~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

5. Légy a párom!

*Sophie*

A napok rohamosan teltek és már csak azt vettem észre, hogy október elsejét mutat a naptár, ami azt jelenti lassan elkezdődnek a zh-k is, bár hál istennek nem igazán lesz velük gondom, ugyanis folyamatosan tanultam az elmúlt egy hónapban, pontosan azért, hogy ne egy nap alatt kelljen mindent. Katievel a barátságunk egyre szorosabb lett, ha volt egy kis szabad időnk és mindketten ráértünk azt biztosan együtt töltöttük. A fiúkkal is eléggé jó viszonyom lett. Dannyvel néha összekaptunk a házi munkás részeken, de egyébként vele is szoros barátságba kerültem, az utóbbi időben előfordult, hogy elmentünk mekizni vagy épp egy filmet néztünk meg, ami abból állt, hogy én néztem ő pedig kritizálta. A mai nap nem kell bemennem az egyetemre ugyanis a szakomon tanítási szünet van, így úgy döntöttem meghívom a tesómat magamhoz, hogy megismerje a helyet ahol élek, így délután két órakor a csengő hangjára mentem le, lelkesen nyitottam az ajtót, de amikor megláttam ki áll mögötte az arcomról lehervadt a mosoly.

- Bemehetek?-kérdezte az ajtó mögött lévő személy.

- Nincs itthon Danny.-válaszoltam monoton hangon és már készültem becsukni az ajtót, de újból megszólalt.

- Hozzád jöttem Sophia.

- Nem hiszem, hogy nekünk sok mindenről beszélnünk kéne.-néztem Rosiera.

- Rendben, hátha nem akarsz beengedni, akkor elmondom itt. Csak annyit akarok mondani figyeltelek titeket Dannyvel az utóbbi pár hétben és az akarom mondani, hogy ne engedd közel magadhoz, mert fájni fog ha összetöri a szíved.

- Te meg miről beszélsz? Lakótársak vagyunk és barátok. Nincs köztünk semmi.

- Én elhiszem, csak figyelmeztetlek, hogy ő még engem szeret. Nem lesz beléd szerelmes, szóval vigyázz a szívedre.

- Nem tudom, hogy hányszor mondjam még el, hogy meg is értsd. Csak barátok vagyunk.

- Megértettem, csak gondoltam szólok, felesleges érte harcolni, főleg velem szembe.-mondta majd köszönés nélkül távozott. Már csuktam volna be az ajtót, de a kapun épp akkor érkezett meg a testvérem és Danny is, akik úgy látom már a kapuban bemutatkoztak egymásnak.

- Öcsipók, szia.-mentem oda Dylanhez és megöleltem.-örülök, hogy látlak.

- Szia boszi, én is örülök neked.

- Te elmondtad neki?-néztem felháborodottan a másik fiúra.

- Kérdeztem kit keres. Mondta, hogy egy barna hajú lányt, kék szemmel és idegesítő stílussal, akkor mondtam neki, hogy biztos a boszi lakótársamhoz jött és eltaláltam.

- Hát ez remek, már szövetkeztek ellenem.-forgattam meg a szemem és a kanapéhoz sétáltam.

- Sophie, tudsz jönni egy kicsit?-kérdezte Danny és tudtam mit szeretne. Bólintottam és a konyhába indultam a fiúval a nyomomba.

- Mit akart Rosie?-tért rögtön a lényegre.

- Csak téged keresett, aztán közöltem nem vagy itthon..

- Biztos csak ennyi?-húzta fel a szemöldökét gyanakodva.

- Aha, tuti ennyi volt.

- Akkor jó, nem is tartalak fel tovább legyél a tesóddal.-mondta és felment a szobájába én pedig vissza az öcsémhez.

- Mesélj mi újság veled?

- El kell mondanom valamit.-mondta majd rám nézett.

- Ha csak nem azt akarod mondani, hogy apa leszel, akkor hallgatlak.