ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇13◇

S U T T O N

-Jól tetted,hogy eljöttél.-motyogta Lex.Nem vagyok egy sírós.De aznap este sírtam.Fogalmam sincsen miért,de sírtam.Miatta.
-Jah.-bólogattam és megettem az utolsó falat répa torta szeletem.
-De azért legyen jó kedved!Ma van a szülinapod.-dörzsölte meg a vállam.
-Igen.-bólogattam.
-Te...neked...tetszik Blare szenátor?-súgta.
-Dehogy.-kaptam rá a tekintetem.-Nem.-nevettem fel.-Dehogy.-ráztam a fejemet.
-Istenem Sutton....de hisz...te totál szerelmes vagy belé!
-Fúj nem!Ő egy hazug...undok....politikus.Utálom.-ittam bele a forró csokimba.
-Kipirultál.Csillog a szemed.Azt sem tudod mit beszélsz.Szerelmes vagy.Látom rajtad.-bólogatott.Megráztam a fejem.
-Nem.
-Oké.Na és akkor az a nő és ő?
-Mi az a vén szipirtyó?Vigye el a szél!-háborogtam.Felnevetett.
-Tényleg szerelmes vagy.-megráztam a fejemet és megettem az ő utolsó falat tortáját is.-És gonosz is!-nevetett fel mire én is.A telefonomat ma kikapcsoltam.Nem akarom felvenni neki.Mivel ma nem jelentem meg biztos,hogy kirúg.Tegye ezt.Ez lesz a legjobb dolog mindkettőnknek.Az este folyamán vissza mentem a kolesz szobámba.Elfeküdtem az ágyon és a makulátlan plafont tanulmányoztam.Az igazság az,hogy Preston Blare nagyon tetszik nekem.De ez lényegtelen,mert a dolgom az lenne,hogy tönkre tegyem a terveit ahogy ő is ezt teszi ezrekkel.Mégsem megy.Mert szereted.Nem csak tetszik...te totál szerelmes vagy.Kussolj!Percek után kapcsoltam be a telefonomat.Sok köszöntésre válaszoltam.Aztán meg elkezdtem házit írni.A tanár remélem elfogadja,hogy kézzel írtam,ha nem akkor menjen a picsába.Nem mindenkinek telik drága laptopra.Nem mindenki a család elkényesztetett kis szar gépje.
Éjjel tizenegykor én még egy bugyiban és pulcsiban ültem az ablakban és a város fényeit néztem.Mindig ilyen egyedül voltam.Nem volt ellenemre.Megszoktam.Ez az egy dolog volt az enyém.A magányom.Tudtam,hogy ezt senki sem veheti el tőlem.Ettől nem foszt meg senki.Így a magányom előnyömre vált.Nem tudom pontosan mi célból...de valamiért ez van.Egyke voltam.Talán ez.Ami hiányzik az a családom.Ők is biztosan hiányolnak.Jó lenne meglátogatni őket.Megnézem mennyi spórolt pénzem van.Ha jól megy telik egy repjegyre.Akkor haza repülök...és lehet,hogy nem térek ide vissza.Tizenegy óra harminc perc.Hivatalosan is húsz.Az ajtóhoz kaptam a fejem.Kopogtattak.Csak ne ő legyen.Csak ő legyen.
Lassan kinyitottam és elmosolyodtam.
-Boldog szülinapot csajszi!-Troye.Hát persze.
-Kösz.-mosolyodtam el.
-Most értünk vissza.Csak gondoltam felköszöntelek személyesen.
-Kösz tényleg ez jólesik.-mosolyogtam.
-Jó estét.-hallottam meg egy mély hangot.Kikuttantottam a fal mögül.Ő az.Ő AZ!
-Hello.-nézett rá Troye majd rám.
-Sutton tudunk beszélni?-Preston most máshogy nézett ki.Úgy festett,mint egy kölyök.
-Igen.-motyogtam majd Troyera néztem.
-Akkor megyek Sutt.Majd talizunk.
