Gizi az akatsukiban?!

29. Anyatermészet

- Mond mi aggaszt Gizi.

Kérdezte tőlem Bella, a kanapén ülve.

- Eltudjátok ezt olvasni?

Toltam Adam és Bella elé az egyik varázskönyvet. Evvel azonnal bedobva őket a mélyvízbe.

- Hát én nem.

Húzta el a száját Bella, mire Adam felkapta a fejét.

- Mi?! Hisz én elbirom.

Mondta unokaöcsém. Hangjában zavartság és félelem rejlett, ami engem egyre inkább nyugtalanná tett.

- Milyen könyv ez?

Kérdezte felém fordulva.

- Luca kincsem, gyere ide kérlek.

Szóltam be a szobában játszó lánynak, aki hangos trappulások kíséretével rontott ki hozzánk és ugrott bele az ölembe.

- Gizi néni!

Visította boldogan.

- Eltudod ezt olvasni?

Kérdeztem tőle felénk fordítva a könyvet.

- Ömm... igen! Miért?

Nézett fel rám kérdően. Szívem hevesebben vert, pupilláim összeszűkültek a felismerés pillanatában. -Ettől tartottam! Nem, ez nem lehet!-

- Mi folyik itt nővérkém?

- Luca drágám most felnőttes dolgokról beszélünk. Bemennél kérlek?

Kérdeztem az ölemben ülő szőkeségre nézve.

- A felmenőinkben valaki boszorkány volt.

Adtam meg nagy nehezen Adam kérdésére a rövid tömör választ, miután Luca visszament a szobájába.

- Mi?! Boszorkányok nem léteznek!

Jelentette ki Bella.

- Úgy ahogyan természetfeletti képességek és mágikus lények sem?

Vontam fel a szemöldököm kérdően. Ajkait összepréselte és durcán elfordította a fejét.

- Ezt honnan veszed?

Faggatott tovább Adam.

- Ez egy boszorkánykönyv. Évekkel ezelőtt találtam, de mindeddig a cuccaim között porosodott. A tegnapi bevetesünkig. Ott egy boszorkánnyal kerültünk szembe, aki több mindenre is felhívta a figyelmemet.

Sóhajtottam bágyadtan.

- És ennek van valami kihatása az életünkre?

Kérdezte unokaöcsém mellett ülő barnahajú nő.

- Egyedül annyi hogy lehetnek természetfeletti képességeik a gyerekeknek, meg neked Adam. Bár nem hiszem hogy neked lenne, hisz az már mutatkozott volna ennyi év után.

Méláztam elgondolkodva, miközben elpecsételtem a varázskönyvet.

- Mi?!

Kérdezte elhülve Bella és fejét a gyerekek szobái felé fordította.

- De ez közel sem biztos. Meg nincs semmi hatása az életükre.

Nyugtattam őket. Adam már éppen szolásra nyitotta volna száját, mikor megcsörrent a telefonja.

- Szabadnapom van Bob...

Kezdte, de félbeszakították őt. Felpattant a kanapéról és az előszobába sietett, ahol a cipőét kezdte venni. Követtem példáját, mert tudtam hogy nagy baj lehet, ha egy NBSZ tagot a szabadnapján zargatnak.