ɪ ɴ ᴛ ʀ ɪ ɢ ᴜ ᴇ

◇18◇

S U T T O N

-Jól vagy kincsem?-simított végig az oldalamon.Bólogatni kezdtem és teljesen hozzá bújtam.
-Igen.
-Nem fáj semmid?
-Nem Preston.Nem kell féltened nagy lány vagyok.-ültem fel de hirtelen benyílalt.
-Nagy lány vagy.De mid fáj?-ült fel hozzám és simogatni kezdte az arcom.
-Csak benyíltalt ott semmi gáz.-súgtam.Az elején furcsa volt de utána minden kellemetlen érzés elmúlt.
-Ülj bele egy kád forró vízbe.Jót fog tenni.Hm?-bólogatni kezdtem.Életemben nem volt részem ennyi szenvedélyben mint amit most átéltem a férfival akibe kibaszottul belezúgtam.Ő az első minden téren.Sosem akarom elengedni őt.Sosem engedem el őt.
-Beülsz velem?
-Igen édesem.-nyomott csókot a számra.-Imádlak...annyira imádlak.-elmosolyodtam.
-Én is téged.
Preston a legfigyelmesebb ember a világon.Együtt fürödtünk aztán teát főzött nekem.Szeretkezés után az összebújás olyan megnyugvást adott nekem amilyet semmi sem tud adni.
Másnap is csak ketten voltunk.Körbe vezetett a ház körül aztán együtt főztünk.A délután folyamán folytattuk a romantikázást.Utáltam,hogy vissza kellett rázodnunk a két együtt töltött nap után a megszokott kerék vágásba.
Lexet ahogy megpillantottam a könyvtárba rángattam.
-Mi az Sutton?
-Lefeküdtem Prestonnal.-motyogtam nagy vigyorral a fejemen.
-Mi?Avass be csak ne itt.-kezdett kifelé húzni.Egy kávézóba mentünk.
-Szóval.-kezdtem bele.-Marhára szerelmes vagyok belé...oké?Nagyon.Ő a legjobb ember a földön...és...szeretkeztünk...sokszor...-rejtettem kezeim közé kipirult arcomat.
-Azta....Sutt...szóval elvette a szűzességed?
-Uhum.De nagyon gyengéd volt és...marha romantikus volt az egész.Igazi szenvedély volt.
-Sutt...-súgta.
-Mi az?
-Ne szólj erről Mr.Whitenak.
-Soha!Szerinted Preston...nem...
-Hívd fel.-bólogatni kezdtem.A negyedik csörgés után felvette.
-Szia édes.-súgtam.
-Szia szívem mondd csak.
-Ugye...nem...beszéltél...másnak..aaa
-Nem.Ehhez senkinek semmi köze.Te csak az enyém vagy.-elmosolyodtam.
-Akkor jó.Leraklak.Lexel beültünk kávézni.
-Rendben.Este látlak.
-Igen.-mosolyodtam el.Bontottuk a vonalat.
-Na?
-Nem fogja elmondani.-bólogatni kezdett.
-Na és jó volt?-bólogatni kezdtem.
-Nagyszerű volt.Tényleg.-kezdtem a kezemmel játszani.-Lex sosem éreztem ilyet...nagyon szerelmes vagyok.Megfogom védeni Prestont.-elmosolyodott.
-Menni fog Sutton.Rendeljünk valamit és avass be a részletekbe.-mosolyogva bólintottam.
Kajáltunk aztán egyetemre mentünk.Az estét vártam a leginkább.Talán túl kicsíptem magam.De alig várom,hogy Prestonnal legyek,hogy szeretkezzünk.Azt,hogy halljam a hangját...ő az életem.
Kopogtattam az ajtón és vártam,hogy szóljon.Percek múlva nyílt az ajtó Preston mellett egy idegen nő állt.
-Vigyázz magadra Preston.Viszlát.-nézett rám aztán vissza pillantott Prestonra mosolyogva aki rám pillantott.
Prestont befelé toltam és az ajtót bezártam.Engem kémlelt.
-Annyira szexi vagy úristen...-simította a fenekemre a kezét.
-Preston!Ki volt ez?
-Az egyik ismerősöm.Ne féltékenykedj.Egésznap rád gondoltam.-húzott közel magához.-Szeretlek pamacs.
-Én is szeretlek.-öleltem át a nyakától fogva.-Szerelmem.-súgtam a szájára.
-Imádlak.-emelt fel és az asztalához cipelt amire letett.Megcsókolt és az egész világ megállt.Persze a heves kis csók váltások után hasznos dolgokat is csináltunk.A választási beszédjével voltunk elfoglalva.Legalább ezerszer elmondta nekem.Már este tíz volt mikor megszólaltam.
