~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

16. A búcsú éjszaka

*Danny*

Végre összetudtuk hozni, hogy mindenkinek jó legyen egy este, így a szokásos baráti társaságommal ülök a város egyik legelitebb discojába. Most, hogy így együtt vagyunk jövök rá arra, hogy két hét és elutazom, mindent és mindenkit itt hagyva. A gondolataimból Ryan hangja hozott vissza.

- Hé skacok, az nem Sophie testvére? Jól nyomja a csávó, két dögös csajjal egyszerre.-mondta, majd az asztalunknál mindenki odanézett. Valóban két dekoratív lány volt vele, egyiknek fekete hosszú haja bevolt göndörítve, míg a másik vállig érő szőke haja kivolt vasalva.

- Te csak ne nézegess más lányokat.-csapta vállon legjobb barátomat Katie.

- Na ez az átka a kapcsolatnak.-sóhajtott fel.- Előnybe vagytok fiúk.

Henrikkel felnevettünk, majd ismét belekezdtünk egy új témába, de egyszerűen nem tudtam levenni a szemem a Dylannel érkező lányról, majd minden világossá vált, mivel a lány megfordult és megláttam az arcát.

- Hello, föld hívja Dant. Itt vagy velünk? Mit nézel ennyire?-kérdezte Ryan, majd ő is arra fordította a fejét, amerre én néztem.- Mi a? Beszarok, ez a Boszi.

- Mi? Hol?-fordult meg a legkiváncsibb személy is.- Azta rohadt. Jól áll neki a szőke az tuti.

Ez a mondat után pedig ismét iszogattunk, nevetgéltünk, de fél szemmel mindig a szőke szépséget lestem.

*Sophie*

Amikor beléptünk a helységbe, azt hittem, hogy ennek az estének már lőttek, de hál istennek az öcsém és az újdonsült barátnője gondoskodtak arról, hogy ne így legyen. Dylan, amint meglátta mitől merevedtem meg az ajtóban, azonnal elhúzott a bárpult felé és próbálta elterelni a figyelmemet arról a társaságról, ami egy idő után sikerült is. Önfeledten beszélgettünk, nevetgéltünk, ittunk és táncoltunk is természetesen. Kicsit talán az iváson nagyobb hangsúlyt tettünk, de hát ez volt a ma este lényege, kicsit kiengedni a gőzt.
Dylan és Riley elmentek táncolni, így kapva az alkalmon kicsit kimentem levegőzni és rágyújtani egy szál cigire.

- Mióta cigizel?.-hallottam meg magam mögött egy olyan ember hangját, akivel a ma este folyamán nem szerettem volna beszélni.

- Ha iszom és ideges vagyok mindig cigizek.-fordultam felé és egyenesen gesztenye barna szemeibe néztem.

- Egészségtelen.

- Sok minden az az életben.-feleltem.- Miért jöttél utánam Danny?

- Megakartam nézni minden oké-e veled.

- Mint látod jól vagyok.

- Látom.-mondta majd szeme megakadt a nyakláncon, amit tőle kaptam. Valószínűleg azért nézi, mert Mrs. Evans látta, hogy kidobtam és elmondta neki, ő pedig nem érti hogy akkor mit keres nálam megint.- A nyaklánc.- lépett közelebb és megfogta a nyakamba lógó ékszert.- Nem dobtad ki.

- De kidobtam, csak aztán kivettem onnan, mert nekem igen is fontos volt, az ami köztünk volt.

- Te is tudod, hogy nekem is.

- Gondolom.-forgattam meg rögtön a szememet.

- Ne kezd Sophie, te döntöttél úgy, hogy legyen vége. Ne állíts be csak engem hibásnak.- rázta a fejét rosszallóan.

Igaza volt, de a világért se vallottam volna ezt be, így percekig csak néma csendben álltunk egymással szemben, majd ő szólalt meg először.

- Ha egy percig is azt hiszed túl vagyok rajtad, tévedsz. Megőrülök a hiányodtól.