Gizi az akatsukiban?!

8. Gyilkos lettem

Másnap 7 órakor keltem, mert tudtam hogy ráérek mivel egyedül vagyok. Írtam Konennek hogy minden rendben, majd nyugisan megreggeliztem és megkávéztam. Ezután felmentem fogat mostam, arcot mostam, felöltöztem, meg ilyenek. Miután mindennel végeztem kimentem a ház elé és jutsukat kezdtem el gyakorolni amiket a családom mutatott. Igazából mind elég hamar sikerült. Jó a legeleje elég nehéz volt mert még azt sem tudtam hogy mi a fene az a chakra, de Kurama segített szóval elég gyorsan ráéreztem erre az egészre. Igaz óránként megálltam hogy írjak Konennek, de egyébként nem álltam meg pihenni, még az ebédet is kihagytam. Egyébként Kurama egész végig magyarázott és tanácsokat osztott nekem.

Este különös chakra jelenlétet éreztem, ezért berohantam a házba és bezártam az ajtót. A konyhapult egyik szekrényébe rejtőztem el és egy kést vettem elő a szekrényből. Kurama segítségével elrejtettem a chakrámat és vártam. A különös chakrák egyre közelebb jöttek, majd az erdőnél megálltak. Nadjából ott ahol Yahikoék felrakták a védőjutsukat. -Csak ne jöjjenek közelebb- Ahogyan ezt elgondóltam tovább indúltak, de pár lépés után ismét megálltak. -Szerencse hogy ennyi védelmet raktak fel a többiek... De az a baj hogy ez csak lelassítja őket. Szinte biztos hogy ők is ninják. Máskülömben nem tudnák kioldani a jutsukat.- Minél közelebb jöttek az én szívem egyre jobban vert. -Most mit csináljak?! Ezek vannak vagy tizenhatan biztos! Ennyi emberrel nem bírok el!- Estem kétségbe ahogyan az utolsó védőburkot is kiiktatták.

- Engedd hogy átvegyem a tested felett az irányítást.

Szólalt meg Kurama mire csak bólintottam, majd lassan átvette a testem felett az uralmat. Kurama felállt és két nagyobb kést vett elő a fiókból, majd kiálltt az ajtó elé, keszített három klónt és előhozta a mangekyout. Az ajtó hirtelen kivágódott és jól éreztem tényleg tizenhat ninja rontott be rajta. Kurama azonnal genjutsu alá vonta az összes ellenséget, akik üvöltözve a földre rogytak. Saját magukat kezdték karmolászni és fájdalmasan üvöltöttek. Több percen keresztül ment ez mire mindenki elhalgatott. Kurama visszaadta az irányítást a testem felett és ezzel együtt a klónok is szertefoszlottak. A földre rogytam és az előttem lévő hullákat bámultam. -Megöltem őket... Igaz már öltem itt háromszor is tegnap, mikor rámtamadtak, de... ez valami brutális volt... halálra kínoztam őket.- Lassan a szemeimhez raktam a kezeim és valami nedvestet éreztem ott. -Én most sírok?- Kérdeztem magamtól. Ez most olyan szintem lesokkolt, hogy még azt sem érzékeltem hogy elkezdtem sírni. Arcomat megcsapta a hideg őszi szellő és a vér szaga. Mivel tudtam hogy a nappali nem maradhat így, ezért inkább megpróbáltam nem arra gondolni ami az előbb történt. Nagy levegőt vettem majd elkezdtem kihúzni az egyik hullát az udvarra, majd hátrahúztam a ház mögé... és ezt mind a tizenhat támadómmal megcsináltam. Eléggé elfáradtam mire mindet eltávolítottam a nappaliból és mikor visszamentem a már üres nappaliba akkor vettem észre hogy az egész padló csupa vér.

- Tőbbet nem fogok bennt harcolni az is biztos.

Döntöttem el, majd becsuktam az ajtót és a konyhából elhoztam a felmosót és feltakarítottam.

- Tiszta mocsok lettem, és le is izzadtam... elmegyek lefürdeni.

