Gizi az akatsukiban?!

5. Rejtélyes dokumentum

Reggel az ágyamban keltem -Hogyan kerültem ide?- kérdeztem magamban, miközben kimásztam az ágyamból és a szekrényemhez mentem, hogy átöltözzek. Ezután Heni oldalára néztem ahol a lány félig lelógva az ágyról aludt. Haja keszekuszán állt, de az ékszereket és a cipőt legalább levette. -Erről kell egy kép- Nevettem fel magamban és a telefonomért nyúltam hogy lefotózzam őt. Telefonom feloldva elidőztem a háttérképemen, amin a tesóimmal négyen épp párnacsatázunk. A kép gyönyörű emlékeket hozott elő bennem. Ez a kép éppenséggel egy nyaraláson készült.

Visszaemlékezés

- Ez nem ér! Én mesét akarok nézni!

Sipákólt legkisebb öcsém Simon aki itt még csak 5 éves volt.

- De én meg a sorozatomat, szóval menj azt nézd a tabletod!

Flegmázott szokása szerint drága hugom.

- Hadjátok már abba! Nyaralunk. Bogi hagyd had nézzenek a fiúk mesét, te azt a nyamvadt sorozatot neten is megtudod nézni.

Szóltam bele mostmár én is a vitába.

- De ők egész délután mesét néztek!

- De ő 5 éves! Te meg 16!

Sóhajtottam fel és kivettem hugom kezéből a távirányítót.

- Há!

Nevetett a 7éves Áron az ágyról.

- Kuss taknyos!

Vágott hozzá Bogi Áronhoz egy párnát. Erre Simon megfogott egy másik párnát és Bogihoz vágta azt.

- Te kis!

Szűrte ki fogai között hugom a szavakat, majd legkisebbik öcsémnek is nekihajított egy parnát.

- Hagyd már abba!

Szóltam rá hugomra és nekihajítottam azt a párnát amivel Áront vágta fejbe... vagyis dobtam volna neki, de ő kitért előle és pont Simont találta el.

- Ezt most miért?!

Vértyogott a legkisebb és visszahajitotta a párnát nekem... Na itt kezdődött el a párnacsata, amit anyum fényképezett le.

***

Összeszorúlt a szívem az emlék hatasára, majd nagyot sóhajtottam és az időre pillantottam. -Már 10 óra is elmúlt?!- Akadtam ki, mikor realizáltam amit látok. Gyorsan lefotóztam az alvó barátnőm, majd kiléptem a szobából. Végigsétálva a fojósón döbbentem rá arra, hogy csak én vagyok ébren. Lementem a konyhába és ittam egy kávét, hogy valamelyest magamhoz térjek. -Lenézek a pincébe. Kíváncsi vagyok milyen állapot van ott a tegnapi buli után. Ahogy a lányok mesélték az előző bulikat biztos szana szét van dobálva minden.- Ahogy leértem megcsapott az a borzalmasan büdös és tömör alkohólszag... nameg a hányás. A padlón szanaszet dobálva a nasi maradéka és jó pár pohár is. 1-2el is volt törve. A bárpult mellett egy hányásfolt volt és amire legkevesbé szamítottam... Zetsu a biliárdasztalon volt kidőlve. Nagy levegőt vettem és elkezdtem feltakarítani. Felszedtem a szemetet, felsöpörtem, felmostam, letöröltem az asztalt és a bárpúltot is. Mikor mindennel végeztem mosolyogva néztem szét a tiszta pincében. Majd egy hirtelen ötletből kifojólag lefotóztam az alvó Zetsut. Ezek után felmentem a konyhába és nekidőltem a pultnak. -Kellene valami reggelit csinálnom az alkoholista bagázsnak- Gondoltam, majd neki is álltam. Már nagyban sürögtem a konyhában, mikor egy ásítást hallottam meg a folyósó felől. Az említett irányba fordultam és elmosolyodtam.