Gizi az akatsukiban?!

24. Újra egyenesben

- Jó ismét az igazi mosolyodat látni az arcodon.

Jegyezte meg Kim sonkadarabolás közben.

- Köszi... De ez nem csak az én érdemem...

Sóhajtottam mosolyogva és végignéztem rajtuk. A sonkavágó Kimen, a sjatreszelő Henin és Anin, és az asztalt terítő Konenen.

- Sokat segített az egyedüllét és az hogy végigtudtam gondolni a dolgokat... Na meg a reggeli amit Heni behozott nekem. Az valami isteni volt csajok! Nem tudom melyikőtök fejéből pattant ki, de én áldom őt!

Nevettem, mire mind a négyen csatlakoztak hozzám. Miközben kavargattam az ipari mennyiségű tésztát a szupersajtos sonkás rakott tésztához, aközben végig hallgattam a lányok meséjét hogy Hidan, Itachi, Nagato és Obito mit el nem hisztiztek azon tegnap hogy én leléptem. Én persze erre csak nevetve a szemeimet forgattam. -Igaz hogy a két Uchihával meg az Uzumaki sráccal már több mint tíz generáció óta nincs kb semmi rokoni kapcsolatom, de ők akkor is úgy viselkednek mintha a bátyáim lennének. Itachit még megértem de Obitoval meg Nagatoval szimpla klán tag lehetnék,de hát ezekben a pasikban is hiába keres logikát az ember- Miután kész lett a három tepsi szupercuccos tészta behívtuk a kint ökörködő csapattársainkat és a dolgozószobában gubbasztó Yahikot is. Az ebéd közben szerencsére nem került szóba a tegnapi kis incidensem így egy szokásos ebéd után Hidan elhívott engem egy erdei sétára. Boldogan mondtam neki igent és mivel a lányok is elhessegettek a konyhából mondván Te most menj és élvezd jól magadat a fehér hercegeddel, a takarítást meg bízd ránk. Szóval ebéd után egyből indultunk is Hidivel. Kézen fogva sétálgattunk az erdőben fel-alá és közben a délelőtti edzésről cseverésztünk, majd megálltunk egy számomra szépen kinéző részén az erdőnek ahol keszítettem pár képet Hidiről majd közös képeket is csináltam a telommal. Sokat beszélgettünk, de az idő nagy részében csak sétálgattunk és élveztük a másik társaságát. Most jöttem rá hogy most először vagyunk randin mióta együtt vagyunk és ennek a tudata borzasztó boldoggá tett engem. Örültem a kisebb nagyobb csókoknak amiket hébe-hóba lopott tőlem és a vicceinek amikkel megtörte a néha kialakult pillanatnyi csendet, mikor éppen nem volt témánk. Csak vacsorára mentünk vissza a bázisra, majd vacsora után leültünk a nappaliba filmezni. Csatlakoztak még hozzánk páran, így én teljesen odasimúltam Hidihez és fejemet vállára hajtva néztem a filmet. Bár kicsit aggódtam hogy ezzel kínos helyzetbe hozom őt, de aztán avval nyugtattam magamat hogy Hidi saját magát szokta álltalában kínos helyzetekbe hozni és álltalában még élvezi is, de csak akkor nyugodtam le leginkább mikor megfogta a kezemet. -Bár miért is aggódtam? Hisz már egy pár vagyunk ez teljesen természetes hogy megfogjuk egymás kezét és összebújunk.- A film közben valahogy be is aludtam, de hogy mikor azt nem tudom.

Hidan:

Nagyjából fél órája nézhettük a filmet mikor Akácka feje elkezdett lecsúszni a vállamról így a szabad jobb kezemmel visszatóltam a fejét. Furcsáltam hogy Akácka nem reagált semmit, így gondoltam elaludt de meg akartam róla győződni, ezért megbökdöstem a mellettem ülő Barbit.

- Hé Dei, elaludt?

Kérdeztem enyhén elnyomott hangon, de a suttogásnál hangosabban hogy a tévétől lehessen hallani a hangomat. Deidara kicsit előrébbhajult hogy lássa Akácka arcát, majd bólintott.

- Igen.

Mondta ő is ugyan olyan hangnemben mint én miközben visszadőlt és visszabújt Obito ölelésébe.