💜Az ellentétek vonzzák egymást!💜 [Bts Bl FF. ] ✅

Első benyomás...

Hoseok:

Már magam se tudom hányadik egyetemre dugott be az apám. Nem tudja megérteni, hogy nem akarok üzleti pályát választani. Világ életemben jobban érdekelt az előadó művészet, leginkább a tánc.

Ahogy az egyetem kapuja felé sétáltam elfintorodva láttam a sok ingbe és vasalt nadrágba öltözött aktakukac tanoncot. Én természetesen nem viseltem ilyen "jelmezt". Végig nézve magamon a mai szettem egy fekete szaggatott farmer és egy fehér póló volt egy száj mintával, ami az ajkába harap. A vállamra lezseren rá vetve egy szintén fekete bőrkabát pihent, a másikon pedig a táskám lógott hanyagul. Mielőtt besétáltam volna az épületbe, a kapunak támaszkodva egy cigarettára gyújtottam. Tudom...tudom káros szokás, de nem tudom letenni...vagy nem is akarom. Ez mindig megnyugtat és ma mivel új helyen vagyok szükségem is lesz erre. Bár ebben az intézményben van egy jó dolog, most végre nem leszek teljesen idegen ugyanis van egy barátom, aki erre azt egyetemre jár és szerencsére ugyan arra a karra is mint én. Ahogy ezen gondolkodtam egy éles hang ütötte meg a fülem.

-Mi a ...? - fintorodok el majd körbe kémlelek az egyetem udvarán.
Elvigyorodva szívok bele a cigimbe. Hamar meglátom a hang forrását, ami egy felém csörtető fekete hajú fiú síppal a szájában. Elvigyorodva szívok bele a cigimbe.

Na most biztos bajban leszek- gondolkodok magamban.

Mikor mellém ér még egy nagyot fúj majd kiejt a szájából a jelenlévők fülét kínzó apró fém sípot.

-Az egyetem területén tilos a dohányzás! - mondja összeráncolt szemöldökkel. - Ezt jelentenem kell a dékánnak. Mi a neved? -ránt elő a zsebéből egy jegyzetfüzetet.

Kifújom a füstöt úgy, hogy a lágy őszi szellő pont felé sodorja, majd elpöckölöm a cigarettát és egy szó nélkül megkerülöm, vagyis csak meg akarom kerülni. Megragadja a felkarom és visszafordít magával szembe.

-Azt kérdeztem mi a neved !? -sziszegi, szikrázó fekete szemekkel meredve rám miközben még néhányszor felkrákog a rá fújt füst miatt.

-Ó, hogy hozzám beszéltél az előbb? -nézek rá egy incselkedő huncut mosollyal az arcomon.

-Miért mégis ki a bánatos...ekh..- nyel egy nagyot, hogy kissé lehiggadjon, majd folytatja. - Igen, szóval közöld a neved mert ezt a szabálysértést jelentenem kell!

-Ugyan felügyelő úr. -nézek rá boci szemekkel és persze a legsármosabb mosolyommal, természetesen roppantul élvezem ennek a kis pukkancsnak a reakcióját.

- Új vagyok itt nem tudhattam, hogy nem szabad. -nyávogom ártatlanul, de nyilván átlát rajtam, hogy csak hergelni akarom mert elfintorodva néz rám és a kapu mellett álló táblára mutat a kezében lévő tollal ahol tisztán látható a dohányzást tiltó piktogram.

-Mond...meg...a...neved...MOST! - mondja fogait csikorgatva.

-Jaj ne tegye ezt velem drága felügyelő úr. - a mondat végén már nem bírom magamba tartani a nevetést, ami csak akkor marad abba mikor megérzem, hogy valaki megragadja a pólóm nyakát és erősen előre ránt. Ez a valaki természetesen nem volt más, mint a fekete hajú. Mélyen a szemeibe néztem, amik ha képesek lennének ölni és most minden bizonnyal kínok között égnék a pokol tüzén. Ezt a vérre menő szemezést egy távoli hang töri meg.

-Yoongi! - az engem szorongató fiú oda kapja a tekintetét.

Egy magas fiú sétál felén légies súlytalan léptekkel.

-Yoongi, mi folyik itt? -néz végig rajtunk.

-Ez a ...-itt rám biccent a fejével - hallgató nem akarja megmondani a nevét pedig rajta kaptam, hogy dohányzik az egyetem területén.

-Rendben, elég lesz, Yoongi. - szólt a magas fiú miközben lágyan lefejtette a kezét rólam egy kedves mosoly kíséretében. - innentől majd én intézem menj nyugodtan az előadásodra.

-Rendben. -fortyogott az orra alatt, majd ismét rám emelte cseppet sem barátságos tekintetét, elfintorodott majd otthagyott minket. Ekkor a másik - vélhetően szintén felügyelő - rám emelte angyali tekintetét.

-Te biztosan új vagy, az én nevem Kim Seokjin, az egyetem diáktanácsának elnöke vagyok. - nyújtotta felém a kezét.

- Most elengedlek, de kérlek tartsd észben az egyetem szabályait és ne okozz gondot másoknak. -mosolya kedves volt, de ellentmondást nem tűrő.

-Jung Hoseok.- mondtam miközben megráztam a kezét. - És sajnálom hyung de nem ígérhetek semmit. - vigyorgok rá váll rántva. Az arca kissé megkeményedik, de mosolya még mindig töretlen volt.

-Tudod nem leszek mindig ott, hogy megállítsam Yoongit.

-Ugyan, nem félek én tőle. -nevettem el magam. - Ugyan mit tudna velem csinálni, felírja a nevem?

-Te tudod. - mondta a vállamra paskolva - Még találkozunk. - intett majd lassan elsétált egy csapat diák irányába. Felhorkantva elvigyorodtam és tovább lépkedtem a bejárat felé. Természetesen eszem ágában nem volt szót fogadni, hiába volt Jin idősebb nálam. Tiszteltem az időseket, de nekem pont kapóra jött ez a kis összetűzés Yoongival. Hiszen pont ez volt a célom, így talán hamarabb kicsapnak és apám talán végre belátja, hogy feleslegesen erőlteti ezt az egészet.

💜💜💜💜💜💜💜

Nos itt az első fejezet nem a leghosszabb de bevezetésnek ennyit gondoltam, remélem elnyeri a tetszéseteket. Minden visszajelzésnek nagyon örülök mert csak így tudok majd fejlődni . ^^

A részek előreláthatóan minimum hetente fognak érkezni, nagyon fogok igyekezni hogy sikerüljön akár heti 2 is. Ez attól függ hogy homlokon csókol-e a múzsa. :D

💜💜💜💜💜💜💜