~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

19. Hagyj békén!

*Sophie*

Nem gondolkodtam azon merre menjek csak azt tudtam messze akarok lenni attól a helytől, ahol Danny és Layla tartózkodik. Még mindig nem tudom elhinni, hogy azt gondolják valaha is ártanék Lucynak és Mianak. Sőt igazából az, hogy az Layla mit gondol hidegen is hagy, itt inkább Danny viselkedése aggaszt. Teljesen abban a hitben voltam, hogy nem váltunk el rosszban, hiszen még a reptérre is kimentem. Már ott tudtam, hogy ez a lány őt akarja magának és abban is egészen biztos voltam, hogy egymásra fognak találni. Csak ketten voltak egy idegen városban várható volt, hogy a kémia mükődésbe lép. Hazudnék, ha azt mondanám nem voltam csalódott, akkor amikor tegnap Mrs.Evans bejelentette, hogy fia holnap érkezik ezzel a bosziszörnnyel, de meglepett se voltam és ahogy láttam a többiek se, egyedül Katie volt az viszont, aki nem tetszését ezzel kapcsolatban ki is fejezte. Gondolkodásomat telefonom csengőhangja szakította félbe, a hívó pedig nem volt más, mint Riley.

- Merre vagy?-szólt bele a lány rögtön miután a zöld gombot megnyomtam.

- Kocsiba ülök és vezetek. Miért kérdezed?

- Dühös vagy és nem akarom, hogy bajod legyen. Mondd meg merre vagy és odamegyek.

- Ne gyere, egyedül akarok lenni. Később találkozunk nálam. Puszillak.-mondtam és már szakítottam is a vonalat.

A világ legszerencsésebb embere lehetek, hogy ilyen barátaim vannak. Rileyt nem régóta ismerem és mégis, ő volt az első, aki hívott, hogy megkérdezze mi újság. Az öcsém jól választott és ezt már egy csomószor el is mondtam neki. Katie az akivel történhet bármi köztünk, ha baj van ő lenne az első akit hívnék, mert tudom, hogy akárhogyan is váltunk el egymástól, egy percig se gondolkozna azon, hogy segítsen. Ha valamiért hálás vagyok Dannynek az Katie és természetesen Lucy, aki a legőrültebb, ugyanakkor legszókimondóbb ember, akit ismerek, ezért is szeretem őt annyira. Ryan pedig olyan nekem, mint egy bátyó. Ha szorult helyzetben vagyok a segítségemre siet, ugyanakkor ha hülyeségben kell részt venni, fixen ő az első aki igent mondd rá. Összegezve mindent, igaz, hogy Danny kilépett az életemből, de egy csomó csodás ember itt maradt velem és már csak miattuk se lehetek szomorú. Elkell felejtenem Dannyt és minden újra a régi lesz.

*Danny*

- Túl messzire mentetek.-szólalt meg a kínos szituáció után először Katie.

- Védd csak a kis barátnődet.-válaszolta élből Layla.

- Te amúgy mit keresel itt? Senki nem hívott.

- Lucyhoz jöttem nem is hozzád.

- Amint megtudja mit műveltél, páros lábbal hajít ki innen ezt már most megmondom.-válaszolta a vörös hajú lány és bár nem akartam, hogy így legyen tudtam, hogy igaza van. Lucy imádja Sophiet és ha megtudja, hogy mit mondott Layla biztosan elküldi innen.

- Nyugodjatok le lányok.-vágtam közbe.- Ezzel nem megyünk semmire.

- Hé, itt meg mi folyik?-lépett ki a folyosóra a nővérem.- Danny, végre itt vagy örülök, hogy újra látlak.-ölelt át.

- Ahogy meghallottam mi történt már foglaltam is a repjegyet. Minden rendben veletek?

- Igen, hál istennek Mia és én is jól vagyunk. Sophienak köszönhetem, hogy minden jól alakult. Tényleg hol van?-kérdezte Lucy és beállt a kínos csend.- Hol van Sophie?

- Kérdezd a testvéredet.-mondta Katie.

- Danny mi történt?-fordult felém a tesóm és épp válaszolni készültem, mire egy hang mögöttem válaszolt.

- Itt vagyok nyugi, csak kellett egy kávé. Jól vagy Lucy? Nagyon megijesztettél ám.

- El sem tudod képzelni mennyire hálás vagyok neked és hogy ilyen gyorsan cselekedtél. Örökké az adósod vagyok.