ERETNEK

2.Fejezet

A bálterem plafonján lógó díszes csillár ragyogó ékkövei közül a fény minden vendég színes ruháján megcsillant. Ma előkelőségek gyűltek itt össze a Voliai palota azon szegletében ahova csak a kiváltságosok léphettek be. A terem két-két oldalán hosszú asztalok rajtuk minden mit csak ember megkívánhat. Szolgálók fel alá jártak, tálcáikon mézsört és vörös bort kínáltak. A márvány palota belseje ismét megtelt élettel.

A bejárattal szemben a királyi pulbitus amin a diófából faragott díszes asztal töltött ki ,középen a király foglalt helyet. Kezében kupát tartott , szája szélén dölyfös mosoly bújkált. Koronája csálén állt őszes fején, sötétlő szemeivel elégedetten tekintett végig a nemességen. Győztek és ezt most az egész Kontinens láthatta.

A teremben volt a Darumai arisztokrácia minden családja. Könnyű volt felismerni őket a ruhájukba szőtt tűz motívumokról illetve a sárkány pikelyt jelképező apró díszítésekről. A termeben tartózkodtak továbbá a Kontinens minden szegletéből érkezett követek. Akik vagy közelebbálltak a király szívéhez vagy éppen,hogy csak megtűrte őket. Az összes vendég népvislete árúlkodott arról ,hogy melyik országból is érkezett, kivéve egy valakiét.

Egy vendég ugyanis sötét bör cipőt, kávé szín nadrágot és mellényt a mellény alatt fehér inget és nyakkendőt vislet. Ezek felett sötétbarna alapon aranyozott motívumókkal díszített térdig érő kabátot hordott. A kabáton családi kitűzője helyezkedett el szíve felett.

A motívumok között fel lelhető volt a vérmágusok jellegzetes kehely jelképe illetve a Vetrsi királyi családot jelképező vörös rózsa. A kabát vállát sárkány pikelyeket jelképező aranyozott kövek ékesítették. Tűz ábrázolások is szegélyezték ruháját viszont volt egy jelkép amit senki sem viselt rajta kívűl. Cikázó villámokat szőttek ugyanis kabátja hátára.

Az éjszakai levgőt mélyen magába szívta felkészülve az ünnepélyre. Ezüst tincseibe bele kapott a szél és barna tincseivel keveredve kergetőztek amikor kinyitotta a márvány palota ajtaját.

A terembe belépve a férfi smaragd szemei azonnal egy aprócska festményen ragadtak meg ami a bejárathoz közel volt kihelyezve. Ahelyett,hogy bele vetette volna magát az ünnepi forgatagba a festményhez igyekezett. Egy szolgáló tálcájáról közben gyorsan beszerezett egy Voliai vörös boros poharat.

A festmény előtt megállva belekortyolt italába ,nem hasonlított a Vetrasi ízekhez de ma este egynek elment.

A képet egyszerű fakeret szegélyezet nem illet a többi arany keretes kép közé ami azt illeti egyáltalán nem illett a bál terem túl cicomázott összhangjába. A férfit mégis megnyugtatta ,ugyanis nagyon hasonlított a folyó parti helyhez ahova rendszeresn kilátogatott ahol réges régen barátra lelt.

A képet nézve elveszett pár kellemes emlékben azomban a valóságba vállát érintő jeges kezek rántották vissza. A levegőt földes és fémes szag töltötte meg a halálé és félelemé.

A férfi megfordúlva magát egy fejjel alacsonyabb vele egy idős férfival találta szembe magát. Arca nagyon hasonlított egykori barátjáéra és az alak fal fehér bőre miatt hirtelen azt hitte szellemet lát. Szürke szemeiben és nyájas mosolyában a barna kabátos férfi azonnal észrevette a hátsó szándékot.

-Atlas Corvus-nyújtott kezet Daruma korona hercege. Tetőtől talpig végig mérte a magasabb alakot, mint aki azt mérlegeli mikor hívja az őrséget.

-Aleksander Tristan Vortigern. -a hibrid egy ponton megrémült, hogy eltörte a korona herceg kezét amikor annak ujjai hangosan roppantak. Bár kéz szorítása is leginkább egy döglött haléval ért fel. -Vetrasi herceg. -fűzte hozzá látva Atlas értetlen tekintetét, bár még értetlenebb fejet kapott cserébe.