~ℜ𝔬𝔬𝔪𝔞𝔱𝔢𝔰 𝔦𝔫 𝔩𝔬𝔳𝔢 𝔬𝔯 𝔫𝔬𝔱?~ /ℭ𝔬𝔪𝔭𝔩𝔢𝔱𝔢/

4. Örülök, hogy megismertelek!

*Danny*

Amilyen jól indult ez az este akkora katasztrófába torkollott. Mindenki Sophiet nézte, ahogy elviharzott az asztal mellől.

- Ez a ti hibátok, ha nem kezdtek el piszkálódni Rosieval, nem történik meg ez a hiszti.

- Ohh, bocsánat hogy nem vagyunk hajlandóak végighallgatni ötszázszor is ugyanazt az unalmas történetet rólatok. Ne akard úgy beállítani Danny, mintha minden rendben lenne köztetek, hiszen te mondtad hogy csak exed.-fakadt ki Katie, ami így utólag belegondolva lehet jogos volt.

- Szeretem még oké?-néztem a barátaim szemébe.- Nem tudom elengedni, fontos nekem és ha ezt nem értitek meg sajnálom.

- Értjük tesó, de legközelebb vagy vele találkozz vagy velünk, mert mi ebből nem kérünk.-mondta Ryan és a kabátjáért nyúlt.- viszont Sophie nem ártott neked semmit, megvédhetetted volna. Majd beszélünk cső.- mondta és lelépett őt pedig követte Katie és Henrik is.

- Jajj drágám ne haragudj, de olyan gonoszak voltak a barátaid velem.-nézett rám bűnbánóan.

- Semmi baj Rosie, de most hazaviszlek és én is hazamegyek.

A házának ajtaja előtt egymást néztük és egyikünk se tudta mit lépjen rá, így én egy puszit adtam a homlokára, majd elindultam az autóm felé.

Az autóba beülve megindultam haza felé. A ház nyitva volt, de mindenhol sötét volt, kivéve a terasz, ahol égett a villany, így egyenesen odavettem az irányt. Sophie egy cigivel a kezében üldögélt és az eget nézte.

- Hé, leülhetek?-kérdeztem tőle és már a szék irányába indultam.

- Persze, gyere csak.

- Nem tudtam, hogy cigizel.-néztem rá.

- Csak néha szoktam, amikor ideges vagyok, jó stressz levezető.-vonta meg a vállát és elnyomta a csikket.

- Ne haragudj kérlek, ez az egész az én hibám.. sajnos tényleg tudtam, hogy a többiek nem bírják Rosiet mégis odavittem. Lehettem volna okosabb.

- Nincs gáz nyugi.-válaszolta teljesen nyugodtan.

- Rosie hirtelen haragú és néha olyanokat mondd, amit nem gondol komolyan, csak haragból mondja.-próbáltam védeni az ex barátnőm.

- Tényleg nincs gáz. Én is mondtam olyan dolgokat, amiket nem kellett volna. Szereted még ugye?-kérdezte pár perc csend után.

Nem válaszoltam neki egy darabig, végül nem tudom miért, elkezdtem mesélni a dolgokat.

- Igen, sajnos igen, pedig tudom, hogy nem érdemli meg és Katiék is csak jót akarnak, de túl sok közös emlékünk van együtt. Nem könnyű elengedni.

- Tudod mit szokott mondani erre nagymamám? Hogy a töltött káposzta se jó újramelegítve.

- Bölcs a nagymamád és tudom mit akar ez jelenteni, igazad van.-mondtam neki.

- Nem voltál azóta senki mással együtt?-kérdezte és most már felém fordult.

- De voltam, de nem sokáig. Őszinte embernek tartom magam és mivel nem voltam beléjük szerelmes, így szakítottam, nem tudtam közel engedni magamhoz őket.

- Mert félsz, hogy újból összetörik a szíved.-fejezte be úgy a mondatomat, ahogy én is tettem volna.-megértem, de attól hogy ő már egyszer összetörte, újból megteheti ő is és ugyanúgy fog fájni hidd el.

- Tudom, ezért sem akarok senkit az életembe, még Rosiet se, hiába érzek még iránta többet, mint kéne.

- Lehet jobb is így.-mondta és újból egy szál cigire gyújtott.-de ne örökre zárd el magad, még a végén macskás pasas leszel.-lökött meg a vállával poénosan.