Gizi az akatsukiban?!

9. Segítünk

Gizi:

Lépteket hallottam amik gyorsan felém közelednek, de már semmi erőm nem maradt, csak ültem ott és vártam, azt aminek jönnie kell. Vártam hogy elfognak és elvisznek a főnökhöz, aki isten tudja mit akar velem tenni vagy hogy mire is kellek neki.

- Gizi!

Hallottam meg a nevem egy ismerős hangszínben. Ez a hang mély volt és álltalában komoly, de most mégis fájdalmat és szomorúságot árasztott magából. Felnéztem és abban a pillanatban egy hosszú fekete hajzuhatag omlott a nyakamba és szorosan magáhozvont.

- De jó látni hogy nem esett komolyabb bajod.

- Hogy hogy itt vagytok?

Kérdeztem az előbbi kijelentését semmibe véve, miután elengedte a nyakamat.

- Konen reggel visszanézte a kamerafelvételeket és mondta, hogy rádtámadtak. Ezért jöttünk mi.

- Igazából Hidan és Heni akartak jönni, de Pain nem engedte őket, ezért jöttünk mi Kisaméval.

Válaszólta Kisame, majd Itachi, mire csak bólintottam. Kisame és Itachi az udvart kezdték el pásztázni, mire ismételten lesütöttem a szememet.

- Őket mind te ölted meg?

Kérdezte lesokkolódva cápabarátom.

- Kurama volt... nem én... de mégis az én testemmel... és, és és én ezt nem akarom!

Sírtam el magamat ismételten, mire Itachi ismét magához ölelt. Fejemet vállába fúrtam és visszaöleltem őt. Kis idő múltán Itachi eltolt magától, majd felállt.

- Segítsünk Kisamének.

Biccentett a kékség felé aki a testeket kezdte el hátracipelni. Bólintottam és elfogadtam a kezét amit felém nyújtott. Felsegített a földről és mi is nekiálltunk a holttestek cipelésének. Itachi és én egyessével, míg Kisame kettessével cipelte őket.

- Megint tiszta mocsok lettem.

Néztem a kezeimet miután az utolsó testet is felhajítottam a rakás tetejére.

- Ez itt csak harmincegy test volt... Nem harminckettőnek kellene lennie?

- Szerintem elszámoltad magad.

Legyintettem Kisame kérdésére, majd elindúltam be a házba.

- Elmegyek fürdeni.

Jelentettem ki és ezzel be is csuktam magam mögött az ajtót. Kisame bogarat ültetett a fülembe azzal hogy nincs meg az egyik test. -Lehetséges, hogy elszökött, vagy nem is volt annyi ellenség? Bár remélem hogy csak elszámólta magát- Gondoltam magamban miközben lefürödtem és felöltöztem.

- Itachi, segítesz esetleg edzeni?

Mondtam miközben beléptem a nappaliba, ahol kitört belőlem a nevetés. Az Uchiha a tűzhelynél állt egy rózsaszín kötényt viselve és tojást sütött.

- Bo-bocsi, de e-ez halálian néz ki.

Nevettem a hasamat fogva.

- Ha kinevetted magadat, akkor együnk és majd utána igen segítek neked az edzésedben.

Mondta miközben lerakott egy tányér tükörtojást az asztalra. Úgy tettem, ahogyan az Uchiha mondta és leültem az asztalhoz.

- És mit szeretnél gyakorolni?

- A más ninjával való harcot.

Válaszóltam halkan, mire csak értetlen fejeket kaptam válaszúl.