Gizi az akatsukiban?!

6. Akácka?!

Hidan:

Miután Gizi elment mindenki sutyorogni kezdett. Senki sem értette hogy mi az amit Yahiko ilyen módon ad Gizi tudtára.

- Mi az a dokumentum pontosan, amit Gizi most olvas?

Kérdezte Itachi komolyan. A három vezér összenézett majd Yahiko felsóhajtott.

- Gizi családjának az igazi története.

Mondta komoran. -Van valami sötét oldala a családjának, amit még ő sem tud vagy mi?- Kérdeztem magamban

- És mi az pontosan?

Érdeklődött tovább a másik Uchiha.

- Gizi családja az anyai ágról japánból származik. Ráadásul nem is akármilyen családból.

Sóhajtott fel a főni és a két Uchihára nézett.

- Pontosabban?

Dőlt előre az asztalra Itachi. -Ez a nyamvadt Uchiha már megint tud valamit!- Mérgelődtem.

- Gizi első leszármazotja ahova visszaeredesztetjük a különleges képességét Uzumaki Saruja. Saruja örökölte az Uzumakik nagy mennyiségű chakráját a 9farkú erejét, a Hyugák byakuganját és az Uchihák sharinganját... Saruja egy magyar képviselővel kötött házasságot és így került ide Magyarországra. Azóta már 14 generáció telt el és mind a 14generációban az első női gyermek örökölte ezeket a képességeket.

- És ezeket miért nem tudtad neki elmondani, úgy ahogyan nekünk?

Kérdezte értetlenül és kicsit ingerülten Heni, mire Yahiko felsóhajtott.

- Van még valami... Emlékeztek hogy tegnap előtt mikor Gizi idekerült elküldtelek titeket egy bevetésre, ahol egy családot kellett megvédenetek?

Kérdezte, mire mi mind bólogattunk.

- Az Gizi családja volt... És pont ezért is hoztuk el onnan őt, mert egy befojásos üzletember feni a fogát rá... Most épp evvel szembesítem őt a papírokon keresztül.

Fejezte be a mondandóját a főni, már épp szólásra nyitottam volna a szám, de ekkor egy kisebb puffanást hallottunk. Mind az ajtó felé kaptuk a fejünk és egy emberként indultunk meg. Heni szinte feltépte az ajtót majd azonnal a padlón fekvő lány mellé ugrott.

- Gizi!

Vette ölébe a szőke lány fejét. Gizi egész testével remegett, kezeit ökölbe szorította és arcán még mindig fojtak a könnyek. A padlón szana szét voltak a papírok és azok a borzalmas képek is.

- A képeket MIÉRT?!

Ordította Kim és könnyes szemekkel ökölbeszorított kezekkel lépett egyet Yahiko felé.

- Szerintem én beviszem a szobájába.

Mondtam miközben Konenre néztem aki Gizinél térdelt ugyan úgy mint Heni. Konen csak bólintott. Lassan odaléptem az ájult lányhoz és menyasszony pózban felemeltem. Ahogyan a lépcső felé vittem a lányt hallotam, ahogyan a többiek összesúgnak a hátam mögött és azt is hogy páran kioktatják a fővezért. Mikor a szobájához értem leraktam őt az ágyába és betakartam. Még mindig remegett és arca fájdalmas és egyben szomorú ábrázatot vett fel. Szakadt róla a víz ezért homlokához raktam a kezem, ami tűz forró volt. -Lehet jobb lesz, ha hozok egy vizes rongyot a homlokára- Gondoltam és ezzel el is indúltam. A fördőszobába mentem és a szekrényből kivettem egy kisebb törülközőt, hideg vízzel bevizeztem és kicsavartam a fölösleges folyadékot. Visszamentem a szobájába és homlokára tettem a vizes anyagot. -Szörnyű ilyen állapotban látni őt. Még csak egy napja ismerem, de... olyan erős vonzózást érzek iránta, amit eddig még soha senki iránt. Ez minden eddiginél is erősebb.- Az ágya mellé idehoztam egy széket a fojósóról és leültem rá. A fején lévő vizes törölközőt rendszeressen cseréltem le, hogy hideg maradjon. Nem sokra rá a lányok csődültek be a szobába.

