ERETNEK

4.Fejezet

Csapdába estek. Cai elméjén kezdett eluralkodni a pánik, de a másik férfi látszólag egészen nyugodt volt, ahogy kinyitotta a torony tetejére vezető csapóajtót, majd intett neki, hogy menjen előre. Igen Aleks nyugodtnak tűnt, próbálta kordában tartani érzelmeit, de nagyon is jól hallotta a lépcsőn felfelé rohanó, páncélozott katonák futólépteit. Hamarosan beérik őket. Amint Cai fent volt a tetőn, utána mászott és becsukta maguk mögött a csapóajtót. Legalább az is nyer nekik némi időt.

Cairan láthatóan pánikolt, az árnyak pedig egyre gyűltek körülöttük. Az egész kastély kiáltozásoktól volt hangos, őket kereste mindenki, Cai pedig nem jól viselte ezt a stresszt. Ahogy azt sem ami a rituálé nyomai hagytak benne. A teste lángolt a láztól a képességei akár egy csomó gabalyodtak össze. Azok uralták őt és nem ő a benne rejlő erőt.

Alek pontosan tudta, hogy ilyen állapotban nem fog tudni repülni. Elkapta az alacsonyabb férfi vállait és maga felé fordította, zöld tekintetét annak tengerszín szemeibe fúrta.
- Cairan! Cai, figyelj rám, rám figyelj!
Az eretnek megállás nélkül remegett, miközben lassan magához tért ebből a befordult állapotából. Alek szelíd mosolyt villantott.

- Bízol bennem? - a viharsárkány hangja kellemes volt, közepesen mély, lelket melengető. Az árny némán biccentett és mielőtt még észbe kaphatott volna, a sárkány a karjaiba vette. A pillanat töredéke alatt kinyílt a csapóajtó, Alek pedig neki futott és a tető széléről elrugaszkodva ugrott, majd pedig zuhanni kezdett. Pár pillanatig a katonák értetlenül álltak a tetőn, majd egy hatalmas, sötét sárkány alakja jelent meg mögöttük.

Alek borotvaéles karmaival kapaszkodott meg a kastély falán, hátán sorakozó tüskéit borzolta, szemei hatalmas smaragdokként ragyogtak. Feje mögött, nyakán Cai ült és most igazán úgy festett, mint egy pusztító istenség, gyilkos sárkányának hátán. Alek testéről csak úgy pattogtak a szikrák, de az elektromosság nem sértette meg az árnyat, ellenben nagyon is megrémítette a katonákat.

Most megtehetné. Itt van, vele van Alek is. Vele úgy érezte megállíthatatlan. Véget vethetne az apja romlott hatalmának, véget ennek az egésznek. Jól tudta, hogy Alek csak a parancsára vár. Egyetlen szavába kerül és Vetras hercege a földdel teszi egyenlővé a helyet.

Talána szédülés okozta ,talán lelkenyugtalansága de lassú volt.
Hiába próbálta gyorsan mérlegelni a helyzetet, nem volt elég fürge és nem tűnt fel neki időben, hogy az egyik ballistába szigonyt helyeztek és megcélozták vele Aleket. Csak már mikor a jeges fém keresztül szelte a levegőt, és amikor a sárkány fájdalomittas kiáltása zúgott keresztül erdőn és mezőn, felriasztva az alvó madarakat is, csak akkor vette észre a szigonyt.

Belefúródva Alek szárnyának a tövébe. A sárkány az ordítást követően is igyekezett figyelni, hogy ő ne essen le róla, de immár nem várt tovább. A farka lendítésével letarolta az egyik bástyát, majd amíg a káosz fenn állt, erőt vett magán és felreppent. Cai abban sem hitt, hogy képes lehet egyáltalán erre, látva hol találták el.
Cairan sötétséget vont a helyre, hogy egy kis időt nyerjen barátjának. Nem lepődött meg, mikor alig negyed óra után Aleksandert egészen elhagyta az ereje és a határhoz közel, miközben igyekezett leereszkedni, alakot váltott és mindketten zuhantak egy pár métert.

Az árny szaporán kapkodta tekintetét, fülelt és szimatolt. Nem észlelt veszélyt. Tőle néhány méterre egy meztelen alak nyöszörgött fájdalmában, lapockái mellett még mindig ott voltak kinőve sötét szárnyai, a jobbosnak a tövében pedig ott éktelenkedett a szigony. Akkor se tűnt kicsinek mikor a lövés érte, de így, hogy most Alek teste úgy összement, egészen úgy festett, mint egy nyíllal fogott kis veréb. Cai menten mellette termett, de aztán minden józanságát elveszítve meredt hol a kiálló fémre, hol barátja könnyekkel áztatott arcára.
- C-Cai...
- Itt vagyok Aleks, itt vagyok...
- A-a szárnyam... nagyon f-fáj a szá-szárnyam... - rebegte a férfi, miközben egész testében remegett.
- Nem lesz semmi baj Aleks, ígérem nem lesz bajod, kitalálok valamit, csak bírd ki egy kicsit, rendben.