~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

17. Március negyedike.

*Sophie*

Miután Dannyvel elváltak útjaink rá két napra felkeresett Katie, hogy jó lenne beszélni kicsit, mert úgy érzi van miről. Őszintén megmondom nehezteltem rá, azért mert eddig le se szarta a fejemet, de belementem a találkozóba, így most az óráim után nem haza, hanem az ő háza felé vettem az irányt. Az út nem volt hosszú, ugyanis az egyetemtől pár perce lakik, így most a bejárati ajtó előtt állok, arra várva hogy Katie a neki szánt smst elolvassa és beengedjen szerény otthonába. Miután ez megtörtént, beinvitált és a nappaliba lévő kanapéra leültünk, majd pár perc kínos csend után, ő szólalt meg először.

- Tudom, hogy mit gondolsz rólam és igazad van, borzalmas barátnő voltam, de egyszerűen nem tudtam kinek az oldalán álljak és mivel Dannyt régebb óta ismerem és Ryan is folyton vele lógott valahogy ahhoz az oldalhoz csapódtam.

- Katie, nem gondolom azt, hogy borzalmas barát vagy. Nyilván csalódtam benned, meg kicsit a fiúkba is, de sosem gondoltam azt, hogy nem vagy jó barátnő. Nem kellett volna oldalt választanod, legalább is én ilyet sosem kértem.

- Sajnálom tényleg. A bulin mikor megláttalak, akkor tudatosult bennem, hogy szinte semmit nem tudok rólad már, pedig alig telt el másfél hónap. Egyébként megjegyezném, hogy ez a haj eszméletlen dögös.-mondta teljes elismeréssel a hangjába.

- Úgy érzem ez a barátság még menthető. És köszönöm szépen sok ember szerint jó döntésem volt.-reflektáltam a mondat második felére.

- Akkor elkell mondanom valamit, így kezdésnek, hogy a barátságunk új fejezete őszintén induljon.-nézett rám szomorú szemekkel, amiből sejtettem hogy mondandója nem feltétlenül fog jól esni.- Szombat este, amikor Dannyvel elmentél.-kezdett bele.- Ő azt mondta neked, hogy utánad ment ki, igaz?-kérdezte, mire én csak bólintottam egyet, ezzel is jelezve hogy igaz az állítása.- Nos szóval ez nem így van. Egy lányt hívott el magával. A csaj ugyanúgy New Yorkba megy, mint ő. Elé ment ki akkor este, nem hozzád.-fejezte be a beszédet. Egy picit csalódott lettem, mert azt hittem én keltettem fel az érdeklődését annyira, hogy utánam jöjjön, de úgy látszik, hogy csak a ló nincs szamár is jó effektus lépett fel.

- Köszönöm, hogy elmondtad, de ez nem számít, már nem. A végkifejlet ugyanaz marad.-mosolyogtam rá, de valószínűleg ő is rájött, hogy ez nem őszinte.

- Nem szimpatikus a csaj és félek is, hogy miatta Danny is megváltozik és lefog szarni minket.-osztotta meg Katie a félelmét.

- Ilyenre ne is gondolj. Danny imád téged és a barátait is. Sosem hanyagolna el titeket. Ebben biztos lehetsz.

- Remélem igazad lesz. Te kijössz a reptérre?

- Nem hiszem, hogy sok keresni valóm lenne ott.

- Szeret téged és biztos jól esne neki.

- Már kétszer összetört miatta a szívem, harmadjára nem akarom.-néztem rá és a tekintetemből láthatta, hogy egy hajszál választ el attól, hogy sírva fakadjak, így inkább elterelte a témát.

*3 nappal később*

A mai napot teljes egészében a szobám falai közt töltöttem, ugyanis a szívemhez egy közel álló professzor a tegnapi napon úgy döntött kicsit megszívatja hallgatóit, így egy 10 oldalas esszét kért következő heti előadásra. Éppen már a 4. oldalt kezdtem, amikor a bejárati ajtó nyitódott és csak a magassarkú cipő kopogását lehetett hallani, majd a szobám ajtaja kitárult és egy mérges Riley állt előttem.

- Te meg mi a fenét csinálsz?-kérdezte egyáltalán nem kedves hangon.

- Öhm tanulok? Miért minek látszik?-néztem rá teljesen értetlen arccal.