Gizi az akatsukiban?!

31. A fény hatalma

Gizi

Mikor kinyitottam a szememet egy nagy puszta tárult elém. Mintha Shinra Tensei söpört volna itt végig. Aztán körülnéztem, két alak aki fogságba ejtett a földön feküdt, míg a harmadik előttem állt. Az összes Akatsukis, akivel erre a küldetésre jöttem körülöttem hevert a porban. Valahogy könnyebbnek éreztem magamat, ezért végignéztem magamon. Mezítláb voltam és egy hosszú fehér, oldalt combig felvágott ruha volt rajtam. Ami szinte lebegett. Gyönyörű szép ujja és hatalmas dekoltázsa volt. Hátranéztem, mert úgy éreztem mintha valami nehéz lehúzná a hátamat, mintha lenne ott valami. És volt is! Hatalmas fekete szárnyaim voltak, amik szinte a földet súrolták és hegyes szarvakban végződtek a csúcsaik. Végigsimítottam rajtuk, de ahogy elfordítottam a fejemet beleakadtam valamibe. Felemeltem a kezemet, hogy megnézzem mibe akadtam bele. Valami csontos spirálos hátrafelé hegyesedő valami nőtt ki a fejemből?! -Mivan?! Szarvaim is vannak? Mi a fene történt velem?!- Az ég fele kaptam a tekintetemet, de természetesen nem láttam a szarvaimat, viszont a hajamat igen. Valamennyivel hosszabb lett és az egész lila színben pompázott pont úgy, mint kiskoromban.

- Látom van vér a pucádban, hogy mersz szembeszállsz velem.

Jegyezte meg az előttem álló kék hajú, fekete ruhájú nő. Haja és ruhája ugyan úgy lebegett, mint az enyém és szemében kék pentagramm virított.

- Igen van!

Léptem egyet előre és ezzel ráhagytam a környezetem és saját magam elemezgetését.

- Nem félsz tőlem? Sokkal erősebb vagyok nálad! Az egész bagázst megölhetem.

Mutatott a srácok irányába, akik már idő közben összeálltak egy helyre - De félek... hogy ne félnék? Viszont nem adom fel ilyen könnyen!-

- Nem hagyom hogy bántsd őket!

Ugrottam eléjük védelmezően. Viszont meglepődtem, mert gyorsabb volta a szokásosnál és egy ugrással megtettem ezt a távot. Ráadásul alig használtam chakrát.

- Milyen kis aranyos.

Fordította oldalra a fejét, miközben gúnyosan elmosolyodott. Kezeiben kék tűz jelent meg, ami első ránézésre eléggé hasonlított az Amaterasura.

- Ametiszt, Rózsa támadás!

Intézte szavait magyarul a két kis mezei boszorkánynak, akik azonnal a többiekre támadtak. Oda akartam menni hozzájuk, segíteni akartam, viszont ez az őrült nőszemély nekem hajította a tüzét. Majd a pusztító sikolyt vetette be. A gyorstalpaló segítségével, amit a Fény Boszorkánya tartott nekem, sikeresen aktiváltam az új szemtechnikámat és elteleportáltam az útból.

- Látom megtanultad használni az erőd, de sebaj! Így is legyőzlek!

Kiáltotta, majd nekem rontott. A semmiből előrántott két nodachi kardot és a pengéjét meggyújtva harcolt ellenem. Nálam viszont nem volt fegyver és előidézni sem tudtam, így maradtak a jutsuk és az a pár varázslat meg elemhajlítás, amit tudok. Védekezni csak a szárnyimmal és kezeimen lévő arany karikákkal bírtam. Ezek a lebegő aranygyűrűk, amik nyugalmi állapotban a csuklóimon helyezkedtek el, automatikusan csúszkáltak a testemen. Igaz hatótavuk és védelmi erejük nem a legjobb, de ez is jobb, mint a semmi.

💜💜💜

- Gyerünk fény boszorkánya! Mutasd meg az igazi erődet!