Sóhajtottam és ezzel meg is indúltam a fürdő felé. A friss víz hűsítő volt a testemnek, de a fejemben még mindig visszahallotam az ellenségeim sikolyát, szemeim előtt ott lebegett a szenvedő emberek látványa, majd meggyötört hulláké is. Elzártam a csapot és magam köré tekertem egy törölközőt. A szobámba érve felöltöztem, majd írtam Konennek hogy rendben vagyok és hogy elmegyek aludni szóval nem fogok írni. Igazából elkezdtem leírni neki hogy megtámadtak, de nem szeretném hogy miattam aggódjon, ezért inkább mégsem küldtem el az üzenetet. Lefeküdtem, de nem bírtam aludni. A most esti események nem hagytak nyugodni és rossz előérzetem is volt. Majdnem két óra hossza szenvedés után inkább kimásztam az ágyból és olyan ruhát vettem fel, amiben tudok harcolni, mert a háromnegyedes pizsamanadrag és a póló nem biztos hogy alkalmas erre. Felöltöztem és kimentem a konyhába, elvettem a pultról egy almát és elkezdtem azt enni. A nappalit kezdtem el bámúlni ahól a most esti eset történt és hiába tűntettem el a nyomokat mégis ott láttam. Hirtelen meggondolásból leraktam az almámat és elővettem egy csomó fertőtlenítőt és az ajtó elé locsoltam a nappaliban, majd elővettem egy rongyot és elkezdtem felmosni. Sikáltam és törölgettem a padlót több soron, de a szemeim előtt akkor is a vertócsák lebegtek... Tudtam hogy már rég eltüntettem, de mégis láttam hogy ott vannak... A könnyeim ismét eleredtek és elhajítottam a fongyot egyenesen neki az ajtónak

- A KURVA ÉLETBE!

Kiáltottam és belevertem a padlóba

- Gyilkos lettem! A fenébe is már! Vissza akarom kapni a régi életemet!

Püföltem a padlót és könnyeim az eddigieknél is jobban utat törtek maguknak. Ott térdeltem ahól azok az emberek is szenvedtek és úgy bőgtem, mint egy óvodás. Szemeim előtt a vérfoltok lebegtek és füleimben a fájdalmas sikolyok hangoztak vissza folyamatossan. Kezeimet hajambatúrtam tépni kezdtem magamat hátha a fájdalom segít elűzni a zavaromat.

Másnap reggel bágyadtan keltem fel a padlón. Nem tudom hogy mikor aludtam el és azt sem hogy hogyan, de az biztos hogy fáradt maradtam. Felkeltem a padlóról és kinézgem az ablakon. A nap már felkelt. A konyhába vánszorogtam és felraktam magamnak egy kávét, majd a fürdőbe mentem ahól megmostam az arcomat és megfésülködtem.

- Úgy nézek ki, mint egy hulla.

Jegyeztem meg magamnak, majd a szobámba mentem és magamhoz vettem a telefonom. Írtam Konennek egy like jelet. Telefont a zsebembe csúsztattam és lementem a konyhába megreggelizni. Reggeli után magamra vettem a pulcsimat és a cipőmet, majd kimentem edzeni.

Dél környékén harminckét idegen chakrát éreztem meg felém közeledni. Teljesen lefagytam és nem tudtam mitévő legyek.

- Add ide az irányítást. Majd én elintézem őket.

Mondta Kurama és én ismételten úgy tettem, ahogyan azt ő mondta. Villámcsapásként ugrottak nekem az ellenfelek. Kurama kapcsolt és elvette a fal mellől a kardot és a támadóimnak rontott. Kinek torkát kinek kezét vágta, de volt akinek csak a hátába vagy az oldalaba szúrta bele a kardot. Mikor egyszerre többen támadtak akkor tűz vagy szél elemű jutsuval háritott és vagy támadott. Losokkolódva néztem belülről, azt ahogyan Kurama teljes hidegvérrel gyilkolja le az embereket. Megsemmisülve rogytam össze miután Kurama elintézett mindenkit.

- Jó lenne ha kicsit összeszednéd magadat és te is tudnál harcolni, nem mindig nekem kellene helyetted. Mostmár ez lesz az életed... a gyilkolás. Nem várhatod el, azt hogy valaki mindig elintézzen mindent helyetted.

Morogta rókabarátom. Csak ültem ott a hullák között és bámultam magam elé. Tekintetem lassan kezeimre tévedt amik vérrel szennyezettek voltak. Könnyeim útnak eredtek az elmúlt másfél napban már sokadjára és arcomat kezeimbe temetve némán szenvedtem.

Írói szemszög:

Ebben a pillanatban két köpenyes alak futott ki a fák alól és lesokkolódva néztek körbe. Az udvarban mindenhol hullák, brutális módon legyilkolva. A ház előtt véres ruhával és pár kisebb sebbel összekuporogva sírt a lány aki miatt most ők is itt vannak.

💜💜💜

Megint ilyen résznél hagyom abban 😈
Tudom ilyenkor nagyon szerethettek
De hát én már csak ilyen vagyok XD

Gizi-chan