~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

6. Az esküvő

*Sophie*

Pénteken időben elindultunk, körülbelül ötször ellenőriztem, hogy mindent elraktam-e. Danny felkészített, hogy az anyukája és a nővére mióta történt a Rosies eset kicsit előítéletesek a lányokkal akiket hazavisz, szóval ne vegyem fel, ha olyat mondanak. Mondjuk ezzel nem nyugtatott meg annyira.
Egy órás utat végig beszélgettük és hülyéskedtük, majd egyszer csak azt vettem észre, hogy a fiú bekanyarodik egy házhoz és leparkol.

- Felkészültél?-kérdezte tőlem.

- Nem, de menjünk essünk túl az első benyomáson.-mondtam és már szálltam is ki.

A bejárati ajtó előtt állt Danny édesanyja és nővére, amint meglátták a fiút a lány azonnal odafutott hozzá és megölelte, majd mikor elengedte rám terelődött a tekintete.

- Lucy Evans vagyok, a menyasszony.-nyújtotta felém a kezét, én pedig azonnal reagálva viszonoztam a gesztust.

- Sophia Stay vagyok, örülök a találkozásnak.

- Szintúgy, kíváncsiak voltunk ki az a lány, aki végül beadta a derekát Dannek.-mondta Lucy és alaposan szemügyre vett, majd édesanyja is odajött hozzánk, akit Danny szintúgy öleléssel üdvözölt.

- Drágám, már annyira vártunk. Mióta elkezdődött az egyetem nem is láttalak.

- Sokat tanulok és lefoglal az egyetem.

- Kit tisztelhetek a hölgy személyében?-kérdezte inkább a fiától, minthogy tőlem.

- Anya, ő itt Sophia Stay. Vele lakom egy lakásban ebben a szemeszterben. Sophie, ő itt édesanyám Dr. Erica Evans. Most, hogy megvolt ez a csodálatos bemutatkozás be is mehetnénk, én szívesen pihennék egyet mielőtt menni kell a vacsorára.

- Rendben fiam, menjetek csak tiétek a 347-es szoba, sajnos már csak ez maradt és francia ágy van benne, remélem nem gond.-mondta az anyuka és Lucyval együtt megindultak befelé.

- Várj, mi az, hogy miénk?-néztem a fiúra.-Arról nem volt szó, hogy együtt kell aludjunk.

- Én sem tudtam, direkt jeleztem, hogy nem vagyunk egy pár, úgy intézzék a szobákat.

- Jó nem baj, felnőtt emberek vagyunk, - majd te alszol az egyik én pedig a másik végén.

Ezután pedig már tényleg felmentünk a szobába.
Fél hatkor kezdődik a próbavacsora, most öt óra, én pedig az utolsó simításokat végzem a sminkemen. Danny addig lement a vőlegénnyel beszélgetni. Amikor felálltam a sminkes asztaltól egy kopogás hallatszott, így egy gyere után megjelent a leendő feleség.

- Sophia, ne haragudj a zavarásért, de egy kis segítség kéne, nem tudom becsatolni a nyakláncot akárhogy próbálkozom. Kérlek segítesz?

- Persze.-léptem oda a hátához és seperc alatt már a nyakában csillogott az ékszer.-meg is vagyunk mondtam neki, majd elléptem tőle.

- Köszönöm, életmentő vagy. Egyébként csinos vagy, tetszik a ruhád, lefogadom Katie csinálta.

- Igen, arany keze van a lánynak, imádom.

- Én is imádom. Sajnáltam, hogy nem ő jött Dannyvel.

- Ő jött volna, csak haza kellett utaznia sajnos.

- Mármint ne értsd félre veled sincs problémám.

- Ugyan dehogy, gondolom Katiet jobban ismeritek.

- Igen, ő olyan mintha a húgom lenne, de ha megbocsátasz most megyek. Köszönöm a segítséget és lent majd még beszélünk.-köszönt el majd, az ajtóban pont jött volna be Danny, akinek súgott valamit a fülébe és már el is ment.