Gizi az akatsukiban?!

30. Élet vagy halál

Gizi

A fény felé vettem az utat, de mikor odaértem nem találtam ott semmit. Mindenhol csak fehérség és szemetvakító fényesség honolt.

-Hát csak idetaláltál.

Szólalt meg egy vékony idegesítő hang. Körbefordultam, de nem láttam semmit és senkit.

- Ki vagy?

Kérdeztem a lehető legnyugodtabb hangomon, legbelül mégis rettegtem. Féltem, hogy meghaltam és cserbenhagytam a barátaimat és Adamékat. Féltem, hogy ha meghaltam szembe kell néznem a családommal a túlvilágon.

- Én a benned rejlő erő vagyok kislány!

- Hol vagyok?

- A tudatalattid egy eldugott kis zugában, ahol eddig én is megbújtam.

Jött a számomra megnyugtató válasz. -Ezek szerint nem haltam meg- Fújtam ki megkönnyebbülve az eddig bennrekedt levegőmet.

- És miért vagyok most itt? Hogyan kerültem ide?

Tettem fel a másodlagos kérdéseimet.

- Azért vagy itt, mert egy fontos kérdést kell megválaszolnod.

- Mégis milyen kérdést?

Kérdeztem türelmetlenül.

- Vagy egyesítjük erőinket és beteljesíted a sorsodat... vagy meghalsz és én keresek más gazdatestet. A döntés a te kezedben van. Harcba szállsz az ismeretlennel vagy gyáván megfutamodsz?

Tette fel a könyörtelen kérdést. Földbegyökerezett a lábam és nem hittem füleimnek -Most mit válaszoljak? Mi lenne a legjobb döntés? Fogadjam el az ajánlatát és nézzek szembe az ismeretlennel? Képes lennék én erre egyáltalán? Elég erős lennék hozzá? Hiába a szemtechnikáim és az a sok jutsu, ha ők erősebbek nálam. Azt sem tudom ki vagy mi ellen kellene megküzdenem! ... Vagy válasszam a halált? Nézzek szembe a családommal és éljem tovább az életemet a túlvilágon? Evvel hátat fordítva a barátaimnak, Hidannak és Adaméknak. A Földről nem is beszélve! Az anyatermészet nem hiába választott engem! Nem hiába jósoltak meg engem az ősök! ... Viszont én mégis félek... Félek az ismeretlentől és attól hogy nem vagyok elég jó. Mit kéne tennem? Az előbb még attól féltem, hogy meghaltam, de most mikor itt van a kezemben a döntés leblokkolok! -

- Döntenél végre? Nem tudom a végletekig visszatartani ezeket a rosszindulatú boszorkányokat!

Rivallt rám.

- Jó döntöttem!

Néztem körbe határozottan, de belül mégis hezitáltam -Sajnálom-

Heni:

-Srácok én nem találok semmit sem!

Szóltam bele lemondóan az adóvevőbe. -Percek óta rohangálok itt, de semmit sem értem el vele. A falakon pedig egyre több repedés kezdett megjelenni.-