba bolondítom?Chh...jó vicc.Sóhajtottam egyet és kinéztem az ablakon.Preston megsimogatta a kezemet.-Miabaj?Sutton néha...annyira elmélyedsz.Minden rendben?
-Igen.-néztem rá.-Szeretnék...csak...egyszer teljesen kettesben lenni veled úgy,hogy másnap még lehessünk együtt és...ne....ne keljen elmenned a dolgodra.Nekem ne keljen bemenni az egyetemre.Csak te és én.Csak mi ketten.-elmosolyodott.
-Ha ezt akarod.Akkor legyen így.Ez az egyetlen dolog amire én is vágyom.Csak mi ketten.-Bólogatni kezdtem.
-Nem mehetnénk hozzád?
-De mehetünk.-simított végig az arcomon.-De tudok egy jobb helyet.Hm?
-Legyen.-mosolyodtam el.
Az autó egy számomra ismeretlen úton ment.Én Preston vállára hajtottam a fejem és átöleltem a karját.Olyan álmos lettem hirtelen,hogy elaludtam és mikor kinyitottam a szememet egy kanapén feküdtem.Az óriási kandalló előttem meleget adott és meghitt fényt.Lassan felültem és körbe néztem.Hol vagyok?
-Preston?-felkeltem és az ablakhoz sétáltam.
-Felkeltél?-hátra néztem.Preston a bejárati ajtón jött be fával a kezében.
-Fel.-mosolyogtam.Az ajtót becsukta és a kandalló mellé tette a fát.
-Ez szerencsére még nem ázott el.-Egyenesedett fel és rám nézett.Lehet valaki ennyire gyönyörű férfi?-Mi az kincsem?
-Semmi.-siettem oda hozzá és szorosan átöleltem.-Hol vagyunk?
-Messze New yorktól.Messze mindentől.-hajolt le hozzám,hogy megcsókolhasson.Átöleltem a derekát és hagytam,hogy átvegye az irányítást az ajkaim felett.Csókolóztunk egy darabig de aztán eltoltam,mert levegőt nem kaptam már.
-Huh.-kapkodtam levegőért.
-Huh?-nevetett és leült a kanpéra.Az ölébe húzott.Így magasabb lettem.
-Nagyon szép ez a ház.Már amennyit látok most belőle.
-Ez az én kis menedékem.Senkit sem szoktam ide hozni.Te vagy az első aki itt jár.
-Mi?
-Uhum.-simította a fenekemre a kezét.
-Miért én?-vállat rántott.
-Volt már barátod amúgy?-érdeklődött.Csak megráztam a fejem.Meglepődve nézett rám.-Ezt nem gondoltam volna.Annyira tűzről pattant vagy.Úgy értem...ezzel is csak vonzó vagy.
-Nem volt.Voltak srácok akik...szerettek volna...érted akik akartak a pasim lenni de....nekem nem jöttek be...én pedig megmondtam,hogy ez csak barátság.Ennyi.
-Mielőtt beléptél az irodámba tudtad,hogy ki vagyok?
-Nem.Nem érdekelt.-nevettem fel.Ő is nevetni kezdett.
-Szóval fogalmad sem volt ki az a Preston Blare.
-Fogalmam sem.-kuncogtam.-De....meglepődtem.Azt hittem,hogy olyan harminc vagy és kezdő.Erre tessék kilenc plusz és még mindig nem lehet elhinni,hogy ennyi vagy.-nevettem fel.Mosolyogva nézett engem.-Szeretlek.-súgtam.
-Én is szeretlek téged.-mosolyodott el.Szorosan átöleltem.
-Preston?
-Hm?-súgta a fülembe.
-Nem voltam még szerelmes.Te vagy az első.-éreztem ahogy mosolyra húzódik a szája.
-Én sem voltam soha megörülve valakiért ilyen szinten Sutton.-kezdte a hátamat simogatni.
-Ha így folytatod elaltatsz.Ne altass el.
-Mmm de olyan jó így ölelni téged.-dörgölte a nyakamnak a fejét.Elmosolyodtam és elhúzódtam,hogy a szemébe nézhessek.
-Huncut kislány.-csókolt meg.Visszacsókoltam és egy percig sem szakadtam el tőle.A kanapén hosszú ideig csak csókolóztunk.Éreztem,hogy tovább akarok menni...többet akarok belőle.Minden porcikám érte sóvárgott.Az oldalára simítottam a kezemet.De a kezeim nem tudtak uralkodni magukon.Preston ingét kezdtem kigombolni miközben a másik kezem a fedetlen mellkasát simogattam.Ő hirtelen felállt velem az ölében.A fenekemtől fogva tartott miközben bevitt egy szobába.Az ágyon elfektetett és folytatta a csókunkat.Az eső hangja mellett csak a csókok cuppanását hallottam.Preston a nadrágom gombját kigombolta aztán lehúzta a cipzáromat.Nem távolodtam el tőle.Nem érdekelt semmi sem csak az,hogy az övé legyek.
-Sutt...-súgta az ajkaimra és végig simított az egyik mellemen.-Kincsem...
-Hm?-kapkodtam levegő után és próbáltam kitisztítani az agyam.Már alig volt rajtunk ruha.
-Biztos,hogy akarod...tudod...mert...te...még ártatlan vagy és én....nem akarom...
-Sss...igen.Te vagy minden amire vágyom!-simítottam végig a gerincén.
-Viszont...akkor várj egy kicsit.-nevetett fel és felkelt rólam.
-Mi a baj?-takartam el a mellemet.Elmosolyodott.
-Semmi édesem.Csak...tudod.
-Jaaa...-csaptam a fejemre.
-Öltözz fel cica.
-Kútra akar vinni szenátor úr?
-Igen édesem oda.-húzott fel magához.Lenézett a melleimre és egy csókot adott rá.-Komolyan Sutton imádlak.
-Én is imádlak.
Prestonnal a legközelebbi kútra mentünk.Nem viccelt.Nekem kellett bemenni azért a bizonyos dologért.Fogalmam sem volt,hogy melyik kell.Random választottam egyet.A kasszás előtt úgy pirultam mint még soha sem.Az eső még esett.Úgy szaladtam az autóhoz ahogy csak tudtam.Bepattantam és ránéztem.
-Ez az?-néztem rá és odaadtam.-Ugye nem csesztem el?
-Nem cseszted el ez jó lesz.-kuncogott fel.
-Ne nevess Preston én még ilyet nem vettem.
-Tudom életem.
-Akkor menjünk haza édesem.
-Menjünk.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett.Jó hét kezdést mindenkinek!😊💓💓💓💓💓