-Okés.-bólintottan.A fiú távozott.Kiljebb tártam Prestonnak az ajtót.Belépett.Becsuktam a barna ajtót majd megfordultam és ránéztem.-Mit szeretnél?-súgtam.Végig pásztázott a szemeivel.Lejebb húztam a púlóvert és mellette elhaladva az ágyra huppantam.
-Ma sem jelentél meg.-lépett az íróasztalhoz és a kezébe vette az írásaim.-Ezt a dolgozatot gépelve kérte a tanárod.
-Mióta ütöd bele az orrod az egyetemi szarságaimba?
-Mióta itt vagy.Mindig ellenőrzöm,hogy minden órán jelen vagy.Meg persze azt is,hogy leadod ezeket a szarokat.-ült le a székbe.Engem kémlelt.-Gépelve írd le vagy rossz jegyet kapsz.Nem akarom,hogy rossz jegyet kapj,mert sokat tanultál.
-Majd megoldom.-legyintettem.Felállt és a lábam mellé ült.
-Sutton...sajnálom a tegnapot.
-Te mindig sajnálod!-pillantottam a szemébe.-Annyira utállak Preston!-valami nedves megindult a szememből de azonnal letöröltem.Érdeklődve nézett engem.-Azt hittem fontos vagyok neked.Ehelyett....keresztül nézel rajtam!Miért vagyok a lábtörlőd??!!-Ő még mindig csak nézett.
-Sutton....-húzott hirtelen az ölébe és a púlóverem alá nyúlva a fedetlen hátam kezdte simogatni.A könnyeim még mindig az arcom áztatták.-Ne sírj.-simogatta az arcomat a másik kezével.
-Nem akarok sírni egy ilyen hazug politikus miatt!-néztem a szemébe.Elmosolyodott.
-Kérlek ne tedd.Nem érdemlik meg.-húzott közelebb.Csak néztem rá.
-Miért viselkedsz velem furán?!!Válaszolj!
-Mert beléd szerettem te buta!-rázta meg a fejét.Mi??
-Mit mondtál?
-Jól hallottad.Én...te...nagyon fiatal vagy...és én....én ezt nem akarom kihasználni.Érted?Nem tudlak ilyen közel tartani magamhoz és közben arra gondolni,hogy mennyire kívánlak.-súgta.Oh te jó ég csak megszólalt és te teljesen benedvesedtél!Menj már!!!
-Ez csak testi szerelem?
-Nem.Megveszek a dilis fejedért.-kuncogott fel.
-Ha szeretsz valakit akkor arra gondolsz.
-Mindennap csak rád.
-Nem beszélsz más nőkkel.
-Ő egy ismerős.-nevetett fel.
-Egy szemét ismerős.
-Utánad mentem,mikor elmentél.De te már nem voltál sehol.
-Mi?-lepődtem meg.Bólogatni kezdett.
-Hagytam volna,hogy elmenj?Ma pedig nem értelek el.Sehol.Az egyetemen sem.-nyomott csókot az arcomra.Sutton!Lassan bugyit kell váltanod.Fogd be.Elszúrod a pillanatot.
-Mert....Lex csinált egy kis szülinapi túrát.-elmosolyodott.Megköszörülte a torkát és a zsebéből kivett egy kis tortás gyertyát.A másik zsebéből egy öngyújtot.Meggyújtotta a gyertyát és feltartotta nekem.A szívem melegség töltötte meg.Teljesen ellágyultam tőle,mert itt van és velem...Csak velem.
-Kívánj valamit kincsem.-elmosolyodtam.Miközben elfújtam a gyertyát azt kívántam,hogy Blare szenátor csak az enyém legyen.Azt,hogy örökké velem legyen.
-Nem mondom el.
-Nem kell elmondanod.-rázta a fejét.Egy kicsit közelebb hajolt ahogy én is.Éjfél volt mikor megcsókoltuk egymást.Az a csók felülmúlhatatlan volt.Hajnalokig csókolóztam vele.Olyan sokáig,hogy a nevem is kezdtem elfeledni.A testem mintha elöntötte volna a megnyugvás.Ennek egy oka volt.Ő.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett ha igen mindenképpen jelezd.Sok puszi!❤❤❤