-Preston!Ne izgulj ott leszek.Ez tökéletes lesz szívem.
-Jól van.Szeretnék elnök lenni.Szeretném jobbá tenni a világot.-elmosolyodtam.
-Sajnálom,hogy másnak gondoltalak mint aki vagy.Ne haragudj.
-Nem haragszom egyetlen kicsi muffinom.-húzott fel.-Randizunk??
-Mhm.Minden vágyam.
Preston Suhsizni vitt engem.Tele ettem magam és még sütit is kaptam.Preston házában elengedtem magam.Egymásnak estünk.Úgy istenesen.A forró bőrét simogattam már és csókokat adtam a nyakára.Ő a meztelen hátam simogatta.A bőrünk egymáshoz tapadt.
-Sutt...
-Mondd szerelmem.-pillantottam fel rá.A szeme be volt hunyva.Már félálomban volt.
-Te vagy a mindenem.Sose hagyj el.-ölelt szorosabban.Éreztem ahogy az első könnycsepo végig száguld az arcomon.
-Sosem hagylak el.Sosem.-öleltem magamhoz.De végső soron ez lesz Sutton.Elmész ebből a városból.Nem.Nem hagyom el őt!Szeretem.Ha megtudja,hogy milyen hitvány kis kurva vagy nem fogja érdekelni.Nem...
Preston rég aludt de én nem tudtam.Figyeltem ahogy fel és le emelkedik a mellkasa.Istenem de szeretlek.Csókot adtam a mellkasára.Még mindig elpirulok,hogy mennyire béna voltam az első szeretkezésünkor.Ő pedig türelmes és megértő volt.Ugye nem fogom elveszíteni?Nem veszíthetem el őt...
Az órára néztem hajnali kettő.Végig mulattuk az éjjelt.A köldöke alatt simogattam a bőrét és a nyakába bújtam.Nem tudok aludni.
-Preston...Preston...-suttogtam.Lassan nyitotta ki a szemét és úgy tűnt,hogy nagyon nincsen magánál.
-Mmm?
-Nem tudok aludni.
-Semmi baj.-gyűrt maga alá.Rám feküdt.A teste melege a legjobb érzés volt amit érezni akartam.Lassan behunytam a szemem és élveztem,hogy jobban össze tapadunk.
Későn de én is elaludtam.Reggel már Preston párnáját öleltem.Ő éppen kijött a mosdóból és meztelen testére kapkodta fel a ruháit.
-Faszom kivan...-szitkozódott.A telefont a füléhez tette.-Csá.Nem bazdmeg...nem akarok.Mi?Nem Austin.Ambrose nem lenne ilyenre képes...ne mondj faszságokat!Igen Suttonnal vagyok.-motyogta.-Te bolond vagy.Figyeltem a beszédre Sutton segített.Most leraklak elkéne készüljek.Mi?Mi az,hogy mi lesz vele?Mi lenne vele?Ő a kedvesem beszélj vele tisztelettel vagy kirúglak.Csá.-tette le.Lassan felkeltem és mögé lépkedtem.Átöleltem és az izmos hasát simogattam.
-Jó reggelt szerelmem.-fordult meg és lenézett rám.-Micsoda lávány.-pásztázta végig a meztelen testem.
-Kivel beszéltél?-öleltem szorosan át.
-Austin.Az ügyvédem.-nézett a szemembe.-Azt mondja a mostoha öcsém rosszban sántikál.Egyszer láttad.Mikor kimentél az első nap az irodámból...mikor felvettelek.Nem vagyunk jóban már.Egy aljas tróger.Hazug...midnenkit körbe csal és eltapossa.-bólogatni kezdtem és nagyot nyeltem.-Nem szereti,ha a dolgok nem úgy alakulnak ahogy ő eltervezte.Ezért is mondtam aznap,hogy ne is foglalkozz vele.Ő egy gonosz ember.
-Értem.-bólogattam.
-Ma mondom el a beszédem...nyíltan...ott leszel?
-Ott leszek.-Csókoltam meg.-Preston szeretlek akár mi is lesz.-néztem a szemébe.-Szeretlek érted?Őszintén.
-Én is Sutton.Semmi baj édesem.Nem változik semmi sem köztünk.Jó?
-Jó.-bólogattam.
Szeretlek.

Sziasztok!Remélem ez a rész is tetszett nektek.Ha igen kérlek jelezd.Sok puszi.💗💗💗💗