- Te még itt vagy?

Döbbent meg Anasztázia.

- Nem akarom őt magára hagyni, itt akarok lenni mikor felébred.

Adtam egyszerű és gyors választ nekik, miközben rájuk sem néztem. Szememmel csakis Gizi gyönyörű arcát fürkésztem, ami most szomorúságot és fájdalmat sugárzott. Ekkor egy kezet éreztem meg a vállamon. Hátranéztem és a négy lány mögöttem állt és arcukon bíztató mosoly tűnt fel.

- Biztos vagyok benne, hogy jobban lesz... Csak most pihennie kell egy kicsit.

- Rendben, de én akkor is itt maradok.

Válaszoltam Heninek és visszafordúltam Gizihez.

- Menjünk ki lányok.

Sóhajtott Konen és ezzel kitessékelte a többi lányt.

Gizi:

- Bízunk benned.

Mosolyodott el Sasuke és megbökte a homlokom. Evvel egyidőben elhomályosodott a látásom és a sötétségbe kezdtem el zuhantanni. Szemeim és ökleim összeszorítottam és vártam hogy mi fog történni. Hirtelen valami puhát éreztem meg a hátamnál és valami hideg nedves anyagot a homlokomnál. Azonnal kinyitottam a szemem és felültem az ágyamban?! Zihálva vettem a levegőt és kivert a víz. A szemeim elképesztően égtek, de nem tudom hogy miért. Rémülten bámultam magam elé.

- Akácka?!

Hallottam meg egy rémült, de boldog hangot magam mellől, mire odakaptam tekintetemet.

- Hidi!

Borultam sírva a fehér hajú nyakába.

- Semmi baj... Itt vagyok.

Kezdte el simogatni a hátamat. Mikor kicsit lenyugodtam elengedtem Hidan nyakát. Szemébe néztem hogy megkérdeztem meddig voltam kiütve, de ahogyan megláttam rémült arckifejezését visszacsuktam a szám. Felpattant a székről és az ajtóhoz futva szinte kitépte azt.

- UCHIHÁK GIZI SZOBAJÁBA MOST!

Kiáltotta és ezzel már hallottam is a trappolást, a következő amit láttam az, hogy a két Uchiha a képembe mászik.

- Azt- a...

Mérgelődött Itachi és ökölbeszorította a kezét

- Fiúk?!

Próbáltam valamit mondani, de csak ez jött ki a számon. Értetlenül néztem a két Uchihára. Hallotam a suttogást az ajtó felől, de nem láttam oda az előttem lévőktől.

- Mostmár valaki magyarázza már el, hogy mi fojik itt!

Toltam el a két Uchihát az arcomtól és mérgesen néztem körbe a szobában. Az egész banda itt volt és rémülten néztek rám.

- Valaki szólaljon már meg!

Emeltem meg a hangom, de a végén megremegett -Nem értem mi van itt! Megrémisztenek, hogy nem szólalnak meg- Ekkor megzizzent a telefonom, ami az éjjeliszekrényemen volt. Értenyúltam és ahogy magam felé fordítottam kiejtettem a kezemből. Szemeimhez nyúltam és tekintetem Itachiéba fúrtam.

- Ez...

- a mangekyou.

Fejezte be a mondatom.

- Szerintem mostmár mindenki menjen a dolgára és hadjuk Gizit békén.

Szólalt meg Konen kis idő múlva. Mindenki úgy tett ahogy azt a főnökasszony javasolta, de még Heni visszaszolt az ajtóból.

- Ha valamire szükséged van, írj a csaj csoportba amibe tegnap bevettünk.

Mosolyodott rám és ezzel becsukta az ajtót. Nagy levegőt vettem és inkább a szekrényhez léptem átöltöztem egy melegebb ruhába, majd telefonom és fülhallgatóm a zsebembe téve kiugrottam az ablakon. Kicsit messzebb mentem a bázistól és felültem egy magas fa ágára. Bekapcsoltam a zenét és max hangra tekertem. A fákat figyeltem miközben agyam csakis azon kattogott, amit anyáék mondtak nekem.

💜💜💜

És itt vége is a résznek.
Sok erőt a várakozashoz😌😈

Gizi-chan