Gizi az akatsukiban?!

12. Varázskönyv

- És most szépen odamentek hozzájuk és elhívjátok őket egy sétára.

Kezdtek el Henit és engem odatolni a nappaliba a többiek, ahol Hidan, Sasori és Deidara filmeztek.

- Hidan, Sasori, Gizi és Heni beszélni szeretnének veletek.

Mondta Konen sunyi vigyorral az arcán és a kanapé mellé tolt minket.

- Ohh... és mi az?

Kérdezte Hidan miközben kedvesen elmosolyodott és csábosan szemembe nézett. -ÚRISTENEM DE HELYESEN NÉZ KI!!! NEM BÍROK A SZEMÉBE NÉZNI!!-

- Ömm mi arra szeretnénk kérni titeket hogy ömm.

Habogtam össze vissza és tekintetemmel Henit fürkésztem aki szintén pipacs piros arccal állt mellettem. Végül csak összakad a tekintetünk és kisegített.

- Hogy menjünk el sétálni.

- Szét szeretnék nézni az erdőben.

- De a multkori eset miatt kicsit tartunk.

- És hát arra gondoltunk, hogy elkísérhetnétek minket.

- Mert nagyobb biztonságban éreznénk magunkat.

- Ha két erős fiú is velünk jönne.

Fejezem be végük a mondandónkat. Henivel vörös fejjel állunk a fiúk előtt, ők össze néznek majd Hidan szólalt meg mély búgó hangon.

- Szóval szerintetek mi mind a ketten erősek és megbízhatóak vagyunk?

- És a közelünkben biztonságban érzitek magatokat?

Kérdezi Hidan és Sasori sunyi vigyorral az arcán. Messziről süt róluk hogy élvezik a kialakult kínos helyzetet.

- I-igen!

Makogtuk egyszerre Henivel.

- Hát akkor veletek megyünk, ha már ilyen szépen hízelegtetek nekünk.

Áll fel Hidan a kanapéról.

- Igen, igen.

Helyesel Sasori és mind a ketten megindulnak a bejárati ajtó felé és a kabátjukat kezdték felvenni. Henivel összenézünk majd egy gyors pacsi után mi is a fiúk mellé szegődünk és a kabátokat és cipőket kezdük felvenni. Mikor végeztünk a fiúk kinyitották nekünk az ajtót és előreengedtek.

- Milyen udvariassak.

Súgja nekem pirulva Heni.

- Igen.

Mondom boldogan és megpróbálom visszafojtani hogy örömömben visítva ugrándozzak.

- És merre szeretnétek menni?

Kérdezte Sasori Heni mellé lépve.

- A tóhoz.

Válaszólt Heni hebegve.

- Akkor irány a tó.

Mondta Hidan a vállam fölött, a hirtelen jött közeli hangtól hirtelen megugrottam és majdnem képenvágom, de ő elhajol.

- Bo-bocsi csak megijedtem.

Vakarom kínossan a tarkómat.

- Semmi baj. Én voltam túl közel.

Mentette a helyzetet majd megindulunk a tó felé. -Istenem, de béna vagyok. Majdnem orbavagtam szegény Hidit!- Mi Henivel elől sétálunk, míg a fiúk mögöttünk. Heni szemébe nézek és mind a ketten bólintunk. A terv megkezdődött! Megérintettem Heni vállát és elkezdtem előle futni.